Az új Core i3
A januárban debütált, második generációs LGA1155-ös Core i7 és i5 processzorok után február végén megérkezett az újabb Core i3 is. Korábbi tesztünkben már alaposabban megvizsgáltuk a Sandy Bridge, azon belül is a Core i7-2600 és i5-2500K processzorokat; most a Core i3-2100-ra került a sor.
Az már nyilván sokaknak nem újdonság, hogy a Core i3 egy alsóházba szánt, úgynevezett "value" (olcsóbb, jó ár/teljesítmény arányú) szegmensben helyet foglaló processzorcsalád. Az viszont már talán nem annyira magától értetődő, hogy darabszámot tekintve az ilyen processzorokból kerül a legtöbb értékesítésre, ha az asztali CPU-k piacát nézzük. Például az idei első negyedévben több mint 16 millió ilyen "value" kategóriás, Intel központi egység került eladásra, ami majdnem 2 millióval több, mint a felsőházból elkelt darabszám. Ebből következik, hogy a gyártóknak nagyon fontos ez a durván 100-150 dollár környéki termékeket tartalmazó kategória is.
A nálunk járt OEM példány [+]
Az első i3 még 2010 januárjában került a polcokra, és a Clarkdale kódnevű, kissé öszvér megoldásra épült. Konkrétan arról van szó, hogy a két CPU egy 32 nm-es gyártástechnológiával készített lapkán kapott helyet, míg a GPU és a memóriavezérlő egy GMCH (Graphics and Memory Controller Hub) elnevezésű, 45 nm-es szilíciumra került. Ezt a két lapkát ültették egymás mellé, és az így kapott MCM (multi-chip module) lett a Clarkdale. Ennek a megoldásnak a fő hátránya, hogy a CPU csak a GMCH-n keresztül tudott hozzáférni a rendszermemóriához, ami mind a rá jutó sávszélességben, mind pedig a késleltetésben hendikepet jelentetett.
Clarkdale - balra a GMCH, jobbra a CPU
A közvetlen elődtől most kicsit kanyarodjunk vissza az eladott darabszámhoz és az árhoz! Mivel egy relatív alacsony árú processzorról van szó, ezért fontos, hogy az előállítási költsége is minél kisebb legyen – a lehető legnagyobb árrés miatt. A fenti számok ismeretében nem nehéz kiszámolni, hogy egy ilyen esetben csak 1 dollár plusz-mínusz is mennyit jelenthet. Az új i7 és i5 alapját képző 32 nm-es gyártástechnológiával készülő Sandy Bridge lapka mérete nem túl nagy, egész pontosan 216 mm². Összehasonlításként a kétmagos Clarkdale két lapkája együttesen 195 (114 + 81) mm²-t tesz ki, azaz a négymagos Sandy Bridge csak 21 mm²-rel nagyobb nála. Kézenfekvő, hogy a két magot számláló verzió még kisebb.
Az új Core i3 alapja
A fenti képen látható, mindössze 149 mm²-es GT2 jelzésű lapka tulajdonképpen egyszerűen két mag kivágásával született. A GPU itt is 12 végrehajtót (EU) tartalmaz, akárcsak az eredeti négymagos verzió. A rendelkezésre álló információk alapján létezik egy még kisebb (131 mm²) GT1-es is, amely csak 6 EU-t tartalmaz, de ahogy a GT2-ről, úgy erről is csak minimális információt lehet találni. Azt, hogy a kupak alatt pontosan melyik verzió lapul, nem lehet tudni, azonban a vásárló szempontjából gyakorlatilag semmi jelentősége ennek, mert a letiltott egységeket nem lehet engedélyezni, és ebbe beletartozik az 1 megabájtnyi kiiktatott L3 cache is. Ezen felül még fontos megjegyezni, hogy az i3 esetében le kell mondanunk a Turbo Boost használatáról, de szerencsére a Hyper-Threading megmaradt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
