Tuning

Szokás szerint most is megnéztük, hogy mekkora órajeltartalék lapul még a két tesztelt processzorban. Ez az i7-7700K, illetve az i5-7600K esetében is viszonylag könnyű feladat, hiszen a "K" jelölésből adódóan szorzózármentes processzorokról beszélhetünk. A tuning során rendelkezésünkre áll a Skylake-eknél már megszokott, akár tetemes BCLK állítási mozgástér (K-s processzor és bizonyos Z-s alaplapok együttes használatánál), valamint a BCLK strapek használatának lehetősége is.

A Broadwell-E mikroarchitektúránál debütált funkció belekerült a Kaby Lake processzorokba is, tehát az AVX utasításkészlet használatakor alacsonyabbra vehető a szorzó, ezt a BIOS beállítások függvényében automatikusan elvégzi az alaplap. A Ring busz jelentőségét Skylake memóriatuningos cikkünkben jártuk körbe; a Broadwell-E sokkal jobban paraméterezhető e tekintetben, a Skylake-hez hasonlóan ugyanis a Kaby Lake-nél sem állítható külön a szóban forgó részegység üzemfeszültsége, mindig a CPU magfeszültséget kapja. Annak is örültünk volna, ha viszontlátjuk a szintén Broadwell-E sajátosságnak tekinthető magonkénti szorzóállítási lehetőséget, de úgy tűnik, ekkora változtatást nem akartak a Skylake-ekhez képest eszközölni a mérnökök.

i7-7700K - i5-7600K OC [+]

Végül csak a szokásos módon, azaz a szorzó, illetve a feszültség emelésével próbáltuk kihozni a léghűtéssel még stabilan elérhető maximumot a két processzorból. Némi kísérletezést követően 1,4 volt környékén állapodtunk meg az i7-7700K, míg 1,38 V körül az i5-7600K processzornál, amivel előbbiből kereken 5000, míg utóbbiból 4800 MHz-et sikerült kipréselnünk, legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre. Mindez annyit is jelent, hogy ezen a téren, úgy tűnik, megszűnt az enyhe csökkenő, illetve antituning tendencia. Bizonyára sokan emlékeznek, hogy a Sandy Bridge még 5 GHz-et is könnyedén elért, az Ivy Bridge, a Haswell, a Devil's Canyon és a Skylake is 4,7-4,8 GHz körül állapodott meg, a Broadwell pedig már 4,2-4,3 GHz körül kifeküdt. A konzisztens növekedés itt egyértelműen a gyártástechnológiai finomítások eredménye.

A hőmérsékleti értékek terhelés mellett 90-95 Celsius-fok körül alakultak, a kupak alatt ezeknél a chipeknél továbbra sem forrasztással, hanem (megkérdőjelezhető minőségű) pasztával biztosít hővezető kapcsolatot az Intel a chip felületével, így ott alakult ki a nagy hűtőnk ellenére is szűk hővezetési keresztmetszet. Ezeknél a HEDT platformhoz képest kisebb asztali processzoroknál a "kupaktalanítás" tehát már szóba is jöhet akár, és a pasztát egy bevált másikra cserélve csökkenthetők a hőfokok, illetve nőhet a tuningpotenciál. Most is nagyon fontos kiemelni, hogy ez egy roppant veszélyes művelet – a processzorra és szerencsétlen esetben magunkra nézve is –, ráadásul a megbontás révén a garancia megvonásával jár.

Az órajel és a feszültség együttes emelésének hatására most is jelentősen nőtt az üresjárati és DXVA lejátszás közbeni étvágya a processzoroknak, terhelve a magokat körülbelül 20-30%-kal ugrott meg a fogyasztás. A Prime95 esetében hatalmas Noctua hűtőnk sem tudta a keletkezett hőmennyiséget elvezetni a fentebb részletezett szűk keresztmetszet miatt, és pillanatok alatt visszaszabályozta az alaplap a processzorok órajelét és feszültségét a károsodás, valamint a túlmelegedés elkerülése érdekében.

Amennyiben kupaktalanítunk, akkor a hőátadás megnövelt hatékonysága miatt ezt kiküszöböljük, és még a mértnél is nagyobb fogyasztást tapasztaltunk volna, főleg ha rendelkezünk egy épített, izmos vízhűtéssel is. Végül a tuning eredményességét különböző alkalmazások alatt is megmértük, a diagramok magukért beszélnek, több esetben tetemes gyorsulást tapasztaltunk az órajel emelésének hatására. A legnagyobb terhelést a Cinebench jelentette a lapkáknak, ott már azon a terhelési határon mozgott rendszerünk, hogy kérdésesnek bizonyult, tartja-e a beállított tuningolt frekvenciát, amin a kinti hideg levegő beengedésével segítettünk, azaz rányitottuk a gépre az ablakot.

DivX kódolás és LameXP konvertálás során egy kis túlhajtással a tízmagos csúcsprocesszor alapértékei is befoghatók, de a kis i5-ös is túllép tuninggal a korábbi hatmagos királyokon. Cinebench alatt azért a magok és a szálak száma az úr, míg 7-zip terén egy kis tuning csak arra jó, hogy az általa annyira nem kedvelt Kaby Lake jobban felzárkózzon.

Premiere Próban, Sony Vegasban, WinRAR-ban és x264 kódolásban mindkét tesztalanyunk hozzávetőlegesen a tuning során elért órajeltöbblet arányában lett gyorsabb, ez főleg az i5 esetén jelentett több alkalommal is tetemes ugrást a listában.

Ezúttal is fontos kiemelni, hogy egyetlen processzor kipróbálásából azt természetesen nem lehet megtudni, hogy mennyire tuningolható átlagosan a Kaby Lake, ennél tuningosabb példányok és kevésbé szerencsés darabok is előfordulhatnak. A Haswell és Devil's Canyon chipek esetében ráadásul a tesztpéldányok jóval tuningosabbak voltak a boltban megvásárolhatóknál, ez a forgatókönyv ezúttal sem zárható ki. Pontosabb következtetéseket csak egy hosszabb piaci termékperiódust követően lehet levonni, azonban jó hír, hogy az eddigi adatok alapján a Skylake-eknél tuningosabbnak tűnik a friss architektúra.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!