SOCKET A PROCI-TITKOK
Az AMD Athlon megjelenésekor szinte azonnal a leglelkesebb hardverpiszkálók nekiálltak feltérképezni, vajon mennyire tuningolható az új csodaprocesszor - és főképp hogyan. Azóta pár változáson átesett már a sokak által kedvelt K7 architektúra, de a fogások alapjai nem változtak, sőt az idő előrehaladtával egyre többet sikerült kideríteni a háttér-információkból. Most a jelenlegi processzorok tekintetében gyakorlati szempontból fontos tudnivalókat foglaljuk össze.
A régóta ismert "szorzózár" feloldása és feszültségemelés részletes ismertetése mellett elmondjuk, hogyan lehet a dual működést engedélyezni, a cache méretét variálni, illetve szükség esetén manuálisan állítani a processzoron a szorzót!
FIGYELEM!
A cikkben szereplő információk kizárólag saját és internetes tapasztalati forrásokból származnak, helyességükért felelősséget nem tudunk vállalni! Annyit tudunk mondani, hogy a leírt eljárások nekünk és másoknak működtek. Mielőtt bármit csinálsz, győződj meg róla, hogy tisztában vagy minden lépés értelmével és következményeivel. Ha bizonytalan vagy, inkább olvasd el még egyszer vagy kérj segítséget! A hardvereden végzett átalakítások jó eséllyel garanciavesztéssel járhatnak, így mindent kizárólag a saját felelősségedre végzel!
Az eredeti Athlon esetében gyorsan kiderült, hogy a platformja nem igazán tuningbarát, mert az AMD 750 és VIA KX133 chipsetes alaplapokon az FSB-t alig 5-10%-kal lehetett megemelni, az pedig nagyon kevés volt. Bátrabbak (és a korábbi Pentium II-eseken edződöttek) azonban lebontották a fekete tokozást a prociról és a vizsgálódást a belső részletekkel folytatták. Míg a PII esetében túl sok látnivaló nem volt a tok alatt, legfeljebb a mag típusát és a cache sebességét lehetett megállapítani, illetve jobban lehetett hűteni a procit, addig az Athlon esetében izgalmasabb felfedezéseket tettek az úttörők.
Mivel a legizgalmasabb funkciókat az AMD nem dokumentálja publikusan, így a legtöbb felfedezés különböző gyári sebességű processzorok vizuális összevetéséből ered. Egymás mellé rakva néhány procit feltűnik, hogy egyes ellenállások vagy kis vágások a tokozáson máshol helyezkednek el. A kombinációk vizsgálatával és némi kísérletezéssel eredményesen lehetett feltérképezni az összefüggéseket.
Elsőként arra jöttek rá, hogy a processzor szorzóját és feszültségét néhány ellenállással lehet szabályozni. Egészen pontosan négy ellenállás meglétének vagy hiányának kombinációja adta ki a szorzót, néhány másik pedig a feszültséget. Hamar kiderült, hogy a procikban van még lehetőség, csak az alaplapok nem bírják a strapát. Sebaj, elég volt nagyobb szorzót és feszt állítani a procinak, máris kész volt a gyorsabb rendszer. Ilyet kb. a Pentium MMX bevezetése óta nem játszhattunk, mert a processzorok többsége szorzózáras lett - nagy felszabadulás volt. Aki tehette, nekiállt Athlont forrasztani, forrasztatni.
A következő nagy felismerés a diagnosztikai csatlakozó kiismerése volt (ezt nevezték el kinézete után "Golden Fingers"-nek). Minden Slot A proci nyákjának szélén van egy kis érintkezősor, amit valószínűleg gyári tesztelésre terveztek. Hamar kiderült, hogy a szorzó ezen keresztül is manipulálható, nem kell forrasztgatni. Elég volt készíteni (vagy venni egy mások által eszkábált) egy ún. Gold Fingers Device-t (GFD), és máris szabad kezet kaptunk a procink felett.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
