Hirdetés
Külső
Kézbe véve az i504-et azonnal feltűnik, hogy masszív szerkezettel van dolgunk. Nem kotyog, nem ropog, a hátoldal érdesített műanyagborítása első ránézésre kopogósnak tűnik, valójában egy egészen kellemes fogású, puha műanyag. A kijelző borítása kemény, látszólag mindennek ellenáll, a hideg fémkerettel pedig egy szöget is beverhetnénk. Apropó, fémkeret: ez az a pont, ahol a masszív építés a kényelem rovására megy, ugyanis hiába a lekerekített sarkok, az élek megmaradtak, ezek pedig nyomhatják a finomabb kezű felhasználók tenyerét. Az érzés hamar megszokható, de pár percig mindig jelen volt minden egyes kézbevétel után.
A kijelző, mint említettük korábban, 5 hüvelykes, amin könnyedén elfért a 800×480 képpont, természetesen semmi AMOLED vagy hasonló trükk, szimpla TFT megoldással van dolgunk, abból is az egyszerűbb, rezisztív technológiával és single touch képességgel, ami ebben az árkategóriában elfogadható. A gép mellé nem jár stylus, pedig néha jól jött volna, ennek híján marad az ujjunk és az ezzel járó hátrányok, mint a kijelző gyors zsírosodása és a kevésé precíz navigálás (például görgetés helyett belép oda, ahova nem akartunk). Sajnos a navigálást nem könnyíti meg a kijelző, főleg azok lesznek bajban, akik korábban hozzászoktak a kapacitív kijelzőkhöz, de hamar rá lehet jönni a rezisztív technológia trükkjeire. A fő gondot mégsem ez okozza, hanem az, hogy a kijelző felső részén (pont ahol az Andoid információs sávja és egy-két kezelőszerv van) lehetetlen az ikonokat ujjal kellő erővel és pontossággal megnyomni, a körmünket kell igénybe vennünk. Érdekes módon a kijelző többi része sokkal érzékenyebb.
Tradicionálisan a kijelző jobb oldalán kaptak helyet a menü-home-back gombok, valamint a trackball (sajnos ezek közül csak a trackball kapott háttérvilágítást), sőt meglepő módon ugyanide került a 3 megapixeles kamera optikája is. A trackball hasznáról megoszlanak a vélemények egy érintőkijelzős termék esetében, de ott mindenképp hasznát vehetjük, ahol sűrűn zsúfolt menüpontok között kell navigálni, és fennáll a veszélye annak, hogy ujjunkkal könnyedén félrenavigálnánk.
A hátoldalra került a bekapcsológomb és a monó hangszóró, de ugyanitt van a mikrofon – szigorúan hangrögzítés céljára, hiszen telefonálni nem lehet – és a reset gomb. Ez utóbbi kettő túlságosan közel került egymáshoz, ezért a resetnél fokozott óvatossággal célszerű eljárni és alaposan meg kell nézni, melyik lyukba dugjuk a körzőt! A mikrofon alatt lévő bevágásnál a kitámasztót nyithatjuk ki, ami lehetővé teszi, hogy egy digitális képkerethez hasonló módon támasszuk le a gépet az asztalra.
Ezen kívül már csak a bal oldalon találunk fontos dolgokat, mint például a töltés és adatátvitel céljára használható mini USB csatlakozósor, microSD nyílás és 3,5 mm-es jack fül-/fejhallgató-kimenet.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
