A leleplezett Llano még közelebbről

A Llano első számú célpontja a mobil piac. Ennek megfelelően is tervezték az egész lapkát, azaz különösen nagy hangsúlyt fektettek a fogyasztásra. Gondoljunk csak bele, hogy a notebookoknál minden egyes watt kemény perceket jelent akkumulátoros üzemidőben! Ennek érdekében számos újítás került bevezetésre a gyártástechnológia és az energiamenedzsment terén. Az órajelkapuzást követően implementálásra került az Intel Nehalemben már feltűnt tápkapuzás is. A SOI gyártástechnológiának köszönhetően rendelkezésre álló, tízszer hatékonyabb NFET tápkapuzó tranzisztorok használatával a kapcsolóüzemű működésből eredő veszteség mellett a szivárgási áram is a zéró közelébe redukálható az éppen inaktív egységeknél. Így egy adott lekapcsolt rész teljes fogyasztása akár a nulla szintjének közeléig is lecsökkenthető.

[+]

Mindemellett integrálásra került egy digitális energiagazdálkodási modul, mely folyamatosan monitorozza a főbb részegységek hőmérsékletét és terhelését. Ez még a K10 idejében bevezetésre került rendszer továbbfejlesztése. Amelyik egységre éppen nincs szükség és a tervezésből adódóan alkalmas erre, azt a másodperc tört része alatt mély álomba (C6 deep sleep) ringatja a rendszer. Ez utóbbi a 45 nanométeres Deneb/Shanghai lapkáknál megismert Smart Fetch továbbgondolása, amely az inaktívvá vált magok esetében azok L1 és L2 tárainak tartalmát képes volt kiírni az L3 cache-be, majd lekapcsolni azokat. Mivel a Llano nem tartalmaz L3 cache-t, ezért a rendszer lefoglal 16 MB rendszermemóriát az L1 és L2 esetleges ideiglenes ürítéséhez. Az adott mag ily módon való lekapcsolása után a tápkapuzásnak köszönhetően már csak elenyésző áramfelvétellel kell számolni.

[+]

Természetesen nem csak a CPU-magok, valamint azok másodszintű gyorsítótára, de a GPU, a hozzá tartozó saját GMC (Graphics Memory Control) egység, valamint akár külön az UVD motor is teljesen lekapcsolható tápkapuzással, ha éppen ezekre nincs szükség.

[+]

A Phenom II X6 Thuban lapkájánál bemutatkozó Turbo Core is továbbfejlesztésre került, mellyel a technológia megkapta a 2.0-s verziószámot. A Llano itt nem az pillanatnyi áramfelvétellel és hőmérséklettel kalkulál, hanem az aktuális terheléssel. Minden egyes lehetséges magi aktivitáshoz (melyek száma 100 körül van) hozzárendeltek egy fogyasztási mutatót, ami alapján az energiagazdálkodási modul képes pontosan kiszámolni az éppen aktuális fogyasztást, hogy az minden esetben az éppen szóban forgó modell TDP keretének figyelembe vétele mellett optimálisan működjön. A rendszer ennek megfelelően szabályozza az órajelet és feszültséget is.

Amikor a GPU csak minimális terhelésnek van kitéve (például épp a Windows asztalon vagyunk), akkor a grafikus rész számára fixen fenntartott keretet a CPU-magok kaphatják meg. Ennek köszönhetően órajelüket (akár mind a négy magét egy időben) fel lehet emelni akár a legmagasabb szintre is. Természetesen bizonyos folyamatok jobban, míg mások kevésbé veszik igénybe a magokat és az ezekhez szükséges tápellátást. Egy másik eset, hogy a GPU éppen hevesen számol valamit, de mégsem tölti ki teljesen a hozzárendelt keretet. Ekkor a még fennmaradó fogyasztási keretet megkaphatják a magok, és ha például a négy közül az adott alkalmazás csak kettőt használ, akkor azok órajelét még mindig fel lehet emelni, miközben a másik kettőt addig le lehet kapcsolni. Erre jó példa lehet mondjuk egy játék.

A harmadik eset, hogy a GPU csak minimális terhelésnek van kitéve (például valamilyen videóanyag lejátszását gyorsítja), de eközben az összes mag teljes erőbedobással számol valamit. Ebben az esetben a CPU-magok kapják meg a TDP keret nagy részét, mellyel ismét működésbe léphet a Turbo Core. Az utolsó esetben az összes CPU-mag és a GPU is teljesen aktív. Ekkor a GPU kapja a nagyobb prioritást, és a CPU magoknak a maradék keretből kell gazdálkodniuk. Ebben a szituációban már az APU hőmérsékletet is figyelembe veszi a rendszer, hogy semmilyen esetben se lépje túl a TDP keretet az aktuális fogyasztás. Ennek érdekében ideiglenesen akár lejjebb is veheti a magok órajelét és feszültségét a vezérlő. Ilyen eset lehet például egy nagy terhelést generáló OpenCL-es alkalmazás futtatása. Fontos megjegyezni, hogy a Turbo Core 2.0 csak a mobil, és az alacsonyabb, 100 wattnál kisebb TDP-vel rendelkező asztali négymagos Llanók esetében aktív. A 100 wattos APU-k magórajele a tágabb keretnek köszönhetően bármilyen nagy mértékű CPU és GPU terhelés mellett is a maximumon jár. Ezen túlmenően a GPU órajelére egyelőre semelyik forgalomba került modell esetében sincs hatással a turbó, azaz ennek üzemi frekvenciája egyik esetben sem emelkedik a jelenlegi modelleknél.

A K10-nél bevezetett dual power plane (kettős feszültségszabályzás) itt is megmaradt. A CPU-magok egy teljesen különálló vonalról üzemelnek, melynek éppen aktuális feszültsége eltérhet a másik vonalon helyet foglaló GPU, UVD, GMC, IMC/NB és PCIe vezérlőegységekétől.

[+]

A PCI Express részről még nem sok szó esett, bár itt túl nagy izgalmakra nem nagyon lehet számítani. Az összesen 24 sávból négy darab képezi az úgynevezett UMI (Universal Media Interface) szekciót, amely ebben az esetben a korábban alkalmazott HyperTransport szerepét vette át. Feladata az alaplapi egyetlen vezérlőhíd, vagy más néven FCH (Fusion Controller Hub, erről később) APU-val való összekapcsolása. A négy PCIe 2.0 szabványú sávnak köszönhetően itt 2.0 GB/s a kapcsolat sávszélessége. Egy másik csokor összesen 16 sávot tartalmaz, és ez elsősorban az esetleges diszkrét grafikus kártya (vagy kártyák) összeköttetéséhez van fenntartva. Ezeket két külön slotra felosztva x8-x8 konfigurációban akár CrossFire rendszer is kiépíthető. A maradék négy sáv felhasználása már teljesen a gyártókra van bízva. Ezekre ültethetnek különféle hálózati, SATA vagy akár USB vezérlőket is, illetve még alaplapi PCIe aljzatok formájában a vásárlókra is bízhatják opcionális kihasználásukat.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!