Próba, használat
Szemben az Alloy FPS-sel, az Alloy Elite nemcsak egy, hanem mindhárom népszerű Cherry MX verzióban elérhető lesz Magyarországon is, ami mindenképpen jó hír annak, aki játékhoz nem a kattogós Blue, hanem a csendesebb Red változatra vágyik.
Hirdetés
Ami a személyes tapasztalatokat illeti, az első, ami az Alloy Elite kapcsán szemet szúr, az a stabilitás: a billentyűzet alapja teljesen merev, a legvadabb csaták alatt sem hajlik egy cseppet sem. Mivel az otthoni billentyűzetünk is Cherry MX Red kapcsolókat használ, így a gépelési élmény ismerős volt, a hagyományos kiosztás sem igényelt megszokást, pillanatok alatt birtokba tudtuk venni az új klaviatúrát. Az Elite aljára került gumitalpak jól tapadnak az asztalon, egyetlen alkalommal sem volt gondunk csúszkálással, az érdes, a prototípusnál végül puhább, de gumírozottnak nem mondható csuklótámasz pedig mindenképpen hasznos extra. A médialejátszó gombjai enyhén süllyesztettek a felülethez képest, így a véletlen megnyomásra kicsi az esély, a hangerő-állító pedig nagyon finoman mozog.
[+]
Ami a világítással kapcsolatos trükköket illeti, ahogy már írtuk, nincs változás az Alloy FPS-hez képest: monokróm vörös háttérvilágítást kapunk, aminek fényereje a teljes kikapcsolással együtt három fokozatban állítható. Effektként a normál világítás mellé lélegző, a leütött billentyűt rövid ideig felvillantó, ripple (a leütött billentyűtől koncentrikusan kiiinduló) és hullám effektet kérhetünk. Végül az utolsó lehetőség az, hogy mi magunk állítjuk be, mely gombok világítsanak – alapértelmezésben az 1, 2, 3, 4 és szóköz, illetve a Ctrl és a WASD billentyűk kapcsolnak be, de ezt a Custom üzemmódban megváltoztathatjuk.
[+]
A testre szabhatóságot illetően a csomagban ezúttal is kapunk plusz billentyűket, csak most ezüstszürke színűeket, amelyek közül az 1, 2, 3 és 4 sima felületű, a W, A, S és D pedig érdesített. Cseréjükhöz ugyanúgy rendelkezésre áll a standardnak mondható kiszedő, mint az elődnél.
[+]
Az egyes gombok kivitele egyébként egyszerűnek mondható, nem változtattak az Alloy FPS óta, ugyanúgy matt fekete színezést és mártogatás utáni gravírozást kaptak, tartósságuk így erős közepesnek mondható, kérdés, hogy mennyi idő után kezdenek majd fényesedni. A feliratok tipográfiája viszont enyhén módosult, de a különbség minimális, az olvashatóságon ez cseppet sem változtat.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
