Procituning: FSB és stepping
Az FSB-tuning tehát Intel és AMD prociknál is adott. Alapesetben ez is kielégítő eredményre vezet, főleg, ha jól választunk processzort. Inteleknél a fix szorzóra és az adott mag, stepping technológiai korlátjára kell figyelni. A processzor szorzóját nem írják rá, de könnyen kiszámolható: a névleges órajelét el kell osztani a szabványos FSB-jével. Ezeket mindig feltüntetik a dobozon, vagy könnyen kideríthetők más forrásból. Például egy 933-as P3-asban, ami 133 MHz-es FSB-n fut 933 / 133 = 7,0x szorzó van.
Hirdetés
Ha tehát tudjuk, hogy például a cD0 Coppermine magnak úgy 1200 MHz körül van a vége, és az alaplapunkon 133-as FSB-t tudunk beállítani, akkor egy 1200 / 133 = 9,0x szorzóval rendelkező cD0 procit kell beszerezzünk, például egy 900-as Celeront (9,0 x 100 = 900, ugye). cD0 Celeronból a legkisebb szorzójú a 800-as, ezt "maxra" kihajtva is még értelmes, bár nem biztos, hogy egyszerűen elérhető buszsebességet kapunk: 1200 / 8,0 = 150 MHz. Így nagyobb teljesítményt nyerünk, mint a 9,0 x 133-as felállással, azonban komolyabb igényeket támaszt az alaplappal és a memóriával szemben is. Célszerű inkább felfelé hagyni korrekciós lehetőséget, azaz a technológiai határ alá lőni a szorzóvadász procivásárlás esetén, két okból is. Ha kevés FSB-ből tudunk választani (például csak 100 v. 133 MHz), akkor ciki, ha nem jön be a 133, mert nincs hova visszaesni, csak a névleges órajelre. Ha pedig finom lépcsőkben tudunk FSB-t állítani, akkor inkább célszerű majd kicsit felfelé csalni, mint lefelé. Azaz inkább 136-ra kelljen majd felhúzni a lapot, mint 130-ra visszavenni. A 930-1050 között kifekvő Spitfire-magos (950 MHz-ig tartó) Duronon lehet ezt jól példázni: egy 750-essel (7,5x) nem lehet mit kezdeni, ha nem megy 7,5 x 133 = 1000-en, míg a 700-as a 7,0 x 133 = 933-at nagy valószínűséggel megüti, jó esetben azonban akár 7,0 x 150 = 1050 is benne lehet a cuccban. És a 933 tuti gyorsabb, mint a 750...
Kicsit összetettebb a kép, ha a proci szorzóját is tudjuk állítani. Ez jelenleg csak AMD-knél adott, ott is kis bűvészkedés kell hozzá (lásd L1 hidacskák). A kerámiatokozású AMD prociknál a zárnyitás akár egy grafitceruzával megoldható, ezért nagyon elharapózott a szorzóállítgatás. Most a műgyanta tokozású Athlon XP-vel már nehezebb a zár feloldása, ezért visszaesett a lelkesedés, de (sajnos) az XP-knél nem is olyan lényeges, ugyanis a gyári példányok is elég közel vannak már a technológia határához, némi minőségi FSB-tuninggal a procit is maxra lehet pörgetni (mondjuk gyári 133 helyett 150-es busz a legtöbb XP-t kifuttatja).
Extrém tuninghoz azonban nincs más út, mint a szorzók kinyitása: ilyenkor először belőjük a rendszer által tolerált legmagasabb FSB-t. Ehhez fel kell oldani a szorzózárat, majd a lehető legkisebb szorzót beállítani. El lehet kezdeni emelni az FSB-t, lassacskán, nézve, hogy meddig bírja a rendszer. Ha megvan, és stabilan ki van tesztelve a max FSB, akkor el lehet kezdeni a proci végét megkeresni. Ez egyszerűbb, csupán a szorzót kell emelni, és figyelni, tesztelni, meddig stabil a rendszer. Mivel ez a módszer elég macerás, időigényes, és főleg nagyon spicces hardvert kíván (leginkább alaplap és RAM tekintetében), csak megszállottaknak ajánlott. Azonban a fáradozás meghozza gyümölcsét...
De hogyan is válasszuk ki a megfelelő steppingű procit magunknak? Itt az Intelnél van az előny, mert rendkívül közlékenyek, a weboldalukról letölthetők az összes termékükhöz, így a procijaikhoz is ún. Specification Update-ek. Valahányszor változtatnak valamit egy adott processzoron, frissül a Specification Update-je. Ebben sok egyéb infó mellett fel van sorolva az összes kiadott processzor, mindegyiknél megjelölve a sebességét, FSB-jét, a mag típusát, a steppinget, valamint hogy dobozos vagy OEM kivitelben készült. Továbbá minden egyes eltérő procifajtának van egy S-Spec kódja, ami egy Sxxxx formátumú karaktersor. Ez pedig a processzoron rajta van, tehát a boltban könnyű kiválasztani az igényeinknek pontosan megfelelő egyedet. AMD prociknál a helyzet kicsit bonyolultabb, mert nincsenek hivatalos információk az egyes steppingváltásokról. Eddig még megbízható és átfogó adatbázissal sem találkoztunk a neten, de azért a helyzet szerencsére nem reménytelen. Az AMD procikon is van egy 4-5 betűből álló, a steppingre utaló kód (a procin levő szöveg második sorának első karakterei). Annyit kell tudni, hogy minél "magasabb rendű" betűkből áll a kód, annál újabb, így várhatóan jobb az adott proci. A Morgan-magos Duronok között például van AHHAA, illetve AHLCA is, ez utóbbi jobb, mert az L "nagyobb" a H-nál (3. karakter). Az AMD-nél nem tudni, hogy egy adott gyári sebességen milyen steppingű procik készülnek (az Intel prociknál ez kiderül a Specification Update-ből), azonban az idő haladtával a jobb steppingek az alsóbb sebességkategóriákban is megjelennek. Azaz 800-as Celeronból van cC0 és cD0 steppingű is, ilyenkor az utóbbit kell preferálni. Az AMD-nél szintén előfordulnak azonos sebességen más kódú procik, a boltban ezek alapján lehet kiválasztani a legmagasabb kódút, mint remélhetőleg a legfrissebb technológiával készült egyedet.
Hogy ne maradjanak ki, ejtsünk szót a P4-ekről is. Parci róluk is elkövetett egy nívós cikket, tehát komoly infót ott tessék keresni, itt csupán annyit, hogy itt igazából a Northwood-magos (512 kB-os) verziókkal érdemes kezdeni, bár az első szériás (Willamette) procik utolsó steppingjei is barátságosak voltak - csak még nehezen tudtak versenyezni akár egy gyári Athlon XP-vel (főleg ár/teljesítmény tekinetében). A P4-ek is mind szorzózárasak, ezért ha tuningolni akarsz, ezt az alalaplap és a procisebesség megválasztásánál vedd figyelembe. Ráadásul sok jó P4 chipset és lap között is lehet már dúskálni, tehát csak bátran!
Annyit érdemes még megemlíteni, hogy a korszerű buszrendszerek már a procikhoz hasonlóan egy szorzóval dolgoznak, azaz egy órajel alatt több adatot tudnak átvinni. Az Athlon EV6-os rendszerbusza DDR (Double Data Rate, kétszeres adatsebességű), míg a P4-é QDR (Quad Data Rate, négyszeres adatsebességű). Ezt azért fontos tisztázni, mert legegyszerűbb a valós órajellel számolni mindig, és nem az ilyen-olyan szorzókkal felbűvészkedett verziókkal. Mert ha a Duron FSB-jét nem 100-as DDR-nek, hanem (kvázi) 200 MHz-nek vesszük, akkor sehogy sem akar kijönni a 10,0 x 200 = 1000 MHz. Ráadásul a memóriaválasztásnál is egyszerűbb a képlet, ha tudjuk, milyen valós buszfrekvencián fut az adott proci.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
