Driver
A szoftver nemes egyszerűséggel a Ninox Aurora Software nevet kapta, és utolsó kiadása az 1.2-es verziószámot viseli. Meglehetősen kompakt applikáció, hiszen a háttértárolón csak 8,8 MB helyet sajátít ki magának, megnyitva 16, háttérben futva 2,7 MB rendszermemóriát fogyaszt.
[+]
A fejléchez közeli menüsorban három pont van: Buttons, Mode Settings és Global Settings. A nyitóképernyő az elsőé, ahol a gombok felprogramozására kínálkozik mód, és lehetőségeink közt szerepelnek a multimédia vezérlők, cpi-váltás háromféleképp, irodázás közben használatos parancsok (például másolás, beillesztés, megnyitás, nyomtatás stb.), windowsos funkciók (Sajátgép, futtatás, ablak bezárása stb.) felbindolása, vagy éppen adott program elindítása egy indítható állomány gombra rakásával. A kurzorkergető alatt, középen állomásozik a makrózáshoz tartozó Macro Manager, melynek használata egyszeregy bonyolultságú. Alul vannak a profilok, melyekből legfeljebb öt lehet, és az átnevezésükre, mentésükre, betöltésükre, törlésükre szintén akad opció.
[+]
A második tab a Mode Settings, itt tudunk variálni a felbontással (Sensitivity, fix 400/800/1600/3200/4000 cpi), melyet három lépcsőfokban adhatunk meg, és ezek között fogunk majd a cpi-váltóval szelektálni. Az, hogy melyik lépcsőt konfiguráljuk, a GUI bal felső szegmensében kerül kijelzésre (Mode 1, Mode 2, Mode 3). Alatta terpeszkedik a LED-ek fényerejét, valamint a pulzáló effektet 4-4 szinten szabályozó mini ablak, ettől jobbra pedig a színekkel tudunk bíbelődni. A Basic rész a kiválasztható nyolc alapszíné, míg az Advanced pontban mi is kikeverhetünk valamit, ám a szokásos 255/255/255 helyett csak egy 10/10/10-es R/G/B skála szegődik szolgálatunkba. A Global Settings rejti az USB frissítési frekvenciájának definiálását (125/250/500/1000 Hz, default: 500 Hz), továbbá a windowsos egérbeállításokat.
A driver első blikkre nagyon is korrektnek látszódik, de voltak vele problémák. Az első és egyben a legfontosabb, hogy akadtak az Aurorának olyan batch-ei, melyeket szó szerint tönkretett, ha telepítettük a szoftvert (láthattunk már ilyet a jó öreg SteelSeries Kinzu v1-nél, ahol egy firmware update kukázta a szenzort); az egyáltalán nem konzisztens minőségellenőrzési procedúra újból lesújtott! Az 1.2-es verziószámra való frissítés javított a helyzeten, de az ember nehezen felejti az ilyesmit. Megeshettek fagyások, és a profil reset brutálisan 1 m/s alá csökkenthette a perfect controlt, amiből nagy valószínűséggel nem is volt aztán kiút. Egyes beállításokat többször is le kellett okézni, hogy megmaradjanak, úgyhogy a szoftveres hátország sok sebből vérzett.
Minket (hála az égnek) elkerültek ezek a mizériák, de ha 500 Hz alatti polling rate-et akartunk (a mérésekhez), bizony ki kellett húzni az egeret az USB portból, majd újra bedugni (vagy újraindítani a számítógépet, de az előbbi egyszerűbb), hogy a cincogó vegye a lapot. Azt javasoljuk, hogy ha Aurorával gazdagítanánk asztalunk lapját, tegyük fel az appot, egyszer állítsunk be mindent, aztán uninstalláljuk azt; ha később nem akarunk valamit variálni, nem lesz rá soha többé szükségünk, hála a fedélzeti memóriának.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
