Például a procik
Jól kézzelfogható és fontos tényező a procik technológiai korlátja. Parci korábban mesélt a procik steppingjeiről. A lényeg az, hogy nem minden egyes különböző órajellel kapható processzor más vas. Vannak bizonyos kiadások (ezek a különböző procimagok, a "nagy váltások") és ezeken belül revíziók-finomhangolások (ezek a steppingek, szabadon fordítva "lépcsők", egy bizonyos dizájn apró hibajavításai). Például a Celeron esetében eddig volt 4 különféle procimag, és azoknak is egyenként számos steppingje.
Jellemzően minden steppingnek megvan a maga technológiai korlátja. Ezt azért fontos tudni, mert ennek alapján lőhetjük be, hogy mit is várhatunk el a procinktól. A legelső, Covington Celeron 400-450 MHz-et bírt maximum, az utána következő Mendocino-magos kiadás steppingtől függően 450-550 MHz-et vitt simán, míg a Coppermine-128 legutolsó, cD0 steppingű példányai akár 1200 MHz felett is elaszaladgálnak. Az adott stepping technológiai korlátját a gyári kínálat alapján lehet jól lemérni: amit a egy steppingen belül a leggyorsabb egyed tud, az nagyjából az összes, azonos steppingűben benne van. Példának okáért Mendocino Celeron volt 300-tól 500 MHz-ig gyári kiadásban, de bármelyiket vetted, semelyiket sem tudtad 550-600 MHz fölé hajszolni, mert egyszerűen abban a technológiában nincsen több. Ezért kellett az Intelnek is váltani, ők sem tudtak többet kihozni abból a magból.
Hirdetés
Miért fontos ez? Azért, mert a gyártó tulajdonképpen ugyanazt adja el egy szérián belül, csak más sebességre beállítva. Ennek piacpolitikai okai (is) vannak: amíg van kereslet a gyengébbre, addig azt kell árulni, akár a gyorsabb lebutításával, ha lassút már nem tudunk előállítani, mert így később hamarabb kell fejleszteni - csúnya, de így van. Ha okosan választasz, akkor az adott technológia alsó, illetve a még megfizethető szegmenséből vásárolsz (mert a felső határon levő gyáriak mindig aránytalanul drágák), és a többi, benne rejlő potenciált magad aknázod ki. Előfordul, hogy a gyártó is már a technológia határait feszegeti, ilyenkor ők is válogatják a termékeiket sebesség szerint, azaz kicsit felborul a képlet: a gyorsabb gyári procit tényleg magasabb abszolút sebességre tudod hajtani (ilyen például az Athlon XP esete is). Ilyenkor rekordot dönteni nehéz a legolcsóbb reprezentánssal az adott szériából, viszont némi pluszt mindenképp ki lehet belőle még hozni.
Az erősen elméleti kiképzés után legyünk kicsit gyakorlatiasabbak.
Hórukk... húzzuk a procit!
Egy processzor működési sebességét (órajelét) alapvetően két dolog határozza meg: az alaplapi buszfrekvencia (FSB) és a szorzó. Proci sebesség = FSB x szorzó. Például egy 1.0 GHz-es Celeron proci 100 MHz-es FSB-n fut, és 10,0x szorzót támogat, így adódik a 100 x 10,0 = 1000 MHz.
Ha növelni akarjuk a proci órajelét, akkor egyiket/mindkettőt változtatnunk kell. Ez nem olyan egyszerű, több okból kifolyólag. Először is, a legtöbb proci nem hagyja a szorzóját piszkálni. Az Intelnél sehogy sem lehet ezen változtatni, az AMD prociknál kinyitható a szorzózár (előfordulnak gyárilag nyitott példányok is), de ezután is olyan alaplappal kell rendelkeznünk, ami a már kinyitott procinak tud más szorzót állítani. AMD prociknál a szorzónyitásért a procin található L1 kapuk, más néven "hidak" felelnek, ezeket kell páronként bezárni, és már lehet is állítgatni a proci szorzóját. A művelet rendkívül egyszerű, de pontos leírása itt túl hosszú lenne. Ellenben a neten nagyon sok helyen lehet találni képekkel illusztrált segédletet a művelethez, tessék keresgélni (kulcsszavak: AMD multiplier unlock). Egyetlen trükk van: jól kell csinálni. Ha rosszul csinálod, jobbik esetben csak nem fogsz tudni szorzót állítani, esetleg nem indul a gép, rosszabb esetben zárlatot kaphat a proci.
Az FSB-vel való játszáshoz is olyan alaplap kell, ami támogatja ezt a funkciót. Az FSB állítása sokkal összetettebb, mit a szorzó piszkálása. Nagyon sok múlik egyrészt az alaplap lelkén, a chipseten, de sok függ az egész lap tervezésétől, minőségétől. Legfontosabb tudnivaló, hogy vannak szabványos buszsebességek, illetve hogy az alaplapon minden komponens sebessége a legtöbb esetben az FSB-től függ (PCI és AGP buszok, a rajtuk levő IDE, USB, stb. vezérlők, a memória, stb.). Jelenleg szabványosak a 100 és 133 MHz (800 MHz alatti Celeronoknál és egyes régebbi prociknál 66 MHz). Ha ezektől eltérünk, minden mást is alul- vagy túlhajtunk. Odafigyeléssel és ésszerű eltérések alkalmazásával azonban nem lesz gond.
A PCI és AGP buszok függősége kiemelten fontos számunkra. Ezek az FSB-ből származnak egy osztó segítségével. A PCI szabványosan 33, az AGP 66 MHz-en fut. Így ha például 133-as FSB-t állítunk be, a PCI frekit egy 4-es osztóval, az AGP-t egy felezővel kapjuk. A mai AGP kártyák elég sokat kibírnak, akár 80-100 MHz-es AGP frekit, de például a hálókártyák és SCSI vezérlők háklisak a túlságosan magas PCI buszra (38-43 MHz felett), régebbi HDD-k a felhúzott IDE vezérlőkkel nem jöttek ki. Az osztók egy bizonyos FSB tartományban működnek, azaz ha 133 MHz-ről felfelé toljuk az FSB-t, akkor is marad a negyedelő és felező. Ez például 150-es FSB-nél 38-as PCI-t és 75-ös AGP-t jelent. A lényeg, hogy figyeljünk a függőségekre és extrém módon főleg a PCI buszt ne hajtsuk túl. (Jobb esetekben manuálisan állíthatók az osztók, és akár aszinkron, azaz FSB-től független buszkezelés is létezik, de ezek ritka csemegék.)
Mindezek mellett fontos megemlíteni, hogy az FSB emelése az egyik legnagyobb fajlagos teljesítményfokozó, ezért célszerű törekedni a lehető legnagyobb FSB alkalmazására, a fenti intelmeket nem feledve.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
