Videokártyák bütykölése
A videokártya-tuning témáját nem kell túlmisztifikálni. Alaptétel, hogy a mai videokártyák szűk kerszetmetszete a memória-szávszélességük. Ezen a memória sebességének emelésével lehet némileg segíteni, tehát elsőként azt kell a lehető legmagasabb értékre feltornászni. Illetve már a kártya kiválasztásánál ennek kell az elsődleges szempontnak lenni egy adott típus különböző megvalósításai között: a gyorsabb RAM többet ér, mint a több RAM. 32 MB gyors memóriával többet érsz, mint 64 mega lassúval.
A grafikus kártyákon 128 bites DDR SDRAM van jellemzően manapság. Előfordulnak olcsó kártyák, amelyek 64 bites DDR memóriával készülnek, ezek célszerűen kerülendők, mert nagyon gyenge teljesítményt nyújtanak, még a 128 bites sima (SDR) SDRAM-mal szerelt verziók is leverik ezeket a jól marketingelhető DDR-eseket. Persze a legrosszabb megoldás a 64 bites sima SDRAM, az ATi Radeon VE/7000 esetében például sajnos a 64 bit SDR/DDR között lehet választani.
Később pluszként a grafikus processzor órajelét is lehet emelni, de mindenképp második lépésként, ugyanis egyszerre mindkét komponenst maxra kihajtani nem lehet, és mint említettük, a RAM a fontosabb.
Az I/O és AGP feszültségek emelésével lehet némileg elősegíteni a sikeres videokártya-tuningot.
Hűtsd le...
A tuninggal mindig nagyobb hőtermelés jár együtt, két okból is. Egyrészt nagyobb frekvencián hajtod a cuccot, ami már magában jobban melegít, ráadásul általában még egy kis segítő feszültségemelést is bedob az ember a siker érdekében, ami további hőt termel.
Ezért elengedhetetlen, hogy rendes hűtéssel rendelkezzél a túlhajtással való kacérkodás előtt. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a processzorra rendesen rögzítsd a bordát, mert különben rövid úton elfüstölhet a rendszer. Az FCPGA tokozású prociknál vigyázni kell a magra, nehogy megsérüljön, a hatalmas erővel felhelyezett borda szakszerűtlen szerelés folytán könnyen összeroppanthatja a védtelen magot. Szerencsére újabban egyre terjed a magok fémsapkával való ellátása, ami a magzúzás problémáját lényegében megszünteti (lásd P4, újabb Celeronok).
Hűtőbordák és a hűtendő felület közé mindig kell kenni szilikonpasztát. Legfontosabb feladata, hogy ne maradjon levegő a két felület között, ezért csupán vékony rétegben kell felvinni, és kizárólag az érintkező felületekre. Extrém tuningolók az ezüsttartalmú pasztákra esküsznek, amelyek jobban vezetik a hőt, de ezek előnye csak nagyon kiélezett helyzetekben érvényesül, alapvetően elég a jó minőségű szilikonpaszta is - a legnagyobb gondot jelentő szigetelő levegőréteg megszüntetésére az is tökéletesen elég.
Amennyiben zárt házban szeretnéd géped elhelyezni, tuningtól függetlenül nem árt odafigyelni a megfelelő légáramlásra a dobozon belül. A kábeleket rendezd össze, esetleg érdemes az alkatrészek elrendezésével is variálni az optimális megoldás megtalálása érdekében. Szükség esetén további ventillátorokkal lehet segíteni a levegőmozgást, de célszerű nem elfeledni, hogy nem helikoptert építünk...
Hatékony megoldás a kritikusan melegedő eszközök hűtőbordáit kívülről szívott hűvös levegővel fújatni, például csövezeten keresztül. A gép porosodásának csökkentésére érdekes koncepció a házban túlnyomás keltése: több levegőt fújass befele, mint amennyit szívsz kifele, a többi úgyis kivándorol a réseken - ellenkező esetben pont fordítva, az összes résen szívja a ház a port. (Az teóriát még nem kíséreltük meg tudományosan bizonyítani, de értelmesnek tűnik.)
Mindig fel-fellángol az ún. hűtőprogramok iránti lelkesedés is. Ezek a processzoroknak azt a funkcióját használják ki, hogy ha éppen nem csinálnak semmit, akkor részlegesen kikapcsolhatók (ez az ún. HLT utasítás). Valóban csak Win9x alatt érdekesek ezek a progik, mert a korszerűbb oprendszerek már tartalmazzák az auto-HLT-ot. Nagyon hatásosan tudják csökkenteni a proci hőmérsékletét - amikor alig dolgozik. Teljes terhelés alatt azonban nem érnek semmit, mert a procinak nincs idje HLT-olni, így kicsit értelmetlennek tűnik használatuk, ugyanis a hűtést maximális terhelésre kell tervezni, ami viszont így részterhelésnél is messze elegendő lesz. Persze ha a hűtésünk (és annak hangereje) hőmersékletfüggő, úgy már van értelme venni a fáradságot egy ilyen program bekonfigolására.
No és persze kalandvágyóknak mindig ott vannak az egzotikusabb hűtési fájták: folyadékhűtés, kondenzációs hűtés, termoelemek használata, vagy ezek keveréke...
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
