Külső

Kicsit számunkra is meglepő, hogy Raijintek ház most először jár a szerkesztőségünkben, pedig a tajvani székhelyű cég már 2013 óta gyárt német tervezésű termékeket, palettájukon pedig a gépházak mellett hűtőket, ventilátorokat, sőt tápegységet is találhatunk. Házaik közül rengeteg modell rendelkezik a megszokott téglatesttől jelentősen eltérő dizájnnal, azonban jelen cikkünk főszereplője, az M Evo a visszafogottabb megjelenésű Ophion szériát erősíti.

[+]

Az Ophion M Evóból két változat létezik: az M Evo TGS-t edzett üvegből készült oldallapjáról lehet megismerni, míg a nálunk járt M Evo ALS bal oldala már a ház burkolatának többi részéhez hasonlóan 2 mm vastag, szálcsiszolt alumíniumlemez. Az alu oldallapos modellnél mindkét oldal alsó felére méretes szellőzőrács került, melyek a grafikus kártya, a tápegység, és léghűtést használva a processzor hűtését hivatottak javítani. Az oldallapok a négy sarkukban elhelyezett furatoknál kerültek felcsavarozásra, levételükhöz tehát mindenképp szükségünk lesz csavarhúzóra, azzal viszont óvatosan kell bánnunk, mert a felület igen sérülékeny.

[+]

A ház tetejéről is elmondható, hogy csak rács díszíti, viszont ezt egy mágnesesen rögzülő porszűrővel is lefedték, melyet nem csak takarítás során kell majd eltávolítanunk a helyéről, hanem a beltér felső részére kerülő, legfeljebb 360 mm hosszú radiátor, vagy a következő oldalon található táblázatban felsorolt méretű és számú ventilátor beszerelése előtt is.

[+]

Az előlapot szintén négy csavarral rögzítették a házhoz, levéve pedig gyakorlatilag egy második előlappal találjuk szembe magunkat, hiszen – a két, 2,5 hüvelykes SSD vagy HDD rögzítésére szolgáló furatokat, valamint két nagyobb kivágást leszámítva – egy egybefüggő acéllemezről beszélünk. Ide került a bekapcsológomb, valamint az egy-egy USB Type-A és Type-C csatlakozót tartalmazó panel elektronikája, melyek hasznos része természetesen az előlap visszaszerelését követően is elérhető marad kívülről.

[+]

A hátoldal és a ház részben porszűrővel borított alja már előrevetíti, hogy belül nem a megszokott elrendezés fogad majd minket. A hátoldal nagy részét nagyméretű lyukakból álló szellőzőrács képezi, amit mindössze az alaplapi csatlakozók számára kialakított kivágás, a két, vertikálisan elhelyezett PCIe bővítőkártyahely és a tápkábel bemenete kedvéért törtek meg.

[+]

Az általában a házak hátoldalán található, a tápegység hátsó részét láttató ablak a ház aljára került, ahová logikus módon a felhasználó nem tudna csatlakoztatni egy hagyományos tápkábelt, ezért a mérnökök elhelyeztek itt egy L alakú csatlakozóban végződő változatot, melynek másik vége a már említett bemenet a gépház hátoldalán. Ezzel tehát megoldották, hogy számítógépünk áramhoz jusson, ha viszont a főkapcsolót kívánjuk elérni, mindenképp meg kell majd billentenünk a számítógépet, hacsak nem akarjuk kézzel, látatlanban kitapogatni azt, amit azért bizonyára még a mai, érintésvédelem szempontjából biztonságosnak tekinthető modellek esetében sem szívesen tenne az ember.

Belső

Az oldallapok leszerelése után egy függőlegesen kettéosztott beltérrel találjuk szembe magunkat, a függőleges, alaplaptálcaként is funkcionáló acéllemez nagyjából középen van. A microATX vagy Mini-ITX méretű alaplapot nem a szokásos helyére, tehát nem az alaplaptálca – szemből nézve – bal oldalára, hanem jobbra tudjuk felszerelni. Az ehhez szükséges távtartók már a helyükön várják a felhasználót.

[+]

231 milliméterével a microATX kategóriában hiába számít viszonylag széles háznak, a középen felezett beltér miatt processzorhűtőből maximum 82 milliméteres példányokat tudunk beszerelni, amelyek viszont ritkán birkóznak meg a komolyabb processzorokkal, így érdemesebb lehet inkább kompakt vízhűtésben gondolkozni – ahogy a teszt alatt ezt mi is tettük. Az ehhez szükséges radiátorok számára a már említett módon kizárólag a ház felső lemeze alatt van hely, a csöveket pedig az alaplaptálca tetején található fémlemez kiszerelése után tudjuk elvezetni, amit visszacsavarozva biztosak lehetünk abban, hogy nem fog elmozdulni a csőpár. A hűtéshez kapcsolódó megjegyzés, hogy az alaplaptálca túloldalára DIY vízhűtéshez tartozó folyadéktartályokat is szerelhetünk, míg ventilátorokat a ház tetejére és aljára tudunk pakolni, a lenti táblázatban részletezett specifikációk szerint.

[+]

Ahogy azt már említettük, az alaplap felőli kamrában található az ATX méretű tápegység helye is, mellyel kapcsolatban a gyártó nem adott meg maximális hosszt, hiszen felfelé a ház tetejének elérése előtt legfeljebb a vízhűtés csövei számíthatnak akadálynak.

[+]

Minden más komponensnek az alaplaptálca túloldalán jutott hely. Ide tartoznak a ház alsó rácsán 2,5 vagy 3,5 hüvelykes meghajtók számára kialakított rögzítőpontok, melyeket további egy egészít ki az alaplaptálcán. Szándékosan nem csavarhelyeket írtunk, hiszen a tárolókat nem a vázra kell felcsavarozni, elég a mellékelt szilikonbakokat felszerelni a meghajtókra, aztán egyszerűen csak becsúsztatni az acéllemezeken kialakított nyílásokba.

[+]

Tekintve, hogy az alaplap és az oldallap között nem sok hely maradt, így a mérnökök kénytelenek voltak a grafikus kártya helyét a túloldalra száműzni. Ezt egy 380 mm hosszú, beépített riser kábel segítségével sikerült megoldaniuk, így nekünk már nem kell ennek beszerzésén és beszerelésén törni a fejünket. Mindössze annyi feladatunk van, hogy a két bővítőkártyanyílásból kicsavarozzuk a takarólemezeket, beillesztjük a legfeljebb kétslotos kártyát a PCIe 3.0 x16 interfészbe, a kábel másik végét pedig rákötjük az alaplapra.

Szerelés

Tekintve, hogy microATX formátumú gépházról van szó, rögtön a szellőzés tesztelésére használt ASRock Fatal1ty X99M Killer alaplapunkat szereltük be, amihez – a használt Intel Core i7-5960X processzorhoz elegendő teljesítményű, alacsony léghűtés hiányában – a már szintén tesztelt DeepCool Castle 240 RGB v2 kompakt vízhűtőt párosítottuk. A grafikus kártya szerepét a szerelés bemutatásánál ezúttal is az NVIDIA GeForce GTX Titan töltötte be, amit később a mérésekhez a szokásos MSI GeForce GTX 1050 Ti Gaming X modellre cseréltünk.

[+]

Az alaplap és a VGA beszerelése eseménytelenül telt, hiszen mindkét komponens helye adott, néhány csavar meghúzása után minden a helyére került.

[+]

Mielőtt csatlakoztattuk volna a riser másik végét az alaplapba, felszereltük a vízhűtés processzorblokkját, ami – egyszerűen szerelhető megoldásról lévén szó – szintén nem volt bonyolult feladat, a radiátor elhelyezésével viszont akadtak problémáink, hiszen a csatlakozásnál még merev csövek sehogy nem fértek el a tetőlemez és az alaplaptálca között. Ez egészen addig jelentett gondot, míg nem kapcsoltunk még egy kis fényt, mert ekkor észrevettük, hogy az előző oldalon már említett lemez kivehető, így már be tudtuk fordítani a radiátort, hogy aztán felülről a helyére csavarozzuk, a lemez pedig visszaszerelés után a két cső közé került.

[+]

Az SSD helyére illesztése pofonegyszerű volt, a kábelek eljuttatása a csatlakozókig hosszabb műveletnek tűnt, mint magának a tárolónak az elhelyezése, de végül ezt is sikeresen elvégeztük. A tápegység beépítése volt az utolsó lépés, amihez az extra kábel bekötése miatt már döntögetni kellett a házat, három kézzel biztosan egyszerűbb dolgunk lett volna, de szerencsére azért kettő is elégnek bizonyult, így már csak a csatlakozók bekötése és a vezetékek elrendezése maradt hátra.

[+]

Ehhez bőven maradt helyünk a tápegység felett, hosszabb radiátor esetén viszont már külön figyelnünk kellett volna, hogy a kábelek ne lógjanak bele a ventilátorokba, de ebben a helyzetben sem lett volna akkora akadály, hiszen az alaplaptálca nyílásai lehetőséget adnak gyorskötözők használatára, így pedig szinte véglegesen a házhoz tudjuk rögzíteni a kósza tyúkbeleket.

Mérések, értékelés

A mérési körülmények némileg változtak a korábbiakhoz képest, hiszen léghűtés helyett a már említett vízhűtést használtuk, továbbá kiemelnénk, hogy a ház nem rendelkezik gyári ventilátorokkal, így azok nélkül végeztük el a méréseket. A módszer viszont nem változott, ezúttal is az AIDA64 CPU-t, FPU-t és GPU-t terhelő benchmarkját futtattuk le a házba, illetve a nyitott benchre szerelt rendszeren is, az alábbi grafikonon pedig az eredmények közti eltérést szemléltetjük.

Ahogy az várható volt, a VGA nem nagyon érezte meg, hogy bekerült egy házba, hiszen az oldallap szellőzőrácsa közvetlenül előtte van, így a bejutó levegő útját alig akadályozza valami, terhelés nélkül és terheléssel is mindössze 2 °C-kal magasabb értékeket mértünk. A processzor hőmérséklete a nyitott tesztpadon mért eredményekhez képest szintén nem kúszott túl magasra, terhelés nélkül 1, terheléssel pedig 3 °C volt az eltérés, ami nyilván annak is köszönhető, hogy a vele összekötött radiátor közvetlenül egy szellőzőrácson pihent, de ebben a házban ekkora vagy ennél nagyobb teljesítményű konfigurációnál nem is látjuk értelmét egy alacsony léghűtés használatának.

Ami már kicsit jobban megsínylette a bezártságot, az a VRM, ami már nem vette olyan jó néven, hogy a processzort nem közvetlenül a fölé szerelt borda ventilátorai hűtik, hiszen ebben az esetben az alaplap komponensei is kapnának egy kis extra légmozgást, de a terhelés alatt mért 4 °C-os különbséget a körülményekhez képest még mindig nem tartjuk drámainak, sőt, igazából a ház kialakítása miatt sokkal rosszabbra számítottunk.

Érdekes módon a viszonylagos zártság ellenére a zaj azért könnyen utat talált magának kifelé, hiszen az okostelefonunk által megszólaltatott, 60 dB erősségű fehér zajból a zajszintmérő az oldallapok felszerelése után még mindig 57,7 dB-t érzékelt. Ebben bizonyára nagy szerepe van az oldalsó kivágásoknak és a felső, illetve hátsó szellőzőrácsoknak, ezért építéskor ne csak a ventilátorok dizájnját és hatékonyságát, de azok maximális zajszintjét is vegyük figyelembe, nehogy az első bekapcsolás során egy reptéren érezzük magunkat.

Értékelés

Ahogy az eddigiekből már talán sejthető, elégedettek voltunk az Ophion M Evo tesztelése során, hiszen az alaplapformátumhoz képest viszonylag nagy ez a ház, ennek megfelelően pedig a szerelése is könnyen ment, nem akadályozott minket a szűk beltér. Persze mondhatnánk, hogy más ekkora házba már ATX méretű lapot is beszerelne, akkor viszont már nem lenne igaz, hogy sok hely maradna az egyéb komponenseknek, ezt figyelembe véve pedig nem is okoskodnánk, hogy mi ezt kompaktabban is megoldottuk volna, hiszen minden alkatrésznek annyi helye van bent, amennyi szükséges.

[+]

Olyan szempontból viszont már meg tudjuk kérdőjelezni a ház létjogosultságát, hogy az alumínium oldallapok miatt elvész az osztott kamrás elrendezés legnagyobb előnye, hogy dedikált helyet kap a VGA, hiszen így nem sok értelme van egy szinte teljesen üres kamrát fenntartani neki, mert üveg oldallap hiányában úgysem látszik, cserébe értékes helyet vesz el például a processzorhűtőtől.

Emiatt jobb vételnek tartjuk az üveg oldallapos verziót, hiszen annál már több értelme van ennek az elrendezésnek, ugyanis a grafikus kártya kívülről is látszik, a kevésbé látványos komponenseket viszont remekül el tudjuk rejteni az alaplaptálca túloldalára, illetve az előlap mögé. A Raijintek Ophion M Evo 57 000 forint körüli árát (ami az ablakos verzió esetében 54 000 Ft) minden pozitív benyomásunk ellenére is magasnak tartjuk, de a dizájnos microATX házak legtöbbször nem épp verhetetlen ár/érték arányukról híresek.

Raijintek Ophion M Evo ház

SidCorky

A Raijintek Ophion M Evo számítógépházat a gyártó bocsátotta rendelkezésünkre.