Jonsbo CR-2000GT: csúcshűtés csúcsprocesszorokhoz

Két ventilátor, hat hővezető cső és rengeteg alumíniumlemez: elég ez ahhoz, hogy mindent kihozzunk egy új processzorból?

Mérés

A megszokott, tudástárunkban is ismertetett mérési folyamat első lépése az ASRock alaplap Silent profilját használja, ilyenkor a vezérlő minimális zajterheléssel igyekszik még a megfelelő hőmérsékleten tartani a processzort. Mint a görbén látszik, ez tulajdonképpen sikerül is neki, a 21 °C-os szobában 30 °C alatti hőmérsékletet kaptunk a valamivel 900 rpm feletti fordulatszámon üzemelő ventilátorokkal. Itt egyébként 21 dB-es zajszintet mértünk, ami gyakorlatilag néma üzemet jelent, hiszen egy átlagos szobában a gépházból ez már nem hallatszik ki.

Bekapcsolva az AIDA64 CPU/FPU terhelését, a 180 watt körüli TDP-vel üzemelő processzor 73 °C környékén stabilizálódott, ehhez az értékhez pedig elég volt a vezérlésnek 1200 rpm környékére felpörgetni a ventilátorokat. Ennél a fordulatszámnál már valamivel magasabb, 31 dB-es lett a zajszint, ami már a hallható tartományba esik, de a zavaró szinttől még mindig messze van.

Végül a Prime95 jelentette terhelést aktiválva a maximálisnak tekinthető, 1670-1680 rpm-re gyorsultak a légkavarók, ezzel elérve a 40 dB-es zajszintet, ami már egy határozott, de bőven elviselhető zúgást jelentett. A CPU hőfoka ekkor már 91 °C-ra emelkedett, ami ha nem is tökéletes, de még elfogadható érték.

Amennyiben kikapcsoljuk az alaplapi vezérlést, és végig teljes sebességgel járatjuk a ventilátorokat, nyerhetünk pár fokot, de kizárólag átlagos terhelés esetén – sem terhelés nélkül, sem extrém terhelés mellett nem változik semmi, mutatva, hogy az előbbi esetben a CPU és a bordázat közötti hőáramlás, az utóbbinál pedig a teljes rendszer tudása jelenti a korlátot. Mindezek alapján kijelenthetjük, hogy a CR-2000GT a 200 wattos TDP-vel még kényelmesen megbirkózik, 250 wattos TDP mellé viszont már csak akkor javasoljuk, ha erre csak ritkán van szükség.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Előzmények