Próba
Mint többi USB 3.0-s eszközünket, a mai adag pendrive-ot is Core 2 Duo alapú rendszerben, egy PCI Express x1 buszra ültetett, NEC vezérlős USB 3.0 kártyával próbáltuk ki Windows 7 Ultimate operációs rendszer alatt. Minden modellből igyekeztünk 16 GB-osat beszerezni, a Hama esetében viszont csak 8 GB-ost kaptunk, így az némi hátrányban lehet, mert rendszerint a nagyobb kapacitású pendrive-ok gyorsabbak kisebb társaiknál.
Olvasásban a Transcend versenyzője remekelt, csak a komoly, SSD-alapokra építő Verbatim External SSD, vagy a hozzá hasonló Kingston DataTraveler HyperX 3.0 tudta megelőzni. Még pici, 4 kB-os állományoknál is túllépte az USB 2.0 rendszerint 30 MB/s körüli határát, nagyobb fájlokkal fergeteges, 130 MB/s fölötti tempót mértünk. A két Corsair megközelítőleg ugyanazon a szinten futott, alig több mint a felét teljesítették a Transcendnek, a Hama pedig még lassabbnak bizonyult.
Rendszerint nem is az olvasás, hanem az írás szokott problémát jelenteni az USB 3.0-s pendrive-oknak. A kis adattárak nem kapnak olyan komoly vezérlőt, mint az SSD-k, így nem ritka, hogy az USB 2.0 sebességtartományából sem tudnak kilépni, ha adatrögzítésre kerül a sor. Bizony, a Transcendet kivéve, most sem volt ez másképp. Igaz, most már JetFlash sem annyival ment 30 MB/s fölé, mint olvasásnál, de már a 32 kB-os állományokkal is 40 MB/s körüli tempót tudott, ezzel újfent ráduplázva mai konkurenseire. Természetesen az SSD-alapú tárak jobbak írásban, ezt a Verbatim External SSD is megmutatta. Viszont a másik Verbatim összehasonlítási alap, a Stor'n'Go pendrive csak nagy állományokkal tudta lekörözni a Transcendet, 32 kB-on alaposan lemaradt.
Késleltetésben a Corsairek voltak a nyerők, bár ez a paraméter egy külső adattárnál nem annyira lényeges. Az viszont érdekes lehet, hogy hogyan van formázva egy tár. Sokan állítják, hogy a gyári FAT32 helyett érdemes 4 kB-os blokkmérettel NTFS-re formázni a pendrive-okat. Amikor szintetikus mérésekkel próbáltuk ezt igazolni, akkor nem sokra jutottunk, egyik tesztalanyunknál sem tapasztaltunk látványos gyorsulást, sőt a Voyager maximális olvasási sebessége még jelentősen csökkent is. Amikor viszont stoppert vettünk kézbe és egy 400 MB-os állomány másolási idejét mértük meg, érdekes dolgok történtek. A gyári FAT32-n meg sem tudtuk közelíteni a szintetikus mérések eredményeit, 5-10 MB/s-os tartományban tudtuk írni a pendrive-okat, igaz, az olvasással nem volt gond. Amikor NTFS-re formáztuk tesztalanyainkat, akkor viszont az írási tempó hirtelen a három-négyszeresére ugrott, úgyhogy érdemes otthon is kipróbálni ezt a trükköt, akár még a régebbi, USB 2.0-s tárakkal is.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
