AS SSD, Anvil's Storage, PCMark 8, Windows-másolás

A CrystalDiskMark után a sokak által kedvelt AS SSD tesztjei kerültek napirendre.

[+]

Mint látható, a lineáris írás-olvasás nagyjából összecseng a CDM-mel mértekkel, és a 4K-s műveletek lassuló tendenciája is világosan tetten érhető. Kis extra gyanánt besuvasztottuk az IOPS eredményeket is, bár ezeket meglehetősen nehézkes egy szimpla, otthoni PC esetén felhasználói élményre átszámolni – így inkább csak érdekesség.

[+]

Lefutott még a fájlok másolását végző benchmark is. Az ISO egy darab nagy fájlt, a Program sok aprót, a Game pedig kis- és nagyméretű fájlokat másol vegyesen, minek végeztével a másolási időt is prezentálja számunkra. Számításainkat igazolta, hogy a sok apró állomány jelentősen lassabban vándorol A-ból B-be, mint nagyobb testvéreik.

Az AS SSD-t magunk mögött hagyva a Bootracert váltó Anvil’s Storage Utilities következett. Ez a freeware program már egy ideje közkézen forog, és nem csak az írási-, illetve olvasási műveletek sebességét méri, de adatokkal szolgál az I/O műveletekről, valamint tartalmaz egy meghajtó integritását vizsgáló próbát is, emellett pedig a WMI (Windows Management Instrumentation) révén alapvető partíció- és kötetinformációkat szintúgy képes rendelkezésünkre bocsájtani. Előnye még, hogy a hordozható kivitelnek köszönhetően futtatható pendrive-ról, memóriakártyáról, bármi egyébről is. A vizsgálódást 12 GB-os tesztmérettel végeztük.

[+]

Látható némi szórás a korábban mértekhez képest, de az értékek így is beleillenek a képbe, a 4K-s lassulás pedig megint csak remekül megfigyelhető: az Anvil esetében olvasásnál akár 23,5 MB/s-ig, írásnál pedig 73,5 MB/s-ig is lecsökken a sebesség.

A szintetikus teszteket követte a már korábban is alkalmazott, valós, Windows-környezetben történő másolás (most némileg átvariálva), minek során egy batch fájl segítségével SSD-ről RAM diszkre, majd RAM diszkről SSD-re mozgattunk egy 13 GB-os (13 315 MB) ZIP fájlt (mely négy Windows 10 ISO-t tartalmazott), amit kiegészített a Batman: Arkham Origins nevezetű játék 3897 darab állományának otthont adó, 12,1 GB-os (12 411 MB) mappája. A szintidők a következőképpen alakultak:

Kis fájlok (3897 elem, Batman: Arkham Origins mappa):

• SSD -> RAM diszk, olvasás: 28,43 másodperc
• RAM diszk -> SSD, írás: 32,5 másodperc

Image copy (13 GB *.zip fájl):

• SSD -> RAM diszk, olvasás: 13,4 másodperc
• RAM diszk -> SSD, írás: 26,43 másodperc

Tovább folytatva a nem szintetikus méricskélést, terítékre került a PCMark 8 is. A program szimulálja a lemezaktivitást, mégpedig úgy, hogy visszajátssza egy korábbi, valós felhasználás során az Adobe Creative Suite-ból, Microsoft Office-ból és néhány népszerű játékból rögzített háttértároló-eseményeket. A v2-es tesztek annyi újítást tartalmaznak az eredeti verzióhoz képest, hogy a lemezmeghajtó felé küldött írási I/O többé nem rendelkezik engedélyezett Force Unit Access flaggel. Ez a flag általában nincs hatással a régebbi tárolókra, de teljesítménycsökkenéshez vezethet néhány modern NVMe-s meghajtó esetében. A másik változás, hogy az lemezeseményeket visszajátszó motor most már minden I/O-t 4096 bájtos határokhoz igazít; ez növeli a tesztkompatibilitást a kortárs eszközök halmazában.

A teszt 1 óra 13 perc 59 másodperc alatt végzett [+]

Házon belül a Samsung 860 EVO-val és PRO-val tudjuk összevetni a kapott eredményeket, hiszen jelenleg ezen két SSD tesztje során használtuk a PCMarkot, mint tesztplatformot.

[+]

Az A1000-es gyakorlatilag pariban van a Samsung üdvöskékkel, minimális eltérés van csupán (negatív irányban) az eredményeik között. Az Excel és Powerpoint teszteket nem vettük be a grafikonba, mivel a 860 EVO és PRO esetében nem rendelkezünk releváns terméssel ezügyben.

A Storage Consistency Test rész már jóval komplexebb és hosszadalmasabb. A program lineárisan teleírja a meghajtót véletlenszerű adatokkal (írási méret: 256 x 512 = 131 072 bájt), majd ezt megteszi mégegyszer. Ezután a degradation rész során a szoftver tíz percig véletlenszerű offszeteken végez 8 x 512 és 2048 x 512 közötti bájtméretekkel véletlenszerű írásokat. A következő lépcsőben egy egyszeri teljesítményteszt következik, melynek folyománya a másodlagos eredmények közt kerül mentésre (degrade_result_X prefixszel, ahol az X a tesztek számát jelöli). Végül az előbb említett két lépés még nyolcszor megismétlésre kerül, és minden egyes futás további öt perccel növeli a véletlenszerű írások időtartamát.

A steady rész ugyanazokat az írási műveleteket végzi el, mint a degradation, csak futási időnek annak a legutolsó, kilencedik szintidejét használja. Ennek végeztével, csakúgy mint a degradation esetében, egyszeri teljesítményteszt következik, prefixes mentéssel (steady_result_X), végül az eddig végbement steady események még ötször lefutnak.

A recovery rész öt percig pihenő állapotban (idle) tartja a meghajtót, majd egy teljesítménymérést foganatosít, s a prefixes mentés (recovery_result_X) végeztével megismétli az általa végrehajtottakat újabb öt alkalommal. Végül következik a clean up ("takarítási") fázis, amely során az applikáció ismételten teleírja lineárisan a lemezmeghajtót, ezúttal azonban zero data-val.

A PCMark8 Storage Consistency Test verdiktje [+]

A legkomolyabb terhelés az Adobe Photoshop Heavy tesztje során történik, így ezeket a számadatokat tekintettük leginkább összehasonlítási alapnak. Miután minden lefutott, háromféle eredménycsoportot kapunk: a Disk Busy Time az alkalmazás meghajtóra történő várakozási időtartamát, a Total Bandwidth az írási-olvasási átlagsebességeket, a Total Service Time pedig egy-egy teszt szintidejét számszerűsíti.

Ahogy a grafikonokon is jól látható, egyértelmű a belépőszintű NVMe előnye (két PCI Express sáv ide vagy oda) a korrektebb SATA-s SSD-khez képest, az pedig külön figyelmet érdemel, hogy a degrade és steady eredményei mennyire konzisztensek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!