Külső

A DeepCool kedvelheti az 500-as számot, hiszen billentyűzeteik és hűtőik között is vannak modellek ezzel a típusszámmal, gépházaik közül pedig már a második 500-as jutott el hozzánk a CL500 után. A számozáson kívül nincs sok rokonság a két ház között, jelentősen eltér a dizájnjuk, ráadásul más méretkategóriában is játszanak, ugyanis a CL500 ATX formátumú, a CK500 pedig E-ATX méretű alaplapok fogadására is képes. Érdekesség, hogy a nagyobb magasság, illetve a több acél és kevesebb műanyag használata ellenére is egy könnyebb megoldásról van szó, cikkünk 456 x 230 x 471 mm kiterjedésű főszereplője kereken 8 kilogrammot nyom a mérlegen.

[+]

A formaterv meglehetősen letisztult vonalakkal operál. A CK500 jobb oldalt acél, bal oldalt pedig üveg oldallapot kapott, melyeket kézzel oldható csavarokkal rögzítettek a ház hátulja felől, míg visszahelyezésüket a ház két oldalának alján található sín segíti.

[+]

A hátoldal elrendezése pontosan olyan, amilyen a toronyházaknál leggyakrabban lenni szokott, vagyis felül az alaplap kivágása és a hátsó, gyárilag beépített, 140 milliméteres ventilátor számára kialakított szellőző kezdik a sort. Utóbbi azért több, mint a legtöbb toronyháznál, hiszen itt inkább 120 mm-es légkavarókat szoktak használni a gyártók, ráadásul ebből az egységből kap még egy darabot a vásárló, ami az előlap mögött került elhelyezésre. Középen találjuk a PCIe slotot takaró lemezeket, illetve egy további szellőzőrácsot, míg alul a tápegység helyét pillanthatjuk meg.

[+]

Apró érdekesség, hogy a szellőzőrácsok nem klasszikus, kör alakú, hanem négyzetrácsos kivágásokat kaptak, ami ad kis egyediséget a megjelenésnek. Ezt a ventilátorokon, illetve a ház tetején is megtaláljuk, ahol egyébként szintén találunk egy méretes szellőzőrácsot, amit egy mágneses rögzítésű porszűrővel fedtek le. A logó és a rács közé került a ház csatlakozópanele, mely a bekapcsológomb és a reset kapcsoló mellett egy kombinált jack ki- és bemenetnek, két USB Type-A, illetve egy USB Type-C csatlakozónak ad otthont.

[+]

A ház előlapja első pillantásra meglehetősen egyszerűnek is tűnik, hiszen csak egy egybefüggő, kétoldalt ívelt acéllemezt látunk, akik viszont veszik a fáradságot és elolvassák a mellékelt leírást (vagy egyszerűen csak szeretnek kísérletezni), azok rájöhetnek, hogy a lemezt viszonylag egyszerű eltávolítani a helyéről. Mindössze annyi a dolgunk, hogy mágnesekkel rögzített felső részét ajtóként lefelé nyitjuk, egy bizonyos szög elérésekor pedig ki tudjuk emelni az alsó rögzítőpontokból, így hozzáférést szerezve a két centivel beljebb található, tényleges előlaphoz.

[+]

Itt már csak egy réteg, pontosabban egy kipattintható porszűrő választ el minket az előlapi ventilátor- és radiátorhelyektől, de ha még több helyet szeretnénk a szereléshez, akár a teljes előlapi keretet is kipattinthatjuk a helyéről. Ez alatt már csak az acélvázat, valamint az előlap rögzítési pontjait találjuk, sok értelmét tehát nem láttuk ennek a műveletnek, de egy fokkal talán mégis több hely marad a kezünknek, ha minden helyet fel kívánunk tölteni ventilátorokkal.

[+]

Alulra a négy, csúszásgátló gumibetétekkel ellátott lábon kívül csak a tápegység porszűrője került, illetve kiszúrhatjuk a merevlemezkeret becsúsztatható rögzítési pontjait is, innentől tehát biztosra vehetjük, hogy az említett egység igény szerint eltávolítható.

Belső

A két oldallap leszerelése után nagy valószínűséggel a beltér két kamrája közül a nagyobbat vesszük észre először, azt, amelyik az alaplapnak és az abba szerelt komponenseknek adhat otthont. Ahogy azt már említettük, ide legfeljebb E-ATX méretű alaplapok férnek be, míg a processzorhűtő magassága 175 mm lehet, a grafikus kártya hosszát illetően pedig 380 mm a limit.

[+]

A szerelést egy méretes ablak, illetve több kivágás is segíti az alaplaptálcán, melyek közül a két nagyobb, függőleges helyzetű verzió szilikonbélést is kapott. Az alaplap távtartói már a helyükön várják, hogy ATX vagy E-ATX méretű lapokkal használatba vegyék őket, míg a többi furatra pedig microATX vagy Mini-ITX formátumú modellek esetén lesz szükség. Hála az egyértelmű jelöléseknek a kezelési útmutató használata nélkül is könnyen kitalálható, hogy melyek illeszkednek az adott mérethez.

[+]

Ebben a kamrában találhatóak még a ventilátorok és radiátorok rögzítésére szolgáló furatok is, melyeket az előlap mögött, a hátoldalon és a tetőlemez alatt kell keresnünk, a lenti táblázatban részletezett kompatibilitást figyelembe véve.

[+]

Hátul – a már említett nyílások másik oldalán kívül – két nagyobb vezetősínt találunk, melyek a vezetékek, tápkábelek elvezetésekor lehetnek hasznosak, különösen, ha használjuk a csomagban található gyorskötözőket és a számukra kialakított kivágásokat is.

[+]

Ezen felül említést érdemelnek még az alaplaptálcán a két, 2,5 hüvelykes meghajtók telepítéséhez való rögzítőpontok is. Ezekben már gyárilag találunk gumibakokat, szerepük viszont nem ugyanaz, mint például a Jonsbo U5 esetében. Itt a bakok nem kiszedhetőek (legalábbis roncsolás nélkül), az SSD-be kell betekernünk olyan csavarokat, melyeknek aztán marad egy kiálló, menet nélküli része, ezeket pedig egyszerűen csak be kell csúsztatnunk a bakok nyílásaiba.

[+]

Kicsit lejjebb, a ház alja felé haladva elérkezünk az alsó kamrába, ahol a tápegységen kívül két 3,5 vagy 2,5 hüvelykes meghajtó számára is van hely a fiókos, kivehető keretben. A fiókok szerszám nélkül is nyithatóak, de a keret kiszereléséhez is mindössze egyetlen, kézzel oldható csavar kitekerésére van szükség, így ha az lenne a heppünk, hogy gyakran elvégezzük ezt a műveletet, minden alkalommal hamar túllennénk rajta.

Szerelés

Mint mindig, most is az ASUS Z170-Deluxe alaplapot és az NVIDIA GeForce GTX Titan videokártyát használtuk a ház szerelhetőségének tesztelésére. Az említett komponensekkel nem volt probléma beszereléskor, hiszen beleférnek a gyártó által szabott keretekbe. Kábelezésük oldalról egyszerű volt, itt pedig kiemelnénk, hogy a kábelvezetők szilikonbetétei a szokásosnál stabilabban vannak a vázhoz rögzítve, ennek köszönhetően pedig akkor sem kellett visszatuszkolnunk a bélést, amikor a 24 tűs tápcsatlakozót vezettük át rajta – máskor ennél a lépésnél előfordult, hogy ennyitől kijött a helyéről.

[+]

A 8 tűs EPS csatlakozó csatlakozása már csak akkor egyszerű, ha kicsit előre gondolkodunk, ugyanis ha már a helyén van a processzorhűtő (ami esetünkben egy Noctua NH-D15 volt), a kezünknek nem marad elég hely a hűtőborda és a ház tetőlemeze között.

[+]

A hátsó traktus szerelése és kábelezése problémamentes volt, az SSD felhasználóbarát rögzítése miatt már egy teljesen bekábelezett rendszerben is egyszerű lehet annak cseréje – na nem mintha olyan sok vezeték tekeregne az SSD környékén, köszönhetően az elég széles kábelvezető csatornának.

[+]

Egyetlen ponton ütköztünk problémába a szerelés során, méghozzá a ventilátorok bekötésekor. A gyári egységek nem túl hosszú, nagyjából 20 centis vezetéket kaptak, ami arra elég lehet, hogy az alaplap túlsó feléig elérjen, ha viszont nincs az alaplapunkon elég 3 tűs csatlakozó és külső vezérlővel oldanánk meg a légkavarók csatlakoztatását, azt kénytelenek leszünk az alaplap környékén elhelyezni, hiszen hátra, esetleg a tápegység kamrájába (ahol rengeteg extra hely van a felesleges vezetékek elrejtésére) már nem érnek el a kábelek.

Mérések, értékelés

A próba utolsó lépése a ház szellőzésére vonatkozó mérés elvégzése volt, melynek során a gépbe épített, fix 4 GHz-en üzemelő Intel Core i9-5960X processzorra épülő konfigurációnk alkatrészeinek hőmérsékletét vetettük össze a szabad levegőn mért értékekkel. A két mérés során kapott adatokat az alábbi grafikonon hasonlítottuk össze, és természetesen nem csak ventilátor nélkül, hanem a gyári egységekkel is lemértük a rendszert.

A gyári ventilátorokat (melyek közül az elsőt egyébként áthelyeztük a processzorhűtővel egy magasságba) mindenképp ajánlott bekötni, hiszen segítségükkel terhelés alatt is sikerült nagyjából azokat a hőmérsékleteket mérnünk, mint amiket a nyitott tesztpadon. Jó ezt látni, mert így nem az lesz mindenki első lépése, hogy lecserélje őket (bár ettől függetlenül nincs megtiltva, hogy valaki más megoldásokat válasszon), kikötni viszont semmiképp sem érdemes őket, mert ugyan nélkülük sem főnek meg a hardverek, de ha már benne vannak az árban, nem érdemes kihasználatlanul hagyni egyiket sem.

Főleg azért, mert a ház szigetelése miatt alig hallatszik ki valami a hangjukból. Hogy ezt számokkal is érzékeltessük, behelyeztük 60 dB hangerejű fehér zajt kibocsátó okostelefonunkat a beltérbe, majd rázártuk az oldallapokat, ezt követően pedig a zajszintmérő már csak 44 dB-t érzékelt, de a ház kialakítását tekintve a jó eredmény nem is lepett meg minket.

Értékelés

Az E-ATX mindig is olyan méretkategóriának számított, amire nehéz volt azt mondani, hogy megéri, hiszen a piacon elérhető komponensek többsége egy átlagosabb, ATX-es házba is befér, ma már ritkák azok az alkatrészek, amelyek ekkora helyet követelnek meg maguknak. Nem is azért szoktuk szeretni az E-ATX modelleket, mert egy ATX házba már úgy kell belekalapálni meglévő alkatrészeinket, hanem mert így szerelés közben is több hely áll rendelkezésünkre, ami nem csak a folyamatot gyorsítja fel, de lelkesebben is állunk neki később például egy komponenscserének. Mellesleg a nagyobb terekben a szellőzés is jobb általában.

[+]

A CK500 lényegében minden szempontból jól vizsgázott; szerelés közben nem ütköztünk olyan akadályba, ami elvette volna a kedvünket az egésztől, egyedül a ventilátorok kábelét sirattuk meg kicsit, de még ez is megoldható problémát jelentett. Használat közben is tetszett, amit láttunk, hiszen a szellőzés és a zajszigetelés is korrekt értékeket adott, összességében pedig egy jó megjelenésű, letisztult házról van szó, amit igényesen, minőségi anyagokból pakoltak össze, így a tartósságát sem kérdőjelezzük meg. Mindent összevetve a 32 000 forint körüli vételárat nem tartjuk soknak mindezért.

DeepCool CK500 számítógépház

SidCorky

A DeepCool CK500 számítógépházat a gyártó bocsátotta rendelkezésünkre.