APU kezdődik!
Na de mi is az az APU? Az AMD úgy döntött, hogy a Fusion égisze alatt megjelenő processzoroknak egy új kategóriát hoz létre, melyet az eddig jól megszokott CPU (Central Processing Unit, azaz központi végrehajtóegység) helyett APU-nak hív. Az APU az Accelerated Processing Unit rövidítése, mely nyers fordítás szerint annyit jelent, hogy gyorsított végrehajtóegység. Az alapötlet olyan processzorok megalkotása volt, amelyek heterogén módon programozhatóak, biztosítva egy belépőt a rendszerszintű integrációba, avagy más néven megkezdődhet a heterogén éra térhódítása.
Hirdetés
A többség egyfajta divathullámnak értékeli a grafikus mag processzorhoz való társítását, de ennél sokkal többről van szó, ugyanis a GPU-ban szunnyadó számítási kapacitást általános számításokra is fel lehet használni, ráadásul bizonyos esetekben lényegesen kedvezőbb teljesítmény/fogyasztás mutatót képes ezzel felmutatni a rendszer.
[+]
Az előző évtized első felében még kemény órajelháború folyt. A processzorok egyetlen x86-os magot tartalmaztak, és a mérnökök ebből próbálták kipréselni a lehető legnagyobb számítási teljesítményt. A tervezők idővel belátták, hogy ez az irány sokáig nem járható tovább, így inkább az adott processzoron vagy szilíciumlapkán belüli magok számának növelése felé indultak el. Ez egy meglehetősen tranzisztorigényes megoldás, ráadásul probléma, hogy a többmagos processzorok programozása sem egyszerű, mely helyzet a magok számának növelésével csak még tovább romlik. Mindez oda vezet, hogy az extra magok beépítése a teljesítményt alig növeli tovább a megfelelő szoftverek hiányában, vagyis a többmagos elgondolás skálázhatósága jó néhány esetben nem optimális.
[+]
A heterogén rendszerek ezekre a problémákra próbálnak gyógyírt nyújtani. Természetesen a helyzet itt sem olyan egyszerű, hiszen hiába a sok esetben mérföldekkel jobb teljesítmény/fogyasztás mutató, ha mindezt nem lehet kihasználni, ugyanis mindezen erőforrások kiaknázásához szükséges egy újfajta programozási modell, egy megfelelő felület. Ilyen például az OpenCL, mely már jó ideje elérhető, így már "csak" az ezen felületet kihasználni képes alkalmazások tömkelegének érkezésére kell várnunk.
A fúzióig vezető rögös út folytatása
Az AMD az ATI sikeres felvásárlása után néhány hónappal már prezentálta is hosszútávú terveit, melyben fel is tűnt az első CPU-t és GPU-t egyesítő fejlesztés néhány morzsája.
Akkor, 2006 decemberében a cég nagyjából 2009 környékére datálta az első, még meglehetősen nagy homályba burkolózó APU megjelenését. Ekkor még egy 65 nanométeres variánsról szólt a fáma.
A következő információkat 2007 derekán, majd végén publikálta a vállalat, ekkor egy Falcon és egy Swift kódnevű termékről beszéltek. A tervek szerint előbbi Bulldozer, míg utóbbi Stars (K10) CPU-magokat tartalmazott volna, és 45 nanométeres SOI gyártástechnológiával gurult volna le a gyártósorokról. A Swiftre 2009 második negyedévével egy körülbelüli időintervallumot is megjelölt a cég, de ma már tudjuk, hogy pontosan ilyen formában végül egyik termék sem jelent meg. A napvilágot látott információk szerint a Swift több próbálkozás után sem akart összeállni. Ennek állítólag a gyártástechnológia volt az oka, ugyanis az AMD az első, 130 nanométeres Athlon 64 óta úgynevezett SOI (Silicon-On-Insulator – szilícium a szigetelőn) technológiát alkalmaz processzorainak gyártásánál, ezzel ellentétben a GPU-k készítésénél azelőtt sosem alkalmazták még ezt a módszert. Ráadásul a grafikus lapkák gyártását korábban a területen jóval nagyobb tapasztalattal rendelkező TSMC végezte, akik egy egyszerűbb, úgynevezett bulk CMOS eljárással termelték és termelik őket mind a mai napig.
A 2008. évi Analyst Day nevű rendezvényen hivatalosan is megerősítésre talált, hogy a Swift helyét a Llano (ez egy Texas állambeli város neve, ejtsd: lánó) kódnevű fejlesztés vette át, mely így 32 nanométeren fog készülni. Ez hasonló tranzisztorszám mellett a 45 nanométerhez képest kisebb méretű lapkát és egyben fogyasztást is sejtetett, amely sok szempontból ideálisnak tűnt egy ilyen jellegű, első generációs új termék bevezetéséhez. Egyébiránt ebben az időben szervezte ki a gyártást az AMD, mely azóta GlobalFoundries néven egy teljesen különálló vállalat formájában működik tovább.
Egy újabb évet követően, a megjelenés dátumának kitűzött 2011-hez közeledve egyre több részlet látott napvilágot a Llanóról. Nyilvánvalóvá vált, hogy a korábbi Swifthez hasonlóan ez az APU is Stars (K10) CPU-magokat fog kapni. A DirectX 11 kompatibilis GPU részről viszont egyelőre csak találgatni lehetett. Egyesek 480, míg mások 400 shader egységre tippeltek, de azt senki sem tudta, hogy ezek pontosan melyik, éppen aktuális (vagy majdan megjelenő) Radeon architektúrára fognak épülni. Ezen túlmenően a Fusion fejlesztési vonalban rejlő heterogén számítási lehetőségekről is ejtett néhány szót az AMD.
2010 februárjában az AMD az ISSCC 2010 konferencián (International Solid State Circuits Conference) tartott egy nagyobb előadást, melyben a Llano kapta a főszerepet. Szó esett az x86-os Stars magokról, valamint részletezték az új energiagazdálkodási funkciókat is. Ekkor elsősorban az órajelkapuzásra és a tápkapuzásra tértek ki. Ezt követően a várható megjelenéshez még tovább közeledve jó néhány dátum (negyedév és hónap) látott napvilágot. Először 2011 januárja, később pedig tavaszi, majd a nyári hónapok kerültek terítékre, ám ezt követően ősszel ismét érkeztek nem túl pozitív pletykák a gyártástechnológiával kapcsolatban, aminek következtében további csúszást várt mindenki. Az AMD meglepetésre ezt cáfolta, és elmondták, hogy a nyár elejére tervezett időpont tartható. Később néhány kiszivárgott hivatalos dia alapján már 2011 július és augusztus volt a céldátum. Az egésznek végül az lett a vége, hogy a korábban csak a Llano után várt Brazos platform rajtolt el előbb, így gyakorlatilag a Zacate és az Ontario lett az AMD első, kereskedelmi forgalomba is került APU-ja. Érdemes még megemlíteni, hogy ezekkel szinte napra pontosan egy időben indult útjára az Intel által fejlesztett Sandy Bridge is, amely szintén egy szilíciumlapkába integrálva tartalmazza a CPU-magokat és a GPU-t. Így gyakorlatilag fej-fej mellett tette meg a két gyártó az előző oldalon taglalt lépések közül a következő nagyot, annyi különbséggel, hogy a Sandy Bridge GPU-jának számítási teljesítményét nem lehet általános számításokra felhasználni, azaz csak a képi megjelenítés gyorsítható általa.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
