Hirdetés
Próba
Kicsit alaposabban megtapogatva a CM Storm Octane billentyűzetét azt tapasztaltuk, hogy nem kelt olyan minőségi érzést, mint sokkal drágább konkurensei. A beépített csuklótámasz kemény, rideg, a gombok felülete viszont rendben van, selymes tapintású. Lapos állásban stabilan ül az asztalon, a négy gumitalp révén nem fogjuk a játék hevében eltolni, hátulját megemelve viszont már csúszkál. Egyéni preferencia kérdése, de nekünk laposan kényelmesebbnek bizonyult.
Az ideálisnál keményebbek, kissé mereven járnak a klaviatúra gombjai. Határozottan kell megnyomni őket ahhoz, hogy meginduljanak, aztán hirtelen jön az áteső nyomáspont, és a kupakok is imbolyognak némileg. Szerencsére a játékosok számára fontos egyidejű lenyomásban remekel az Octane. Reális a termék honlapján lévő ábra és szöveg is, a gamerek által használt területen egyszerre jellemzően 19 gomb is lenyomható, és jól érzékel. Cserébe az átellenes oldal már nem ilyen szuper, de annyi baj legyen. A felső extra gombok azért akadnak egy kicsit, mert úgy formálták meg felületüket, hogy akaratlanul is a felső műanyag peremhez nyomjuk őket.
Az egérnél már említettük, hogy nincs meghajtóprogram, és ez igaz a billentyűzetre is. A világítás összesen négy gombbal szabályozható, ezek segítségével váltogathatunk a hét szín között, melyek intenzitása is több lépcsőben módosítható, és a fix világítás mellett pulzálást, sőt folyamatosan színváltó pulzálást is belőhetünk. Nem csak a gombokon látható karakterek, hanem alapjuk is világít. A kupakok gyenge kontrasztú megvilágítása miatt célszerű világosban is bekapcsolni a fényeket.
A billentyűzethez hasonlóan kopogós, rideg felülete miatt az Octane egér is egy kicsit olcsó hatásúnak tűnik kézbe fogva. Átlagos hossza (129 mm) és szélessége (73 mm), illetve 38 mm magas háta és 119 grammos súlya révén elsősorban tenyeres fogással kényelmes, ujjas fogáshoz szerintünk kissé széles, karmoshoz meg hosszú és magas a háta, ami zavaró lehet.
Az egér fő és görgő mögötti gombjainak járásával meg voltunk elégedve. A görgő alatti gomb is szépen kapcsol, a kerék lépései viszont nem elég hangsúlyosak, aki ezzel szokott mondjuk fegyvert váltani, nem biztos, hogy érezni fogja az egyes lépéseket. A hüvelykujjas gombok lehetnének valamivel kidolgozottabbak, és kár, hogy a hátsó csak a fények állítására használható, így lényegében „csak” négy gombot vethetünk be a játékokban, mert egyet a felbontás, kettőt a fények állítása blokkol. Itt a hét szín mellett fix fényt vagy lüktetést kapcsolhatunk.
Az első mozdulatoknál csúnyán karcolt az Octane egér alja, mert valahol leért a burkolatának éle, de ez asztallapon kicsit megsikálva ez hamar el is tűnt, utána már jól mozgott. Ha érzékelőjét a legalsó, 500 dpi-s állásba tesszük, akkor játszani is aránylag jól lehet vele, bár a különösen heves rántásokat nem szereti, magasabb érzékenységen pedig erősödik ez a tendencia. Némi angle snappinget is felfedeztünk, de ennél sokkal zavaróbb a viszonylag nagy, 6 mm-es emelési magasság. Aki tehát alacsony érzékenységgel, nagy rántásokkal és sok emelgetéssel játszik, annak nem való ez az egér.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
