Mérések, értékelés
A mérési körülmények némileg változtak a korábbiakhoz képest, hiszen léghűtés helyett a már említett vízhűtést használtuk, továbbá kiemelnénk, hogy a ház nem rendelkezik gyári ventilátorokkal, így azok nélkül végeztük el a méréseket. A módszer viszont nem változott, ezúttal is az AIDA64 CPU-t, FPU-t és GPU-t terhelő benchmarkját futtattuk le a házba, illetve a nyitott benchre szerelt rendszeren is, az alábbi grafikonon pedig az eredmények közti eltérést szemléltetjük.
Ahogy az várható volt, a VGA nem nagyon érezte meg, hogy bekerült egy házba, hiszen az oldallap szellőzőrácsa közvetlenül előtte van, így a bejutó levegő útját alig akadályozza valami, terhelés nélkül és terheléssel is mindössze 2 °C-kal magasabb értékeket mértünk. A processzor hőmérséklete a nyitott tesztpadon mért eredményekhez képest szintén nem kúszott túl magasra, terhelés nélkül 1, terheléssel pedig 3 °C volt az eltérés, ami nyilván annak is köszönhető, hogy a vele összekötött radiátor közvetlenül egy szellőzőrácson pihent, de ebben a házban ekkora vagy ennél nagyobb teljesítményű konfigurációnál nem is látjuk értelmét egy alacsony léghűtés használatának.
Ami már kicsit jobban megsínylette a bezártságot, az a VRM, ami már nem vette olyan jó néven, hogy a processzort nem közvetlenül a fölé szerelt borda ventilátorai hűtik, hiszen ebben az esetben az alaplap komponensei is kapnának egy kis extra légmozgást, de a terhelés alatt mért 4 °C-os különbséget a körülményekhez képest még mindig nem tartjuk drámainak, sőt, igazából a ház kialakítása miatt sokkal rosszabbra számítottunk.
Érdekes módon a viszonylagos zártság ellenére a zaj azért könnyen utat talált magának kifelé, hiszen az okostelefonunk által megszólaltatott, 60 dB erősségű fehér zajból a zajszintmérő az oldallapok felszerelése után még mindig 57,7 dB-t érzékelt. Ebben bizonyára nagy szerepe van az oldalsó kivágásoknak és a felső, illetve hátsó szellőzőrácsoknak, ezért építéskor ne csak a ventilátorok dizájnját és hatékonyságát, de azok maximális zajszintjét is vegyük figyelembe, nehogy az első bekapcsolás során egy reptéren érezzük magunkat.
Értékelés
Ahogy az eddigiekből már talán sejthető, elégedettek voltunk az Ophion M Evo tesztelése során, hiszen az alaplapformátumhoz képest viszonylag nagy ez a ház, ennek megfelelően pedig a szerelése is könnyen ment, nem akadályozott minket a szűk beltér. Persze mondhatnánk, hogy más ekkora házba már ATX méretű lapot is beszerelne, akkor viszont már nem lenne igaz, hogy sok hely maradna az egyéb komponenseknek, ezt figyelembe véve pedig nem is okoskodnánk, hogy mi ezt kompaktabban is megoldottuk volna, hiszen minden alkatrésznek annyi helye van bent, amennyi szükséges.
[+]
Olyan szempontból viszont már meg tudjuk kérdőjelezni a ház létjogosultságát, hogy az alumínium oldallapok miatt elvész az osztott kamrás elrendezés legnagyobb előnye, hogy dedikált helyet kap a VGA, hiszen így nem sok értelme van egy szinte teljesen üres kamrát fenntartani neki, mert üveg oldallap hiányában úgysem látszik, cserébe értékes helyet vesz el például a processzorhűtőtől.
Emiatt jobb vételnek tartjuk az üveg oldallapos verziót, hiszen annál már több értelme van ennek az elrendezésnek, ugyanis a grafikus kártya kívülről is látszik, a kevésbé látványos komponenseket viszont remekül el tudjuk rejteni az alaplaptálca túloldalára, illetve az előlap mögé. A Raijintek Ophion M Evo 57 000 forint körüli árát (ami az ablakos verzió esetében 54 000 Ft) minden pozitív benyomásunk ellenére is magasnak tartjuk, de a dizájnos microATX házak legtöbbször nem épp verhetetlen ár/érték arányukról híresek.
Raijintek Ophion M Evo ház
SidCorky
A Raijintek Ophion M Evo számítógépházat a gyártó bocsátotta rendelkezésünkre.
