Bevezetés, külső
Örömmel mondtunk igent a Corsair felajánlására, hogy a hivatalos bemutató előtt megkaphatjuk a legújabb billentyűzetüket tesztelés céljából, már csak azért is, mert a K70 RGB TKL személyében a gyártó 2016-ban bemutatott, tetszésünket is elnyerő K70 RGB Rapidfire modelljének numerikus pad nélküli verzióját tisztelhetjük.
Külön érdekesség, hogy az akkor a tesztelt modellben debütált a Cherry legújabb kapcsolója, az MX Speed Silver, és mostani tesztalanyunk is ezzel az egyébként általunk a hétköznapok során is használt megoldással szerelve érkezett szerkesztőségünkbe. Így a gépelési élményt vizsgálva jobban tudtunk koncentrálni a billentyűzet sajátosságaira, hiszen magukat a switcheket már jól ismerjük.
Corsair K70 RGB TKL
A gyártó „tournament-ready” billentyűzetként utal újdonságára, vagyis a mérnökök a tervezéskor a versenyekre is járó játékosok fejével próbáltak gondolkodni, épp ezért érthető lépés volt a csuklótámasz kihagyása a csomagból, hiszen egy profi játékos ritkán cipel magával ilyesmit. Ehelyett a dobozban a fő egység mellett egy 1,82 m hosszú, szövetborítású USB Type-A/Type-C kábelt, egy gombkiszedőt, valamint a K100-ból is ismerős, textúrázott kupakszettet találjuk.
Az extra kupakok a billentyűzetre már felszerelt társaikhoz hasonlóan két különálló elemből lettek kiöntve, ennek köszönhetően a karakterek valószínűleg életünk végéig eredeti állapotukban integetnek vissza ránk, ez a megoldás ugyanis jóval tartósabb, mintha festéssel vagy matricázással vitték volna fel a betűket.
A TKL kiosztású, numpad nélküli billentyűzet 360 x 164 milliméteres alapterülettel és 40 milliméteres magassággal rendelkezik, tömege pedig 930 gramm. Utóbbit főleg az alumínium fedlapnak köszönheti, de tippünk szerint a billentyűzet belsejében is lehet némi extra anyag merevítésképp, mert nagyon masszív, akárhogy próbáltuk csűrni-csavarni a házat, az nem deformálódott.
Hirdetés
A periféria tetején a főbb gombokat tekintve semmi érdekességet nem találunk, még másodlagos feliratok sincsenek a kupakokon, annyira natúr a kiosztás (pedig a kezelési útmutatóban rengeteg használható billentyűkombinácit sorolnak fel). Az extra gombok a billentyűzet felső, kiemelt sávján kaptak helyet; bal oldalon a négy médiavezérlőt, jobb oldalon a hangerőszabályzó görgőt és a némítógombot, valamint a profilváltó, a háttérvilágítás erősségét öt lépésben szabályzó, illetve a Windows gomb lezárására szolgáló kapcsolót találjuk. A két gombcsoport közé került a háttérvilágítással is ellátott Corsair logó és a Caps/Scroll Lock állapotjelzője.
A vezetéket a hátsó élen elhelyezett USB Type-C csatlakozóra tudjuk rákötni, tőle balra pedig az úgynevezett Tournament kapcsolót találjuk. Ezt a bekapcsolt állapotában lezárható műanyag pöcköt áttolva a billentyűzet egy semleges, makrómentes, effekt nélküli háttérvilágítással működő profilra vált, hogy még véletlenül se zavarjon minket semmi a meccsek megnyerésében.
A billentyűzet alja csak a két, kihajtható láb és a négy, méretes gumitappancs miatt érdekes. A lábak végére nem került csúszásgátló, ami érezhető is, kihajtott lábakkal könnyebben hátracsúszik az eszköz, de átlagos használat mellett ezt nem éreztük problémának.
Használat közben, szoftver
Ahogy korábbban is említettük már, a gombkupakok alatt ezúttal nem a Corsair saját OPX kapcsolói, hanem a jól bevált Cherry MX switchek kaptak helyet, esetünkben ez a 3,4 milliméteres teljes úttal és 1,2 mm mélyen lévő kapcsolási ponttal rendelkező MX Speed Silvert jelenti.
A kapcsoló használatának előnyeit és hátrányait többször is (Ducky, Corsair) ecseteltük már, véleményünk pedig azóta sem változott: a leütések gyors reakcióját kifejezetten szeretjük, számunkra nem kényelmetlen, hogy a gombot épphogy lenyomva már reagál is a rendszer. Ugyanakkor ezt nem mindenki szereti, elsőre akár zavaró is lehet, ezért vásárlás előtt mindenképp érdemes tenni vele egy próbát. A K70 RGB TKL egyébként elérhető még Red és Silent Red kapcsolókkal is, így biztosan mindenki megtalálja majd az igényeihez leginkább passzoló modellt.
Fontosnak tartjuk még néhány mondat erejéig megemlíteni a billentyűzet vezérléséért felelős rendszert, a Corsair Axont is, amire nagyon büszke a gyártó, és akár az is lehet, hogy a profi játékosoknak szánt billentyűzetek piacán mások is követik majd a példájukat. Az Axon működésével kapcsolatban két értéket emelnek ki: a 4000 Hz-es keyscan és a 8000 Hz-es hyper-polling frekvenciát.
Előbbi szám azt mutatja, hogy másodpercenként hányszor ellenőrzi a billentyűzet, hogy egy gombot lenyomtunk-e, míg utóbbi a billentyűzet felől a számítógépbe, az USB-n keresztül történő adatgyűjtés gyakoriságát jelöli. Mindkét esetben az 1000 Hz-es érték a jellemző a kategóriában és első használatba vételkor ez is az alapértelmezett beállítás, de az iCUE szoftveren belül mindkét frekvenciát átállíthatjuk.
Az iCUE szoftver új, 4-es verziója funkcionalitásában ugyan megegyezik a korábban már részletezett működésű 3-as verzióval, a felület viszont kapott némi ráncfelvarrást, a jelenleg elérhető 4.9.350 jóval átláthatóbbnak tűnik, mint az előző, általunk is kivesézett kiadás.
Kattintásra galéria nyílik [+]
A főoldalon a keresett eszközünket kiválasztva a billentyűzet képe fogad minket, tőle balra pedig a már ismert menüpontok között váltogathatunk. Külön beállíthatjuk a szoftveres és hardveres gombkiosztást (beleértve a makrókat is) és a világítást is, így eltérő profilokkal használhatjuk a billentyűzetet az iCUE futása mellett, és anélkül is. A Performance menüpont elnevezését ezúttal sem értjük, ugyanis itt főleg a Win Lock funkciót és az állapotjelző LED-eket tudjuk testreszabni, míg a polling rate a Device Setting menüpontba került, a Tournament Mode alapszínének beállítási lehetőségével együtt. Maga a szoftver egyébként emberes méretű, 1,69 GB-ot foglal, míg memóriából 400 MB-ot eszik meg.
Értékelés
Cikkünk pillanatában még nem ismertek a hazai árak, ezért csak a hivatalosan megadott európai ár alapján tudunk értékelést fogalmazni, ami 149,99 eurót, vagyis legjobb esetben is minimum 55 000 forintot jelent. Nem kertelünk: ez jóval több, mint amennyit a legtöbben kiadnának érte idehaza, ennél olcsóbban kapható például még az ASUS ROG Strix Scope TKL Deluxe is, ami szintén nem olcsó, de kapható magyar kiosztással, ami hazánkban sokaknak kulcsfontosságú.
A Corsair K70 RGB TKL-t viszont nem is az átlagfelhasználóknak, hanem annak a szűk rétegnek szánta a gyártó, akik tényleg a legjobbat akarják, mind hardveres, mind szoftveres szempontból. A konkurenciához képest igen magasnak számító mintavételezési ráta bizonyos szinteken tényleg jelenthet valamit, ráadásul egyéb területeken sincs okunk panaszra, az építés minősége hibátlan és az alkalmazott Cherry MX kapcsolókat is ritkán szidja az ember.
Nem mondjuk tehát, hogy ha valaki TKL kiosztású billentyűzetet szeretne magának, az csak a Corsair háza táján nézelődjön, hiszen rengeteg olcsóbb, Cherry MX kapcsolóval szerelt modell közül lehet válogatni; tesztalanyunk inkább azoknak lehet érdekes, akik megtehetik, hogy nem sajnálják a pénzt egy igazán komoly TKL billentyűzetre.
Félreértés ne essék, az előbb írtak ellenére sem nevezthető a K70 RGB TKL túlárazottnak, hiszen bár tényleg nem olcsó, nem sok közvetlen konkurenst tudnánk felsorolni ilyen specifikációkkal, de egy átlagos gamer találhat kevesebbért is olyat, ami már elég jó számára – aki viszont nem csak elég jót, hanem az egyik legjobbat akarja, mert ennyire magas szinten játszik, az nem fog csalódni.
Corsair K70 RGB TKL mechanikus billentyűzet
SidCorky
A Corsair K70 RGB TKL billentyűzetet az Corsair bocsátotta rendelkezésünkre.