Procituning: nő a feszültség...
Persze mást is lehet piszkálni, nem csak a szorzót és az FSB-t. A tuningos egyik legfontosabb eszköze a kakaó, avagy a feszültségemelés. A plusz fesz jótékony hatással van a magasabb órajel elérésére, illetve a stabilitásra is. Cserébe viszont több hőt is fog termelni a cucc, bármiről legyen is szó! Jobb tuningfunkciókkal ellátott alaplapok lehetőséget adnak egyes komponensek tápfeszültségének manipulálására, szerencsére ésszerű határok között. Alapvetően a proci magfeszültségét szokás kicsit feljebb pöckölni, de manapság sokszor már az I/O, RAM, AGP feszültségeket is külön lehet szabályozni.
Hirdetés
Ökölszabályként 10% pluszt lehet veszélymentesen ráereszteni egy komponensre. Elvetemültebbek hardveres átalakítások (forrasztás, stb.) révén jelentősebb túltáplálást is létrehozhatnak, de ilyenkor extrém hűtési megoldásokat kell alkalmazni, azaz nem kezdő téma. Procituning esetén érdemes feszültséget emelni, FSB tuninghoz az egyebeket sem árt feljebb nyomni.
Ha valamilyen okból nem lehet feszültséget állítani az alaplapunkban, akkor manuálisan is lehet segíteni. Az AMD prociknál az L7-es kapuk jelzik a processzor feszültségigényét, ha mindegyik zárva van, akkor a maximális 1,85 V-ot kéri és kapja a proci az alaplaptól. Ez nagyon egyszerű és tuningbarát megoldás. (A többi kapuszett a többek között a szorzót állítja, így elvileg azt is lehet a procin buherálni, de míg a szorzózárnyitást és a feszültségemelést pusztán összekötésekkel el lehet érni, addig a szorzó megváltoztatásához már összekötött hidakat is szét kell vágni, ami nem egyszerű feladat, és ráadásul irreverzibilis behatás, azaz garanciavesztést jelent - az AMD gyárilag lézerrel "aprítja" a hidacskákat). Univerzális, de buhera megoldás, ami tetszőleges processzorra működik: egyes tüskéket (lábakat) kell megfelelően összekötögetni (megpatkolni), hogy a rajtuk kimenő jelet megváltoztassuk, így más szorzót, feszültséget, stb. kérjen a proci. Ez elég buhera megoldás, ráadásul beláthatatlan veszélyeket is rejthet, csak hozzáértőknek ajánlott (főleg mert át kell nyálazni hozzá a proci doksiját, hogy mit hova is kell kötni).
BIOS óra: a kos (RAM)
A BIOS-ról külön könyvet lehetne írni, szerencsére a neten szintén lehet találni már komoly munkákat a gépünk legalapvetőbb funkcióit kezelő környezetről. Sok fontos dolgot, néhány hasznosat, és jó sok feleslegeset lehet itt beállítani. Néha (főleg gond esetén) frissíteni illik. Újabban a procik paramétereit lehet itt beállítani.
Sajnos a BIOS-ok nyelvezete nem egységes, olykor ráadásul inkonzekvens, néhány dolog meg még az XT-s (nem XP-s!) időkből ragadt benne, így nehéz általánosan frappáns tanácsokat adni. Bizonyos értékeknél a nagy a jó, másoknál a kicsi. Egyiknek az a jó, ha ki van kapcsolva, másiknak pedig az, ha be.
Minket leginkább a RAM beállításai érdekelnek. A RAM általában szinkronban fut az FSB-vel, de létezik aszinkron kezelés is (több-kevesebb sikerrel), ilyenkor szintén egy szorzóval származtatják a RAM sebességét az FSB-ből. Lehet ez +/- 33% vagy akár +66% is manapság, chipset- és alaplapfüggők a lehetőségek. Amennyiben az FSB alacsonyabb, mint a RAM-unk névleges órajele, akkor érdemes az aszinkron felskálázást bekapcsolni. Ha viszont FSB-tuningolunk, akkor általában a szinkron hajtás a célszerű, de olykor akár aszinkron alulhajtani is érdemes a RAM-ot, ha már nem bírja az iramot, pedig az alaplap még menne feljebb.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
