Virtualizáció és végszó
Egy korábbi ötletből született következő tesztünk, ami a virtualizációval kapcsolatos. Aki már foglalkozott otthon a témával, az tapasztalhatta, hogy a háttértár sebessége nagyon sokat számít, ha egynél több VM (virtuális gép) van üzemben. Igazából már egyetlen VM is le tudja "ölni" a rendszert, ha telepítünk rá, nem kell ehhez kettő sem, pláne, ha a VM egy merevlemez "hátsó" 10-20%-án helyezkedik el, ahol a HDD feleolyan gyors, mint a külsején. Készítettünk négy Windows XP-s VM-et, és beütemeztük rajtuk, hogy egyidőben indítsák el a .NET Framework 3.5 telepítését. A telepítés témája teljesen véletlenszerű volt, annál fontosabb infó viszont, hogy ez a teszt alapjában véve inkább a meghajtók véletlenszerű és kis részben szekvenciális írási sebességét teszteli. A futási időt a time paranccsal mérjük le, így az eredmény minden esetben meglehetősen pontos.
A játékok után a saját fejlesztésű VMware tesztünkben is meglepően gyengén szerepelt a Predator SSD. Nem tudjuk, hogy mindez milyen okokra vezethető vissza, de nem valószínű, hogy a PCI Express felület keze lenne a dologban. Hogy biztosra menjünk, ezt a mérést is ötször végeztük el. Talán a még kiforratlan, új vezérlő okolható az eredményekért, remélhetőleg egy firmware-frissítés orvosolja majd a problémát.
Telepítés után beállítottuk, hogy 0 mp-es időközökkel induljanak el a VM-ek, és lemértük a négy VM együttes bootidejét. Az újdonságok itt is jól mentek, ami leginkább a négy rendszer egyidejű indításánál mutatkozott meg.
Hirdetés
Végszó
A HyperX Predator az egyik első a PCI Express csatolót alkalmazó, M.2-es szabványú SSD-k közül. A négy sávot kihasználó Marvell vezérlő 2000 MB/s-os adatkapcsolatra képes, aminek nagyjából a 70%-át képes kihasználni a meghajtó szekvenciális olvasás során, mely műveletforma egyértelműen a Predator nagy erőssége. Ezzel szemben átlagfelhasználás közben még ez az SSD sem képes SATA-s társai fölé emelkedni, ergo aki egy egyszerű rendszermeghajtót keres, annak ez a fajta megoldás gyakorlatilag felesleges, hisz nem nyújt többet az olcsóbb megoldásoknál.
[+]
De akkor mégis kinek lehet érdemes megfontolnia a HyperX Predator SSD vásárlását? A válasz az eredmények fényében nem túl bonyolult. A nagyobb fájlokkal, illetve sok írási művelettel dolgozó felhasználók számára alternatíva lehet a tesztalany. Ebbe elsősorban a videóvágással vagy bármilyen hasonló, gigabájtos állományokkal operáló környezet tartozhat bele, ahol nem mindegy, hogy egy 5 GB-os fájl mondjuk 3,5 vagy 9 másodperc alatt nyílik meg, vagy éppen kerül kiírásra.
Erre még rájön az igen acélos, 882 TB-os garantált írásmennyiség, ami valószínűleg egy jó darabig ki fog tartani. Mindezért – illetve az újdonság varázsáért – sajnos elég sokat kérnek, ugyanis az általunk tesztelt 480 GB-os modell nem kevesebb mint 150 000 forintot kóstál, ami majd háromszorosa a hasonló kapacitású, egyszerű SATA csatolós megoldásoknak. Szerintünk vitán felül áll, hogy ekkora felárat csak nagyon speciális esetekben érhet meg a HyperX Predator SSD, ugyanakkor a termék maga tetszett nekünk, és bízunk benne, hogy a közeljövőben egyre több hasonló megoldás fog felbukkanni a piacon.
HyperX Predator SSD 480 GB
Oliverda
A 480 GB-os HyperX Predator SSD-t a Kingston bocsátotta rendelkezésünkre.
