Hirdetés
Próba
Érdekes jelenség, de talán csak véletlen, hogy mai tesztünkben több olyan résztvevő volt (Adata N005 és Mach Extreme-ek), melyek az átlagos pendrive-oknál lényegesen hosszabbak. Arra gondolunk, hogy a több memóriachipet igénylő, sokcsatornás vezérlő miatt lehet erre szükség, ami egyúttal a gyors adatátvitel záloga. Azt is észben kell tartani, hogy ilyen nagyobb, jobban kilógó eszközbe könnyebb beleakadni és kitörni a csatlakozóból.
Mai versenyzőinket egy Core 2 Duo alapú, Windows 7 Ultimate-et futtató számítógépben próbáltuk ki, NEC chipes PCI Express x1 USB 3.0 vezérlőkártya segítségével. Minden típusból 16 GB-ost próbáltunk, és ahogy korábban említettük, a Mach Extreme GX esetében 8 és 32 GB-os verziót is lemértük.
Lehet abban valami, hogy a nagy külső méret hatással van a sebességre, legalábbis az olvasási maximumra. Az Adata N005, a 16 GB-os Mach Extreme GX és az SSD-jellegű Mach Extreme FX nagy fájlokkal használva, amikor a sokcsatornás vezérlő ki tudja futni magát, az első három helyen végzett, megelőzve eddigi pendrive és mini SSD tesztjeink legjobbjait. Érdekes az is, hogy a Mach Extreme GX mennyire jól ment pici, 4 kB-os állományokkal, ráadásul a 16 GB-os lényegesen felülmúlta nemcsak a 8, hanem 32 GB-os társát is, melyek egyébként a mezőny végére szorultak az Adata S102 Pro és a Kingston DataTraveler Elite 3.0 társaságában.
Írásban jelentőset változott a kép. Itt talán nem a memóriamodulok mennyisége, hanem a vezérlő milyensége a meghatározó tényező. Az SSD-alapú Mach Extreme FX újfent remekelt nagyobb állományokkal, de a kicsikkel nem volt valami fényes. Mondjuk egy pendrive-nál valószínűbb, hogy megabájtos és nem kilobájtos nagyságrendű állományokkal használják. Kisebb fájlokhoz a Kingston versenyzője volt egészen jó, de nem hozta a múltkori Transcend JetFlash 780 szintjét. A három Mach Extreme GX viszonya ezúttal is érdekesen alakult, ismét a 16 GB-os szerepelt a legjobban, a 8 GB-ost alaposan lehagyta, a 32 GB-os pedig a 32 kB-os állományokkal maradt le. A két Adata csúcssebessége nem volt eget rengető, de érdemes megfigyelni, hogy a 4 kB-os tesztekben milyen jól teljesítettek.
Késleltetésben elég nagy volt a szórás, de ennek a paraméternek nincs túl nagy jelentősége egy pendrive esetében, sokkal érdekesebb az, hogy mit tud valós esetben. Ennek kiderítéséhez fogtunk pár 300 MB körüli fájlt és egy stoppert. Ahogy korábban, most is arra jutottunk, hogy FAT32 fájlrendszerrel, amivel a pendrive-ok többsége érkezik, jellemzően 5-6 MB/s-os írási sebesség érhető el. Ettől csak a 16 GB-os Mach Extreme GX tudott eltérni fölfelé, nála 8 MB/s-ot mértünk, viszont 32 GB-os társa csak 3 MB/s-ot tudott. Átformázva a tárolókat NTFS-re sokat javult írási képességük, így már megközelítették azokat az értékeket, amiket a szintetikus tesztekben kaptunk 8 MB-os állományokkal.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
