Egyszer volt, hol nem volt...

Egeres írásainkban párszor már feltűnt a Ninox Aurora név, mint viszonyítási alap, de mivel nem egy gyakori, elterjedt modellről van szó, olvasóink nagy része valószínűleg hallomásból sem ismeri ezt a kifejezetten rétegterméknek mondható eszközt. Úgy gondoltuk, hogy mivel még nem teszteltük, mégis újra meg újra felmerül a neve, nem árthat, ha kicsit alaposabban is bemutatjuk.

(forrás: ESReality) [+]

Az Aurora esetében kristálytiszta bizonysággal skandálhatjuk a Razer szlogenjét: "For Gamers. By Gamers." Ez annyit tesz, hogy játékosoktól, játékosoknak, ami cikkünk tárgyát tekintve hatványozottan igaz, hiszen a rágcsáló szülőatyja egy bst nicknév alatt futó quaker, aki a quaker közösség gyűjtőhelyén, az esreality.com-on kezdett bele nagyszabású tervének végrehajtásába, miszerint a weboldalon aktív felhasználók közreműködésével megálmodják, majd létrehozzák a tökéletes quaker egeret. E sorok írója annak idején kifejezetten azért regisztrált az angol nyelvű fórumra, hogy kivegye a részét az "alkotói" folyamatból. (A dolog iránt érdeklődő olvasóink a következő linkeken találhatják meg a vonatkozó ESReality topikokat: [link], [link], [link] )

Elöljáróban annyit megjegyeznénk, hogy bár akadhatnak, akik úgy vélik, hogy a beharangozás (és a korábbi tesztjeinkben elő-előforduló ajnározásunk) miatt annyira hibátlan a kurzorkergető, hogy erre szavakat találni is nehéz, de a tárgyilagos valóság ennél azért jóval árnyaltabb: a perifériának igenis vannak kisebb-nagyobb, sőt egyesek számára egyenesen vásárlástól eltántorító hiányosságai, és nem áll szándékunkban ezeket elhallgatni, ahogy az egér piaci jelenlétét körbeölelő, felemás érzéseket keltő tényeket sem.

(forrás: ESReality) [+]

A 2011 őszén kezdődő tervezési fázisban volt néhány sarkalatos pont, melyeknek teljesülnie kellett. Ezek között a pontok közt szerepelt a nem túl nagy méret, az alacsony tömeg, az egyszerű, de már bevált, bizonyított forma, a minőségi, mindenféle anomáliától mentes szenzor, annyi gomb, amennyi feltétlenül szükséges, és az, hogy az egér elektronikája komolyabb fúrás-faragás nélkül áthelyezhető legyen egy Microsoft Wheel Mouse Optical 1.1a belsejébe (kép 1, kép 2, kép 3, kép 4). Az utóbbi kissé szokatlan feltételnek tűnhet, de máris érthetővé válik, mikor rájövünk, hogy a quakerek köreiben a WMO abszolút kultikus egérnek tekinthető, olyannyira, hogy már sok éve mém is kerekedett belőle, és van, aki mind a mai napig ezt használja.

A kezdetektől a 2014 végi megjelenésig sok variálás volt szinte minden egyes alkotóelem esetében, de a konstans párbeszéd a közösséggel (kiegészítve a béta tesztelési szakasszal, melyben több professzionális játékos is részt vett) végül csak megszülte a "mestertervet", és megvásárolhatóvá vált a kész termék, még ha bizonyos nehézségek be is árnyékolták a piaci startot. Az első nehézség az volt, hogy az Aurora sosem volt boltban kapható, kizárólag a Ninox Amazon accountján keresztül rendelhettük meg, 50 dollár/40 euró körüli összegért. Hozzá kell tenni, hogy ez egy indokolt árcédula volt, ám az egér idővel jóval olcsóbb lett, nem számított ritkaságnak a 22,5 eurós akció sem, ami egészen nevetséges pénzmennyiség egy ilyen kaliberű perifériáért.

(forrás: ESReality) [+]

A második probléma a rendelések teljesítésével volt; sokan hosszú hónapokat vártak saját példányukra, mert a gyártás nem tudott lépést tartani a kereslettel, már olyanok is akadtak, akik inkább lemondtak az egészről, és csak az elutalt pénzt akarták visszakapni. Ezzel sem ment minden flottul, a visszatérítésre újfent sokak várakoztak, ráadásul sok-sok hetet, hónapot.

Ninox Aurora

Sajnos a birtokunkban lévő apparátus doboza már egyáltalán nincs fotogén állapotban, így vettük a bátorságot, és engedélyt kértünk jaffa 2843 nevű fórumtárstól, hogy az ő logoutos szösszenetében szereplő, dobozos képet felhasználhassuk.

(forrás: jaffa 2843 LOGOUT blog) [+]

Mint az látható, a karton frontjának jelentős százalékát átlátszó műanyag alkotja, mintegy ablakként szolgálva annak belsejére. Tartalma az egéren kívül mindössze egy extra szettnyi teflon talp és egy Ninox logós matrica.

[+]

Kézbe véve a 117,5 mm hosszú, 61 mm széles, 38 mm magas és 70 gramm tömegű, szimmetrikus Aurorát rögtön feltűnik, hogy a hat gombot viselő OEM burkolat egyértelműen a nagysikerű és legendás Logitech MX300-at másolja, és formára, méretre szinte teljesen azonos vele, csak a tenyértámasz egy picivel jobban kipúposodik annál. Ez a tenyértámasz vékony gumírozást kapott a kezünkből való kicsúszást meggátolandó, míg a borítás alsó része ismét az MX300-asra emlékeztet gusztusos, áttetsző voltával; a különbség annyi, hogy most egy kicsivel szemcsésebb a műanyag, ami megintcsak jót tesz a stabil fogásnak. Az összeszerelés minősége rendben van, nem recseg-ropog semmi, habár a nem hétköznapi eredetnek és a gyártási procedúrának köszönhetően kifoghatunk gyengébben sikerült darabokat is.

[+]

A patkány bendőjében – pontosan középre helyezve – egy 400-tól 4000 cpi-ig skálázódó, 160 ips-es, 20 g-s, 6400+ fps-es Avago ADNS-3090 (infrás) optikai szenzor dolgozik (sztenderd Avago lencsével, ~2 mm-es LoD-dal, Ninox NX-3090 firmware-rel), de a felbontás finom állítására nem nyílik módunk, csak az előre definiált 400, 800, 1600, 3200, valamint 4000 cpi-is szettingekből választhatunk, összesen három lépcsőt határozva meg a görgő alatt elhelyezkedő, Omron (50M)-mel operáló cpi-váltó számára. A belső memória sem maradt le a jellemzők listájáról, így a ketyere eltárolja a szoftveres machinálásunk eredményét.

[+]

A bal és jobb klikkek, illetve a görgő alatt alapból Kínában gyártott, taktilis, öblösebb hangú Omron D2FC-F-7N(10M) kapcsolók tanyáznak, de ahogy az a lejjebb található fényképeken is jól kivehető, a beszerzést követő évek során megléptük a "kötelező" tuningot, és japán Omron D2F-01F-ekre cseréltettük őket. Ezáltal megszűnt a gombok vertikális holtjátéka (pre-travel), és a kattintási karakterisztika is sokkal finomabb, kevesebb erő kell az aktivációhoz, s persze a tartósság szempontjából is jobban áll a szénánk (igaz, az utolsó oldalon meglátjuk majd, hogy ezen a téren az eredetiekkel sem volt baj). A Huano White 3M switchekkel operáló két oldalgombot csak jobbkezesek tudják komfortosan nyomkodni, a mechanikus TTC encoderrel szerelt, 24 fokozatú görgő pedig gumicsíkot hord magán, és fokozatai egész jól elkülönülnek, bár volt olyan batch is (nekünk is van egy ilyenből származó darabunk), melyben ezek a fokozatok jobban egybefolytak.

Az Aurora és az MX300 profilból [+]

Az eredeti kábel 2,2 méter hosszúságú, kábelharanggal megspékelt, gumival bevont példány, és a NYÁK-on kialakított foglalatba csatlakozik, nincs leforrasztva. Úgy véljük, hogy kellőképpen flexibilis, évekig használtuk, messze jobb a kommersz harisnyázott kivitelnél, de az kétségtelen, hogy az utólag megejtett, egyedi (és rendkívül hajlékony, továbbá pihekönnyű) paracordra történő csere olümposzi magasságokba emelte az amúgy sem rossz vezetéket. A gyári, 0,6 mm vastagságú, 100 százalékig PTFE tappancsok formája és mérete a (kis költői túlzással élve) már-már mitikus kategóriába tartozó Microsoft Wheel Mouse Optical 1.1a/Intellimouse 1.1a/Intellimouse Explorer 3.0-tól származik, amit a régi irányvonal követői bizton örömmel fogadnak, ám az idő teltével ezeknek helyét kisebb (de abszolút minőségi) teflonpöttyök vették át sufnink tövén.

[+]

Az i-re a pontot az egyzónás RGB világítás teszi fel, ami a görgőn, a céglogón és (értelemszerűen) az áttetsző alsó részen kerül szem elé. Ezúttal csak 8 alapszín és egy 10/10/10-es értékhatárokkal rendelkező R/G/B paraméterezés nyújtja a segítő jobbot exhibicionistább énünknek, de ez valójában sokadrangú tényező, vagy legalábbis annak kellene lennie.

[+]

A specifikációk végére hagytuk azt, amit oly sokszor, szinte mindig hiányolunk, mikor egy eddig még nem tesztelt egeret veszünk górcső alá: természetesen a szétszedésnél előkerülő csavarok és csúszkák egymáshoz való jó viszonyáról van szó. Jelen esetben csupán egyetlen csavar várja sorsát furatában, és az sem a talpak alatt figyel, így azokat nem kell lemészárolnunk, ha valamiért elemeire bontanánk választottunkat.

Driver

A szoftver nemes egyszerűséggel a Ninox Aurora Software nevet kapta, és utolsó kiadása az 1.2-es verziószámot viseli. Meglehetősen kompakt applikáció, hiszen a háttértárolón csak 8,8 MB helyet sajátít ki magának, megnyitva 16, háttérben futva 2,7 MB rendszermemóriát fogyaszt.

[+]

A fejléchez közeli menüsorban három pont van: Buttons, Mode Settings és Global Settings. A nyitóképernyő az elsőé, ahol a gombok felprogramozására kínálkozik mód, és lehetőségeink közt szerepelnek a multimédia vezérlők, cpi-váltás háromféleképp, irodázás közben használatos parancsok (például másolás, beillesztés, megnyitás, nyomtatás stb.), windowsos funkciók (Sajátgép, futtatás, ablak bezárása stb.) felbindolása, vagy éppen adott program elindítása egy indítható állomány gombra rakásával. A kurzorkergető alatt, középen állomásozik a makrózáshoz tartozó Macro Manager, melynek használata egyszeregy bonyolultságú. Alul vannak a profilok, melyekből legfeljebb öt lehet, és az átnevezésükre, mentésükre, betöltésükre, törlésükre szintén akad opció.

[+]

A második tab a Mode Settings, itt tudunk variálni a felbontással (Sensitivity, fix 400/800/1600/3200/4000 cpi), melyet három lépcsőfokban adhatunk meg, és ezek között fogunk majd a cpi-váltóval szelektálni. Az, hogy melyik lépcsőt konfiguráljuk, a GUI bal felső szegmensében kerül kijelzésre (Mode 1, Mode 2, Mode 3). Alatta terpeszkedik a LED-ek fényerejét, valamint a pulzáló effektet 4-4 szinten szabályozó mini ablak, ettől jobbra pedig a színekkel tudunk bíbelődni. A Basic rész a kiválasztható nyolc alapszíné, míg az Advanced pontban mi is kikeverhetünk valamit, ám a szokásos 255/255/255 helyett csak egy 10/10/10-es R/G/B skála szegődik szolgálatunkba. A Global Settings rejti az USB frissítési frekvenciájának definiálását (125/250/500/1000 Hz, default: 500 Hz), továbbá a windowsos egérbeállításokat.

A driver első blikkre nagyon is korrektnek látszódik, de voltak vele problémák. Az első és egyben a legfontosabb, hogy akadtak az Aurorának olyan batch-ei, melyeket szó szerint tönkretett, ha telepítettük a szoftvert (láthattunk már ilyet a jó öreg SteelSeries Kinzu v1-nél, ahol egy firmware update kukázta a szenzort); az egyáltalán nem konzisztens minőségellenőrzési procedúra újból lesújtott! Az 1.2-es verziószámra való frissítés javított a helyzeten, de az ember nehezen felejti az ilyesmit. Megeshettek fagyások, és a profil reset brutálisan 1 m/s alá csökkenthette a perfect controlt, amiből nagy valószínűséggel nem is volt aztán kiút. Egyes beállításokat többször is le kellett okézni, hogy megmaradjanak, úgyhogy a szoftveres hátország sok sebből vérzett.

Minket (hála az égnek) elkerültek ezek a mizériák, de ha 500 Hz alatti polling rate-et akartunk (a mérésekhez), bizony ki kellett húzni az egeret az USB portból, majd újra bedugni (vagy újraindítani a számítógépet, de az előbbi egyszerűbb), hogy a cincogó vegye a lapot. Azt javasoljuk, hogy ha Aurorával gazdagítanánk asztalunk lapját, tegyük fel az appot, egyszer állítsunk be mindent, aztán uninstalláljuk azt; ha később nem akarunk valamit variálni, nem lesz rá soha többé szükségünk, hála a fedélzeti memóriának.

Mérések

A perfect controllal és az USB port frissítési rátájának stabilitásával kapcsolatos méréseket szokásunkhoz híven az OxyPlot MouseTester v1.5.3-mal végeztük el az elérhető cpi-lépcsőkön, illetve polling rate értékeken.

[+]

Amint az a grafikonokon is látszik, a szenzor/firmware párosa 400 és 800 cpi-n érzi igazán elemében magát, ahol hozza a 4,5 m/s-os teljesítményt, ami manapság ugyan nem számít csúcsnak, de nagyon is rendben van – mindemellett érdemes kiemelni a görbék konzisztenciáját.

[+]

1600 cpi-n már kissé szolidabb végkifejletnek lehetünk tanúi, ugyanis a perfect control teteje már csak 3,3 m/s. Ez még mindig nem nevezhető rossznak (igaz, annyira jónak sem), és a felhasználók zömének bőven elegendő lesz, de amint feljebb lépünk a 3200 és 4000 cpi-s régiókba, az érték mélyrepülésbe kezd; előbb 1,9 m/s-ra, majd 1,5 m/s-ra redukálódik. Itt az olyan alacsony érzékenységen játszó emberek, akik nem használnak semmiféle gyorsítást, már gondban lesznek a nagysebességű rántásoknál, de az ilyen magas felbontások használata amúgy sem okvetlen ajánlott.

[+]

Az USB frekvencia szép stabil, ám 1000 Hz-en egy kicsit jobban szóródik a jel, mint a 125, 250 vagy 500 Hz-es beállításokon.

[+]

A paintes ákombákomolás szülte kép követi a mérésekben tapasztalt sémát; a 400 és 800-as szint perfekt, semmilyen anomália vagy rásegítés nincs. Az 1600 cpi még kulturált, bár egy minimális jitter mintha már bekúszna az egyenletbe. A 3200-as és 4000-es állomáson már erősebbek a Parkinson-kór tünetei, viszont angle snapping, netán smoothing továbbra sincs. Mindent egybevetve, véleményünk szerint az Aurora legjobb beállítása a 800 cpi @ 500 Hz kombinációja, de azért az 1600 cpi, valamint az 1000 Hz is használható.

Mindennapi használat, konklúzió

Mi 2015 óta használjuk az Aurorát fő egerünknek (itt-ott kisebb szünetekkel), így volt vele időnk behatóbban megismerkedni. Tény, hogy a MouseTester és a Microsoft Paint nyüstölése közben nem volt minden virágos rét és szivárvány, de meg kell mondjuk, a mindennapok során biztatóbb a helyzet. Egyszerű irodázás, böngészés, filmezés során magától értetődik, hogy felhőtlen az égbolt, de ha precíziós munkát végzünk, nem árthat, ha 1600 cpi alatt maradunk a kevéske, de már jelen lévő jittert elkerülendő – a perfect control itt még nem számít, annak a játékokban lesz szerepe.

(forrás: Ninox) [+]

A játékokban sem éppen kontraproduktív, ha megelégszünk a 400 vagy 800 cpi-vel, mivel a 4,5 m/s (kiegészülve a rendellenességektől mentes teljesítménnyel) kiváló társunk lehet az online/offline puffogtatásban, stratégiázásban, bármi egyébben, de az 1600 cpi ~3,3 m/s-os perfect control sebessége az enyhe remegés ellenére is még kellő pontossággal tud szolgálni, és a tulajok túlnyomó hányada minden valószínűség szerint zokszó nélkül használná az eszközt. A 3200 és 4000 cpi teljességgel felejtősek, ezt az előző oldalon már részleteztük.

Az összeszerelési minőséggel az öt év alatt nem volt problémánk, és a felső burkolatról is csak egy picike, körülbelül negyedkörömnyi méretű foltban mállott le a gumírozás, igaz, a mindenféle peremek is kaptak egy keveset a jóból – inkább az illesztések réseit körülményes hosszútávon takarítani, főként a tenyértámaszon. A bal és jobb klikkek alatt megbúvó Omron (10M) kapcsolók nálunk mintegy 3,5 évig bírták, ezután is csak a bal katt kezdett kicsit rendetlenkedni.

Még használható lett volna egy darabig különösebb fejfájás/hajtépés nélkül, de jobbnak láttuk meglépni a japán Omron D2F-01F-ekre való áttérést. Ahogy azt már korábban írtuk, ezzel megszűnt a fő gombok aktuációs pont feletti, függőleges irányú holtjátéka (pre-travel), sokkal feszesebbek lettek, és a megfigyelhető post-travel is minimális, erőltetni kell. A bal és jobb gombok medres kivitele jobban megtámasztja az ujjakat, mint a Logitech MX300 esetében, és a görgő fokozatai sem kezdtek egybefolyni.

(forrás: Ninox) [+]

Az alsó rész szemcsés műanyagja már jobban megkopott, a hüvelykujj alatti része szinte teljesen kisimult, ám szerencsére ez nem befolyásolja túlságosan az emelés-újrapozicionálás közben érzett stabilitást. A gumis kábellel sem volt semmi gikszer évekig, pusztán a jobbra (tökélyre) váltás érdekében forszíroztuk a parakábel implementálását. Azt azért hozzátennénk, hogy vannak egyesek, akik szerint a gyári darab vaskos és merev, de a piacot évekig uraló, szinte sodronyszerű harisnyás példányoknál még így is nagyságrendekkel jobb.

A Microsoft szent triumvirátusát (WMO 1.1a, IM 1.1a, IME 3.0) idéző talpak alapvetően jó minőségű PTFE-ből készültek, ám 0,6 mm-es vastagságuk miatt néhányan kénytelen voltak tape fixet vagy vaskosabb "papucsokat" alkalmazni a nagyjából 2 mm-es LoD csökkentésére. Elrendezésükből fakadóan emelésnél billegésre lehetett bírni a karosszériát, ám ez könnyedén orvosolható azzal, ha egy ötödik talpat ragasztunk leghátra (amit a szimmetria kedvéért kiegészíthetünk egy hatodikkal elöl).

(forrás: Ninox) [+]

A kevésbé impozáns dolgok közé tartozik az is, hogy bár a kattintási késleltetés (click latency) Logitech mintára alacsony, de van egy bug, ami akkor üti fel a fejét, ha a két fő gombot egyszerre nyomnánk le: ha nem sikerül a polling rate által meghatározott késleltetési időn belül (1000 Hz = 1 ms, 500 Hz = 2 ms, 250 Hz = 4 ms, 125 Hz = 8 ms) aktiválni mindkettőt, a másodjára lenyomott gomb jelének regisztrálása 50 ms-ot késik. Ez akkor lehet kellemetlen, ha például egy gyakori/állandó szökellést igénylő FPS-ben (ironikusan mondjuk a Quake-ekben) a jobb klikkel ugrunk (és a ballal lövünk).

(forrás: Ninox) [+]

Az RGB nem egy high-end megoldás, a vetett fény nem homogén, és 16,8 millió színkombináció sincs, csak nyolc alapszín és némi egyedi keverés egy 10/10/10-es RGB skála segítségével, ahol a finomabb árnyalatok között igazából nincs látható különbség. Ettől függetlenül azért nem mutat rosszul, kicsit feldobja az összképet. Ez nyilván nem egy nagyfontosságú kérdés, egy említést viszont megérdemel.

Az sem volt túl megnyerő, amit a driverrel foglalkozó oldalon taglaltunk, és a kezdeti vásárlási nehézségek, no meg a beteges (ha egyáltalán létező) terméktámogatás sem adott okot a szívből jövő mosolyra. Sok volt az elégedetlenkedő, tegyük hozzá, joggal, ellenben elégedett vásárlókból szintúgy akadt bőséggel. Mindezen hiányosságok és hibák ellenére, ha megfelelő szállítmányból származó darabot sikerült kifognunk, az emberi (értsd komolyabb szintű lövöldéhez preferált) cpi értékeken remekül teljesítő szenzor, a stabil frissítési freki, a könnyű szerelhetőség/moddolhatóság megtoldva az MX300 formával és a 70 grammos pehelysúllyal elsőrangú játékos egeret varázsolt a Ninox Aurorából, főleg, ha a gyorsan mérséklődő árat is belevesszük a képbe. Nagy kár, hogy manapság már nem lehet újonnan kapni!

Három derék jószág [+]

Igaz, hogy van egyfajta lutri aromája a sztorinak, nem kevés a kétségre okot adó jelenségek száma, de úgy hisszük, a napjainkban még másodkézből (a legyártott példányszámból kifolyólag nehezen) beszerezhető darabok már kiállták a tűzpróbát, így nem férhet hozzá kétség, hogy az ajánlott plecsnit jogosan adjuk ki. A nagy számok törvényét ismerve meglehet, hogy pár évvel ezelőtt ez még nem így lett volna, de mi sem véletlenül zsákoltunk be hármat (pontosabban a harmadik még csak foglalózva van) az Aurorából. A motiváló erő ugyanaz volt, mint az Allsop Raindrop GigaPad XL nevű egérpad vonatkozásában: ha egyszer elhalálozik, nem nagyon látjuk, hogy mi tudná 100 százalékosan pótolni az utána maradt űrt.

Ninox Aurora egér

Synthwave