Bevezetés, külső
Razer termékeket tesztelni nem feltétlenül hálás feladat. Kicsit olyan, mint Apple eszközöket vagy egy BMW-t tesztelni: kétségtelen, hogy alig találunk bennük hibát, viszont az árazásuk legtöbbször irreális a hasonló tudású, de kevésbé ismert logóval ellátott kategóriatársakkal szemben. Ráadásul talán a Razer volt az egyik első olyan gyártó, amelyik „gamer” jelzővel illetett eszközöket kínált az átlagnál jóval magasabb áron, így mindig is létezett némi előítélet azokkal szemben, akik tőlük válogattak maguknak perifériákat.
Korábbi, BlackWidow Elite-et vizsgáló tesztünk értékelésénél is a vételár volt a leginkább kifogásolható tényező, mikor pedig megláttuk jelen cikkünk alanyának, a szeptemberben bemutatott Huntsman Tournament Edition-nek az árcéduláját, ismét elkapott minket egy kis szorongás, és csak remélni tudtuk, hogy ez indokolt, és tényleg ennyire minőségi termékkel lesz dolgunk.
Hirdetés
Razer Huntsman Tournament Edition
Az elmúlt néhány teszt alkalmával nálunk járt mechanikus billentyűzetekkel ellentétben a Huntsman TE kábel nélkül 692 grammos tömegével kifejezetten könnyűnek érződik, ami nem is csoda, hiszen egyrészt mérete kisebb a megszokottnál, másrészt legtöbb eleme – egyébként jó minőségű – műanyagból készült. A plasztik alkotórészek között felüdülés némi alumíniumot is megtapogatni, ebből az anyagból készült ugyanis a billentyűzet fedlapja, melyből lebegő hatást keltve emelkednek ki a doubleshot gyártástechnológiával készült PBT gombkupakok.
A kereszt alakú pöckökre felülő kupakok tehát két külön alkatrészből kerültek összeszerelésre, így jóval tartósabbak, mint az alacsonyabb árkategóriákban megszokott, mártásos technikával festett társaik, hiszen nincs felvitt festék, ami idővel kifényesedhetne, és a karakterek is „örökre” megmaradnak, ugyanis ezek gravírozás útján kerültek a gombokra. Külön piros pontot érdemel a gamer billentyűzetek esetében nem túl gyakori, szabványos méretű gombokból álló alsó sor, aminek köszönhetően semmi akadálya annak, hogy már meglévő, esetleg egyedi mintázatú kupakjainkat használjuk.
A 360 x 140 milliméteres alapterület egy teljes méretű klaviatúra esetében kicsinek tűnik, de ha figyelembe vesszük, hogy egy TKL kialakítású, vagyis numerikus padot nélkülöző példányról van szó, máris érthetővé válnak a méretek. A 88 billentyűt felvonultató beviteli eszközön nemhogy extra, multimédiavezérlésre vagy makróra használható gombokat, de még a szükségesnél nagyobb túlnyúlást sem találunk, ennek oka pedig a modellnévből is sejthető módon a hordozhatóságra törekvés, hogy akár versenyekre vagy egyéb helyekre is könnyedén magunkkal tudjuk vinni.
A 180 centis, szövetborítású, két végén A és C típusú USB csatlakozóval ellátott vezeték lecsatlakoztathatósága is ezt a célt szolgálja, továbbá ez a billentyűzet egyetlen tartozéka, csuklótámaszról vagy a mechanikus billentyűzeteknél általában meglévő gomkiszedő szerszámról, ne adj' isten extra kupakokról ne is álmodjunk kicsomagolás közben!
A klaviatúra oldalain semmi különöset nem találunk, mindössze egy USB Type-C port lapul a felső él bal sarkában, aminek érdekessége, hogy extra síneket kapott, ezzel is megelőzve a csatlakozó idő előtti megtörését és elhasználódását.
Az asztal felőli oldal már jóval gazdagabbnak tűnik, ám ez csak a „For Gamers. By Gamers.” szlogen ezerszám elszórt másolata miatt érződik így, egyébként a például a sorozatszámot és a típusmegjelölést is magán viselő címkén kívül csak négy gumitappancsot és a kétszer két darab műanyaglábat találjuk itt. Ezek 6, illetve 9 fokos szögben döntik meg a Huntsman TE-t, segítségükkel az alapállásban 19 milliméter magasságban lévő felső él 26 vagy 33 mm magasra kerül.
Használat közben
A kupakok már lassan belepirulnak ennyi dicséretbe, így ideje arról is beszélni, ami alattuk van. Ebben a billentyűzetben debütáltak a Razer piros színű, lineáris optikai kapcsolói, mely a konkurens optomechanikus switchekhez hasonlóan fény segítségével érzékeli a lenyomás tényét. Persze eddig is létezett Razer gyártmányú, optikai kapcsoló a lila modell személyében, ám az jelen tesztünk tárgyával ellentétben nem lineáris működésű, vagyis hangos kattanással adja tudtunkra, hogy lenyomtuk a gombot.
A régebbi, nem optikai, narancssárga Razer switchekhez szokott ujjunknak gépelés és játék közben is szokatlan volt a mindössze 1 milliméteres mélységben lévő aktuációs pont, eleinte rengeteg melléütést produkáltunk, hiszen az átlagnál jóval kisebb mértékű lenyomást is regisztrál a rendszer, így a véletlenül megnyomott gombok nagyobb eséllyel hajtották végre a nem szándékosan kiadott parancsunkat.
Néhány óra cikkírás után azonban ezt megszoktuk, és azóta élmény minden perc használat, rettentő gyorsan lehet írni ezekkel a kapcsolókkal, a textúrázott kupakok és a gombok minimális lötyögése pedig csak fokozzák a kényelmet és szélesítik a vigyort arcunkon.
A teszthez angol kiosztású verziót kaptunk, magyar kiosztás jelenleg nem is létezik. A switchekbe épített RGB LED-ek fénye se oldalról, se a felső él felől nézve nem zavaró, szemből nézve a billentyűzetet pedig csak a karaktereken találkozunk vele, nem szűrődik ki a gombok közül. Pozitívum, hogy a másodlagos karaktereket úgy helyezték el a kupakokon, hogy azok is kapjanak háttérvilágítást, azaz minden karakter a gomb felső részére került.
Negatívumként említenénk, hogy ezeken a LED-eken kívül más fényforrást nem találunk, ami azt is jelenti, hogy a Caps Lockhoz, és a ritkábban használt Scroll Lockhoz tartozó állapotjelző lemaradt a billentyűzetről.
Bár dedikált makrógombok nincsenek, néhány billentyű azért kapott másodlagos funkciókat, ezeket főleg az F funkciógombokon találjuk. A szokásos multimédiavezérlők mellett van itt például fényerőt szabályzó gombpáros, a – szoftveresen testreszabható – Game Mode aktiválógombja és a makrórögzítés megkezdésére szolgáló kapcsoló. Az említett funkciókat a jobb Alt melletti Fn váltóval érjük el, ami egyben a Hypershift funkciót is aktiválja (erre még visszatérünk).
Szoftver, értékelés
Szoftveres oldalról a BlackWidow Elite tesztje után már ismerős a helyzet: a testreszabáshoz a Razer Synapse 3-at kell letöltenünk a gyártó weboldaláról. A fekete és fehér témával is használható, magyarul nem tudó program felső menüsávjáról érhetők el a különböző felületek, itt tudjuk kiválasztani a billentyűzet konfigurálására szolgáló Keyboard lehetőséget, továbbá innen nyílik a makrókészítést lehetővé tévő menüpont és a Chroma Studio is.
A Keyboard lehetőséget választva a Huntsman TE képe fogad minket, melyen a gombokat kiválasztva megadhatjuk annak funkcióját. Az opciók száma szinte végtelen, beprogramozhatjuk például, hogy az adott billentyű multimédiás vezérlőként vagy például egérgombként működjön, de rábízhatjuk a profilváltás, a programindítás vagy egy előre megadott szöveg beírásának lehetőségét is.
A klaviatúra képe alatt találunk egy kapcsolót, amit a Standard és Hypershift mód között vált; utóbbit választva egy konfigurálatlan billentyűzet ábrája fogad minket, amit tekinthetjük egyfajta második rétegnek, az itt beállított funkciókat ugyanis akkor érjük el, ha lenyomjuk a már említett Fn kapcsolót. Ha végeztünk mindkét „réteg” beállításával, a kicsit feljebb található memóriakártya ikonra kattintva behúzhatjuk az éppen aktív profilt a beépített memóriába. Ezek váltására dedikált gomb nem fért fel a billentyűzetre, viszont bármelyik, akár a Hypershift rétegen lévő gombra rábízhatjuk a profilok aktiválását, sőt játékokhoz vagy programokhoz is hozzárendelhetjük őket, így nem is kell a váltogatással foglalkoznunk. Új profilt létrehozni a felső menüsor található Profiles fülön tudunk, ezekből összesen négyet képes tárolni az eszköz.
Az utolsó két fül a menüsávon a Connect és a Studio. Előbbi a Chroma-kompatibilis eszközök világításának vezérlésére szolgál, kezdve gépünk komponenseivel az egyéb perifériákon át az okosizzókig, utóbbi felületen pedig a Huntsman TE billentyűinek fényét tudjuk konfigurálni. Gombok vagy területek kijelölése után bal oldalon tudjuk megadni, hogy milyen effektet kívánunk használni, jobb oldalon pedig a színt vagy színeket állíthatjuk be. Az RGB beállításokat szintén profilokba tudjuk menteni, ám ezeket már nem tárolja a billentyűzet memóriája, így megjelenítésükhöz mindenképpen szükségünk van a Synapse szoftverre.
Értékelés
Amennyire féltünk tesztalanyunktól annak kibontása előtt, annyira érezzük most könnyű helyzetben magunkat, hiszen a Razer Huntsman Tournament Editionről nehezen tudnánk rosszat írni. Az összeszerelés és a felhasznált anyagok minősége nem hagy kívánnivalót maga után, ahogy a „mellékelt” szoftvert is logikus és egyszerűen kezelhető. A használat során szerzett tapasztalataink szintén pozitívak, bár az optikai kapcsolók érzékenységéhez hozzá kellett szoknunk, de ez a tanulási időszak mindig megvan, ha másik switchre vált az ember, főleg ha az nem a mindenki által ismert Cherry MX típus, hanem új fejlesztés.
A nagyjából 50 000 forint körüli ár persze itthon soknak tűnhet, viszont belevéve a képletbe az érzésre és tartósságra is kiváló kupakokat, a lecsatlakoztatható, USB-C-ben végződő vezetéket, a gazdag konfigurálási lehetőségeket és azt, hogy hányféle termékkel bővíthetjük később a Chroma rendszert, összességében nem tartjuk irreálisnak a billentyűzet árát, sajnos a hasonló tudású, konkurens TKL modelleket sem kapjuk meg sokkal olcsóbban. Persze nem mondjuk, hogy mindenkinek szüksége lehet rá, de akinek fontos a sebesség gépelés vagy játék közben, annak velünk együtt tetszeni fog a Razer Huntsman TE.
Razer Huntsman Tournament Edition billentyűzet
SidCorky
A Razer Huntsman Tournament Edition billentyűzetet a Razer bocsátotta rendelkezésünkre.