Bevezetés, specifikációk

Tiszteletét tette nálunk a jó hírű, lassan egy éve piacon lévő Samsung 970 EVO utódja, a 970 EVO Plus, melynek nem csupán firmware-ét fejlesztették, de már ötödik generációs, 96 cellarétegű 3D NAND-dal szerelik, aminek célja nem feltétlenül az 1 GB-ra eső költség csökkentése, hanem inkább a teljesítmény/watt mutató javítása. A mérnökök ezügyben sikerrel is jártak, mert az új NAND és a vezérlő között már Toggle-mode DDR 4.0 kapcsolat van, s ennek hála a sávszélesség 800 Mbps-ról 1400 Mbps-ra nőtt, illetve a 20%-kal vékonyabb rétegekkel érkező lapkák üzemi feszültsége 1,8 voltról 1,2 voltra csökkent (ha minden igaz, a legtöbb TLC NAND-os Samsung SSD-n frissíteni fogják a flash chipeket az újakra, miközben a kontrollerek megmaradnak).

[+]

Mindenki nyer, hiszen nem csak a teljesítmény, de a fogyasztási mutatók is javultak (legalábbis házon belül, ugyanis bőven lehet találni a piacon ennél is kevesebb krafttal működő SSD-ket, így mobilgépben való használat esetén ezzel számolnunk kell). A sebességbeli fejlődés leginkább az írást érinti: amíg el nem fogy az SLC cache (a cég TurboWrite cache-ként hivatkozik rá), addig az EVO Plus még a tartósabb MLC-vel szerelt 970 PRO-t is beelőzi – és a legszebb az egészben, hogy árazása közel egyezik az előd EVO-éval, ergo több használati értéket kapunk ugyanannyi pénzért.

[+]

Lássuk akkor a doboz tartalmát! A jelenleg elérhető három modell (250 GB, 500 GB, 1 TB) közül a legnagyobb, az 1 TB-os (931,5 GB valós felhasználható lemezterület) verzió járt nálunk. Az ízléses csomagolás kibontását követően egy fehér tálcán megpillantjuk a magányosan árválkodó, M.2 2280-as szabványú, egyoldalas, fekete nyomtatott áramköri lapot. Egy minimális dokumentáción kívül nincs is más a kartonban, így arra mindenképpen figyeljünk, hogy az M.2-es foglalathoz tartozó rögzítőcsavar a kezünk ügyében legyen, mert ugyan láttunk már olyat, hogy ez is tartozék volt, de a legjellemzőbb az, hogy a gyártók nem mellékelik a háttértárolókhoz, hanem az alaplapunkhoz kapottat kell felhasználnunk – itt is ez a helyzet.

[+]

Az 5 év garanciával forgalomba kerülő EVO Plus elülső oldalát egy vékony műanyaglap borítja, hátulra pedig megkapjuk a már jól ismert, rézfóliával bevont matricát. A későbbiekben meglátjuk, hogy ez annyit ér, mint halottnak a csók, ám ettől elvonatkoztatva gusztusos adalék. Az eszköz x4-es PCI Express 3.0-s interfészen keresztül kommunikál számítógépünkkel, természetesen az NVMe 1.3-as protokoll közvetítésével.

A lemezműveleteket gyorsító TurboWrite cache amúgy két részből épül fel: van egy meghatározott alapmérete, és van egy intelligens módon, dinamikusan változó szegmense, ami a rendelkezésre álló szabad tárhely (illetve a pontos SSD modell) függvényében változtatja méretét, de azért rendelkezik egy maximális értékkel is.

A vezérlő ugyanaz a nikkelbevonattal rendelkező Samsung Phoenix ARM 5-Core kontroller, mint amilyet a felmenők is használtak. Ez a bevonat és a már említett rézmatrica igyekszik eloszlatni a hőt a NYÁK felületén, több-kevesebb sikerrel. A melegedés ellen van a gyártó Dynamic Thermal Guard technológiája is, ami nem más, mint egy throttling algoritmus, ami visszább veszi a tempót, ha a túlhevülés veszélye fenyeget. A vállalat elmondása szerint ennek segítségével 86 százalékkal (134 GB-tal) több adatot írhatunk szekvenciálisan, mielőtt a rendszer a fékre taposva gátat szab az esetleges fizikai károsodásnak.

[+]

Papíron az 1 GB LPDDR4 bufferes, 1 TB-os kiszerelés 3,5 GB/s-os szekvenciális olvasást és 3,3 GB/s-os szekvenciális írást ígér, míg véletlenszerű lemezműveletek esetében legfeljebb 600 000/550 000 IOPS-re számíthatunk, 600 TBW-s írási kapacitás mellett.

Már esett szó az új NAND-ról, de a lapkasűrűségéről még nem: míg 250 GB-tól 1 TB-ig 256 Gb-es lapkákról beszélhetünk, addig a hamarosan elstartoló 2 TB-os variáns már 512 Gb-eseket fog használni, hogy elférjenek egy oldalon a chipek. Az apparátust felvértezték TRIM funkcióval, és ismeri a 256 bites AES-, a TCG Opal 2.0, valamint az IEEE 1667 titkosítást is.

Grátiszként némi szoftveres hátországot is letölthetünk a Samsung SSD Magician és Samsung Data Migration Software képében, mely alkalmazásokkal frissíthetünk firmware-t, leellenőrizhetjük az eddigi írásmennyiséget, teljesítménytesztet kezdeményezhetünk, változtathatjuk az over provisioning mértékét, klónozhatjuk a lemez tartalmát egy másik Samsung SSD-re, vagy éppen indítványozhatjuk annak biztonságos törlését.

Tesztkörnyezet, kiolvasható információk

A vas és a mérésmetodika mit sem változott legutolsó SSD-tesztünk óta, egyetlen dolgot kivéve: a másolásokhoz még a jó öreg Windows batch fájlos metódust használtuk, hiszen a meghajtó benchmarkolása még a DiskBench implementálása előtt megesett. Ahogy az lenni szokott, a háttértároló közvetlen kapcsolatban volt az iroda (22 °C-os) levegőjével, és semmiféle plusz hűtéssel nem támogattuk a működését.

Jó szokás szerint elsőként a Hard Disk Sentinel info- és S.M.A.R.T. képernyőit, valamint a CrystalDiskInfo helyzetjelentését rögzítettük screenshotok formájában.

[+]

[+]

HD Sentinel, hőfokok

Az érdemi próbák sorát a Hard Disk Sentinel olvasás- és írástesztje nyitotta. A 970 EVO Plus jellemzően 1400 MB/s környékén olvasott, csak egyszer-egyszer tört 1-200 MB/s-mal magasabb régiókba. A kezdeti 28 °C-os hőmérséklet mintegy 3 perc elteltével tekintélyeset ugrott, és máris 68 °C-nál jártunk. Újabb 5 perc múltán 74 °C-ra emelkedett a termális mutató, mely érték az utolsó percre még 1 °C-kal gyarapodott.

[+]

[+]

Az írás 1200-1300 MB/s tájékán mozgolódott, de 160 GB-nál némi visszaesés volt tapasztalható, körülbelül 950-1150 MB/s-ra állt be a tempó (valószínűleg a cache fogyott el, de a körülményeket ismerve ez az egyszerű, mindennapi használat során gyakorlatilag irreleváns). Melegedés szempontjából már 2 perc után 83 °C-nál jártunk, ami állandósult a teszt végéig; az infrahőmérő közvetlenül a vezérlőre irányítva 87,8 °C-ot mutatott a gong megszólaltakor.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Annyi biztos, hogy nem egy hűvös, kimért versenyzővel állunk szemben, hanem kétségtelenül egy "forrófejűbb" alannyal van dolgunk (aki ezzel szépen illeszkedik márkatársai sorába), így célszerű lehet némi extra légáramlatot biztosítani a számára, netán egy külön vásárolható, egyszerű kis hűtőbordával (filléres tétel) megtámogatni őkelmét. Persze e kettő kombinációja a legszerencsésebb.

AIDA64, CDM, AS SSD

Az AIDA64 Read Test Suite-jában is elmaradt a gyári specifikációk elérését díjazó harsonaszó, mert "mindössze" 2100-2300 MB/s körüli eredmény látott napvilágot a mindenféle olvasásokban, és az átlagos elérési idő (0,13 ms) is lassabb, mint például legutóbbi M.2-es delikvensünk, az ADATA XPG SX8200 Pro esetében.

[+]

A lineáris olvasás próbája a Read Test Suite által kapottakat támasztotta alá 2225 MB/s-os átlagával; meglehetősen konzisztensnek mondanánk a feladat teljesítésének lefolyását, bár a maximum sem haladta meg a 2600 MB/s-ot, pedig papíron közelebb kellene lennie a 3000 MB/s-hoz.

[+]

A véletlenszerű olvasás grafikonja már rapszodikusabb, de relatíve szabályos "mederben" tartózkodik, nincsenek rajta túlságosan kiugró értékek. Az átlag (2306 MB/s) egy picivel még jobb is lett, mint a szekvenciális részben, és a maximum is nagyon hasonlatosnak bizonyult ahhoz.

Lineáris írás tekintetében is bőven elmaradunk a gyári adatoktól, hiszen az átlag csupán 1132 MB/s lett, de a csúcs sem volt több 2380 MB/s-nál. A cache elfogytával a jelentős teljesítménycsökkenést egy kiegyensúlyozott, 900-1500 MB/s tartományban megvalósuló ingázás követte, leginkább a 930-1200 MB/s-os határok közt maradva.

[+]

A véletlenszerű írás feltűnően tetszetős grafikont produkált, legalábbis számos más, korábban tesztelt modellhez képest. A tempó stabilitása a lemezterület túlnyomó részén ismét megvalósult; javarészt 1635-1850 MB/s között lavíroztunk. Az átlag 1701 MB/s-ra jött ki végül (ami egyezik a TurboWrite utáni gyári adattal), és a maximum továbbra sem nagyon akarózott 2500 MB/s fölé kúszni.

A következő utunk a CrystalDiskMark territóriumába vezetett. Ragaszkodva a tradíciókhoz 5 lefutást eszközöltünk, 16 GiB-os tesztmérettel karöltve.

[+]

Mint az a képen is remekül látszik, itt sziporkázott az EVO Plus, hiszen nemhogy elérte a brossúrában szereplő specifikációkat, hanem egy egészséges 100 MB/s-mal meg is haladta azokat, olvasásban, írásban egyaránt. Ahogy az várható volt, lényegesebb lassulást csak a 4K-s lemezműveletek alkalmával tapasztaltunk, különösen 1-es queue depth mellett.

[+]

A népszerű AS SSD-t beizzítva visszatértünk a csendesebb vizekre, ám ettől függetlenül lineáris viszonylatban kellemes, 2300-2500 MB/s-os eredmények születtek, és a 4K-s "nagy fékezés" ismételten szembejött velünk. Összehasonlításunkban a sima 970 EVO-t, a 970 PRO-t és az előzőekben már szóba hozott ADATA XPG SX8200 Pro-t szánjuk az EVO Plus ellenfelének, s ebben a tesztprogramban, ha nem is feltétlenül egy szakadéknyi, de legalább egy orrhossznyi előnye volt az újdonságnak, leginkább írás terén.

Az AS SSD Copy Benchmarkjában (melyben az alkalmazás egy darab nagy (ISO), sok apró (Program), illetve nagy és kis fájlokat vegyesen másol, a folyamat végeztével pedig tudtunkra adja a szintidőt) sem változott nagyon a korábbi képlet; az EVO Plus a 970 PRO-t, a 970 EVO-t és az SX8200 Pro-t is maga mögé utasította ISO-ban és Game-ben, ám a Program rész továbbra is szinte teljes átfedésben volt a többi résztvevő vonatkozó értékeivel.

[+]

Azt azért nem árt észben tartanunk, hogy az SSD-k esetében az az általánosan megfigyelhető séma, hogy egy típuson belül maradva minél nagyobb a tárhely, annál fürgébb a meghajtó. Ennek folyományaként az összehasonlításainkban szereplő különbségek egy része minden valószínűség szerint annak tudható be, hogy 500/512 GB-os modelleket vetünk össze egy 1 TB-os példánnyal (tehát igen jó eséllyel az 500 GB-os EVO Plus legalább írásban egy picit lassabb lenne, mint a konkrét tesztalany).

Anvil's Storage, PCMark 8

Az Anvil's Storage Utilities 12 GB-os tesztmérettel indított mérései picit vegyes érzésekkel töltöttek el bennünket, hiszen a hangzatos 3,5/3 GB/s helyett lényegesen kisebb, 2,2/2,1 GB/s-os végkifejletnek voltunk szemtanúi. Ebben a benchmarkban a konkurensnek kikiáltott meghajtók mögött végzett az EVO Plus; olvasásban mintegy 200 MB/s-mal volt lassabb, mint a sima EVO, 360 MB/s-mal került a 970 PRO mögé (a screenshoton valóban a 970 PRO szerepel, csak a szoftver valamiért EVO-nak látta), az SX8200 Pro pedig jó 730 MB/s-mal látszott gyorsabbnak. Írásban nagyjából azonos hatékonysággal teljesített mind a négy SSD.

[+]

Következő lépésként a PCMark 8 Storage, illetve Expanded Storage tesztjeit futtatuk le (melyek felépítéséről egy korábbi írásunkban már értekeztünk).

A Storage 2.0 folyamán nagyon hasonló szintidők születtek, mint a versenytársak esetén; mindössze tizedmásodpercnyi különbségek voltak a lemezkvartett tagjai között. A végső pontszámok is nagyon közel vannak egymáshoz, egyedül a sávszélességben van értékelhető különbség; ebben az értelemben 641,62 MB/s-os eredményével az EVO Plus hellyel-közzel félúton van a 970 EVO és a 970 PRO közt, némileg közelebb az utóbbihoz.

Egy összehasonlító grafikon erejéig kiragadtuk a Battlefield 3 (játék), a Microsoft PowerPoint (nem túl erőforrásigényes applikáció) és az Adobe Photoshop heavy (gépigényes alkalmazás) próbák "köridejét", továbbá a jobb szemléltetés és összevetés végett a Storage 2.0 közben rögzített sávszélességet is prezentáljuk.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Az Exp Storage szerfelett hosszadalmas futásának befejeztével háromféle eredménycsoportot kapunk: a Disk busy time az app meghajtóra történő várakozási idejét, a Total bandwidth az írási-olvasási átlagsebességeket, a Total service time pedig az egy-egy teszt elvégzéséhez szükséges időt mutatja meg. A legkomolyabb terhelést az Adobe Photoshop heavy mérések adják, így ennek tengelye mentén vontunk párhuzamot az SSD-k között.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Amint az az ábrákon is jól látszik, írásunk tárgya minden tekintetben magabiztosan előzte meg a konkurenciát. A jobb átláthatóság érdekében a Disk busy time és Total service time második grafikonjaiból eltávolítottuk az ADATA XPG értékeit.

Másolás, konklúzió

Másolás

A PCMarkot magunk mögött hagyva inicializáltuk a windowsos másolást. Legutóbbi SSD-s esszénkben már a frissen bevezetett DiskBench programocskát használtuk ehhez, ám a Samsung üdvöske mérései még a klasszikus, batch fájllal indított lemezműveletek idejében fogantak. A másolásra ítélt dolgok ellenben változatlanok: a Batman: Arkham Origins 8888 állományt magába foglaló, 18,4 GB-os mappáját, valamint egy 26,2 GB-os Acronis lemezképet vándoroltattunk SSD-ről RAM diskre, majd onnan vissza. A procedúrához szükséges időket táblázatban foglaltuk össze.

Konklúzió

A 970 EVO Plus egyetlen lényegi változása a 970 EVO-hoz képest, hogy a 64 cellarétegű NAND lapkákat felváltották a 96 cellarétegű darabok. Ahogy azt már cikkünk elején említettük, ez jótékony hatással van mind a teljesítményre, mind a fogyasztásra, bár utóbbi tekintetében jócskán akadnak a piacon olyan, más gyártóktól származó modellek, melyek hatékonyabbak az energiafelhasználást illetően; itt azért még van mit behoznia a Samsungnak. Ebből az következik, hogy ha laptopunkhoz keresgélünk a kínálatban, jobban járhatunk egy kevésbé éhes meghajtóval – bár a lemezműveleti sebességek növekedése üdvözlendő, de még mindig magasnak mondható a fogyasztás: többet veszíthetünk, mint amennyit nyerünk.

A tesztekben azt láthattuk, hogy az újdonság derekasan helytállt, körülbelül egy tömbben mozgott a 970-es rokonsággal és a PRO változatot is bőven szorongatta, netán be is előzte azt. Egyre inkább afelé billen a mérleg nyelve, hogy könnyedebb, mindennapi felhasználásra a csúcs TLC-s SSD-k maguk mögé utasítják a jóval drágább MLC-s drive-okat, amiket keményebb "kiképzéshez" terveztek (de ott meg a PCI Express 3.0-ás interfész korlátozza a teljes kibontakozást); mára egyáltalán nem kell törvényszerűnek tekinteni, hogy általános célokra az MLC-s darabok fürgébbek TLC-s testvéreiknél.

[+]

Tesztünk tárgya az ADATA XPG SX8200-zal szemben kicsit vegyesebben teljesített, de ennek oka főleg az SLC cache implementációjában keresendő: míg az SX majdhogynem az egész lemezterületet cache-sé tudja változtatni, addig az EVO Plus meglehetősen konzervatív megközelítést alkalmaz a korlátozásaival. Ennek megvannak az előnyei és hátrányai. Hátrány, hogy ideális körülmények között az ADATA megoldása egyértelműen győz, viszont előny, hogy az ADATA-val ellentétben nem romlik olyan drasztikusan a sebesség, ha elfogy a cache.

Összességében elmondható, hogy korrekt teljesítményt kapunk pénzünkért cserébe, és az egyetlen (kissé) zavaró probléma a hőtermeléssel volt, de ez amúgy is jellemző a dél-koreai ipari konglomerátum üdvöskéire; mindenképpen ajánljuk egy külön megvásárolható, M.2 2280-as méretű réz hűtőborda beszerzését (elenyésző összeg), illetve a megfelelő légáramlat biztosítását az M.2 foglalat környezetében. Az árazást tekintve elég jól kalkulált a Samsung, mivel az (minimális eltéréssel) megegyezik a 970 EVO-éval, miközben a termék érezhetően továbbfejlődött. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy akinek a "régi", szimpla EVO van a gépében, annak most azonnal rohanni kell a boltba meghajtót cserélni, ellenben ha most gondolkodunk egy új SSD beszerzésén, akkor nem kérdés, hogy a kurrens verzióra érdemes becserélni bankóinkat a kasszánál.

Samsung 970 EVO Plus M.2 SSD

Synthwave

Az 1 TB-os Samsung 970 EVO Plust a gyártó bocsátotta rendelkezésünkre.