Ezredjére is pokol!
Nyilván senkit nem lephet meg, hogy egy-egy újító játék sikere után hamar trónkövetelők tucatjai jelennek meg a színen. Trónkövetelők, és persze béna másolatok, igénytelen klónok és a cinikus pénzvágy más tünetei. Így járt a Vampire Survivors is, amikor a semmiből létrehozott egy új műfajt: ma több száz hasonló alkotást próbálhat ki az automatikus harcra éhező PC-s játékos, még akkor is, ha ebből talán, ha tucatnyi érdemes tényleg a figyelemre. Konzolon egy fokkal gyengébb és jobb is a helyzet: a kínálat nagyságrendekkel kisebb, és a megjelenések-bővítések is sokszor alapos lemaradásban vannak, de legalább oda csak a jobb címek kerülnek át. Most is ez a helyzet: a számítógépen már (korai hozzáférésben) január óta elérhető Halls of Torment a maga rengeteg karakterével, Diablo-ihlette kinézetével és mély fejlődési rendszerével (mi több: rendszereivel!) most, az 1.0 verzió premierjével egyszerre került át konzolra. Lehetne átkozni ezt a csúszást, de én inkább örvendezek annak, hogy ez egyáltalán megtörtént – csak remélni lehet, hogy a Death Must Die is hasonló ütemezést követ majd.
Valószínűtlen, de azért elképzelhető, hogy van olvasó, aki nem hallott még a Vampire Survivorsről, így a bullet heaven vagy action roguelike műfajnevek sem ismerősek neki. Neki szerencséje van: egy roppant addiktív játékstílus várja a felfedezést. A felállás a következő: egy nyivászta, törékeny főhős belép egy arénába, ahol folyamatosan termelődő ellenfelek özönlenek felé óriási mennyiségben. A játékos feladata a karakter irányítása, maga a harc automatikusan zajlik, mégpedig egyre brutálisabb módon – hiszen egy nekifutás alatt a konkrét játéktól függően szintlépések, fegyverek, mágiák, idézett lények, és mindenekfelett különféle bónuszok százai és ezrei segítenek a gyenge alakot seregeket lemészároló szuperhőssé alakítani. Mivel a küzdelem automatikus, nekünk csak a karakter manőverezésével kell foglalkozni, no meg a számtalan döntési helyzetben kell taktikai céljainknak megfelelően eljárni. No nem narratív helyzetek ezek, hanem több fejlődési lehetőség közül kell kiválasztani a terveinknek legjobban megfelelőt.
[+]
A Halls of Torment ezeken az alapokon nem kíván változtatni – a műfaji határokat inkább mélyíti, mintsem áthágja. Bár elindításkor csak két karakter közül választhatunk, ahogy teljesítjük a pályákat, az azokhoz tartozó kihívásokat és a kevésszámú küldetést, úgy nyílnak meg a többiek. Ezek ráadásul nem is csak néhány százalékos eltérésben különböznek, hanem tényleg eltérő játékstílust kínáló kasztok a maguk saját fegyvereivel, exkluzív fejlődési lehetőségeivel és sajátos taktikáival. Bár a nekifutások során szerzett millió extra természetesen azonnal elvész halálkor, a fordulók közt az összeharácsolt aranyból vehetünk permanens bónuszokat is, és a későbbi NPC-mentések után egyre újabb ilyen lehetőségeket is kapunk: az egyik képes kimenteni és később biztosítani tenni a felszereléseket a pályákról, a másik varázsfőzetekhez keres gyógynövényeket és így tovább.
[+]
Hirdetés
A siker esetén 30 perces (plusz a főellenség a legvégén) pályákra az alapok megismerését követően érdemes kész haditervvel menni: melyik karaktert választjuk, és vele mik a terveink. Egy idő után már hörpinthetünk a szintlépéskori bónuszkínálatot újrasorsoló italból, így, mint a hasonló játékok legjobbjainál, a szerencse szerepe lecsökkenthető, a játékosi elképzeléseké pedig folyamatosan növekszik. A karakterválasztás döntő persze: a lángszóróval induló Exterminator például radikálisan más taktikát és fejlesztési útvonalat kíván meg, mint mondjuk a jóval szívósabb harcos. Később megnyithatóvá válik a láncvillámmal harcoló Sorceress, az idézett lényekkel operáló Summoner, vagy egyik kedvencem, a védelme növelésétől egyre erősebbé is váló Shield Maiden. Hozzájuk egy sor különleges, varázslatszerű „fegyvert” nyithatunk meg: villámcsapást, körkörösen mozgó energiagolyókat, lángoló meteorokat és még ki tudja milyen szikrázó-fagyasztó-rozsdás effektekkel járó dolgokat, amelyek egy-egy jobban sikerült kör végére elfedik a pálya jelentős részét.
[+]
A szintlépéseknél rendelkezésre álló bónuszok, a pályán található és főellenfelektől elvett szuperképességek, a ládákban, vagy nagyritkán bossokból potyogó tárgyak segítségével igazi mészárszékké alakíthatjuk a pályákat: néha az is elég, ha megállunk, és kiélvezzük, ahogy a minket örvényként körülvevő destruktív vihar százszámra végez a ránk törő démonokkal, élőholtakkal, zselékkel és még furább lényekkel. Aztán persze a következő hullám pajzzsal, ellenállásokkal vagy épp távolsági támadásokkal felszerelt lényeket zúdít ránk, és megint jöhet az ide-oda cikázás, a tereptárgyak és falak kihasználása, a kicsit taktikusabb játék. Ha van része a Halls of Tormentnek, ami még komoly fejlesztésre szorul, az egyébként pont a helyszínekkel kapcsolatos: ezek ugyanis meglehetősen fapadosak lettek. Jelenleg hat pálya (plusz egy az olcsó DLC-ben) érhető el, és bár nem egyformák, a színvilágot és az elrendezést tekintve egyik sem kínál sok egyedit. Sőt, a nyílegyenes híd fájdalmasan primitív – ez nem jelenti azt, hogy a játékmenet ne működne kiválóan ott is, de miért nem lehetett ezt és a többit feldobni mindenféle aprósággal – interaktív részekkel, NPC-kel, küldetésekkel, akármivel? Mindenhol van egy, azaz egyetlen misszió, ráadásul az is mindig ugyanaz: megszerezni egy tárgyat és visszavinni a megrendelőnek.
[+]
Hogy érdekesebb, interaktívabb pályák kerülnek-e a Halls of Tormentbe, az még a jövő szele – de az biztos, hogy már most is órák tucatjait lehet vele élvezetesen eltölteni. Az első Diablo koszos-komor világát megidéző látványvilág az idősebbek nosztalgiamirigyeit kellemesen masszírozza, és a reakciókból úgy tűnik, hogy a pixeles látványvilággal a fiatalabbak közül sincs sokaknak baja (a tépett betűket modernizálni is lehet). A Halls of Torment azonban nagyszerű irányításával és kiváló fejlődési rendszereinek köszönhetően válhat a műfaj egyik legjobbjává. Mind a nekifutások során, mind azok között sokféle módon szerezhetünk erősebb karaktereket, hosszú távra biztosítva a szórakozást.
A Halls of Torment 1.0-ás verziója PC-re, PlayStation 5-re, valamint Xbox Series konzolokra jelent meg. A játék része a Game Pass Premium és Ultimate előfizetéseknek.
A tesztjátékot a kiadó-fejlesztő Chasing Carrots biztosította.
Bényi László
Összefoglalás
A Vampire Survivors egyik legjobban működő örököseként a Halls of Torment nem alakult át jelentősen az Early Access-korszaka óta, éppcsak több és jobb lett kicsit. A sok eltérő karakter és a mély fejlődési rendszerek következtében nagyon rá lehet cuppanni, így vizsgaidőszakban kipróbálása nem ajánlott.
A Halls of Torment legfőbb pozitívumai:
- Kiváló fejlődési rendszerek dolgoznak együtt;
- igen hangulatos, a Diablo 1-et idéző grafika;
- a kasztok tényleg eltérően működnek.
A Halls of Torment legnagyobb hiányosságai:
- A pályák meglehetősen fantáziátlanok;
- konzolon még van néhány komoly bug.
