Bevezetés, specifikációk

Manapság igencsak megszaporodtak az olcsó, belépőszintű SSD-k, melyek a megfizethetőséget gyakorlatilag minden más szempont elé helyezik, s ennek következtében egyre inkább telítődik a piac hasonszőrű termékekkel, és az alsóbb kategóriákban egyre inkább elmosódnak az árkülönbségek az egyes modellek között. Szerkesztőségünket most az ADATA, illetve a Patriot legfapadosabb, 2,5 hüvelykes meghajtója látogatta meg, név szerint az Ultimate SU630 és a Burst 240 GB-os kivitele, melyek már egy ideje megvásárolhatók idehaza is.

[+]

Annyi bizonyos, hogy pénztárcánk egészségét tartották szem előtt a csomagolásnál is, mert abszolút nincsenek sallangok egyik dobozon sem – igaz, a Patriot kartonja véleményünk szerint ízlésesen fest és valamivel biztatóbb benyomást kelt, mint az ADATA bliszteres megoldása. Utóbbi a la natúr érkezik, csak a meghajtót tartalmazza (bár lehetséges, hogy ez csupán termékminta volta miatt volt így), míg a Burst mellé azért kapunk egy szerény, kihajtható információs lapocskát.

[+]

Mindkét eszköz sztenderd, 7 mm-es, 2,5 hüvelykes formátumban tetszeleg, és természetesen 6 Gbps-os SATA interfészen keresztül kommunikál számítógépünkkel. A leglényegesebb eltérés köztük a flash chipekben keresendő, hiszen míg az ADATA felült a mostanában szárba szökkenő, rendkívül költséghatékonynak titulált, 64 cellarétegű QLC NAND vonatára (mellyel már volt egy randevúnk a Samsung 860 QVO tesztjének alkalmával, melynek során kicsit jobban kifejtettük a vele kapcsolatos, főbb tudnivalókat), addig a Patriot az egy fokkal klasszikusabb, (valószínűleg) 64 cellarétegű 3D TLC NAND lapkákra esküdött fel. Ebből kifolyólag a kontroller sem azonos; míg az előbbi egy QLC-re "szakosodott", kétmagos Maxio Technology MAS0902A-B2C egységet használ (DRAM-tól mentesen), addig az utóbbi a már jól ismert, budget osztályú, egymagos Phison S11 vezérlőt kapta, amit csekélyke, 32 MB DRAM buffer támogat.

Második folyománya az eltérő NAND-oknak, hogy maximális írástűrésben a Patriot fiókája jelentősen az ADATA terméke fölé helyezkedik a ranglétrán: 180 TBW áll szemben a nyúlfaroknyi 50 TBW-vel. A valós, mindennapi felhasználásra igazából az 50 TBW sem egy elkeserítő érték (mivel ez nem egy túlságosan írásintenzív környezet), de valljuk be, mindannyian szívesebben vesszük, ha legalább háromjegyű számot látunk az adatlapon.

[+]

Papíron a két SSD ostromolja a 6 Gbps-os SATA szabvány maximális adatátviteli specifikációt szekvenciális megközelítésben; a gyárilag megadott adatok a lenti táblázatban láthatóak. Bár a gyártó nem határozta meg egzakt módon a mennyiségét, de azt tudjuk, hogy az ADATA SU630 ismeri az SLC cachinget, ellenben a Patriot portékájával kapcsolatban nem sikerült zöld ágra vergődnünk ezügyben. Annyi biztos, hogy mindkét tároló magáénak tudja a S.M.A.R.T., NCQ, TRIM és LDPC ECC technológiákat, valamint a Burst vezérlőjének hála rendelkezik statikus és dinamikus wear levelinggel, bad block- és low power menedzsmenttel, továbbá SmartZIP funkcióval egyaránt.

[+]

240 GB-os (223,6 GB formázott kapacitás) tesztalanyaink közös nevezője, hogy mindketten 10 000 forint környékén kaphatók, párszáz forintos eltéréssel. Ez nyilván nem sok, de mostanra már számos más típust be tudunk ennyiért (vagy szinte elhanyagolhatóan többért) szerezni, így egyelőre még fennáll a kérdés, hogy érdemes-e írásunk tárgyait is számításba venni, mikor legközelebb alkatrészbeszerző körútra indulunk.

Amit hirtelen (még a különböző benchmarkok előtt) ki tudnánk emelni nem tetszettként, az az SU630-as összeszerelési minősége. A hivatalos információk közt böngészve kiderült, hogy apparátus bő 30 grammal könnyebb vetélytársánál; így már kicsit érthetőbb volt a hátulsó, SATA és tápcsatlakozók enyhén mozgatható "panelje", amit az anyag kispórolásának tudtunk be (bár elképzelhető, hogy mintaspecifikus esetről van csak szó).

Tesztkörnyezet, kiolvasható információk

A már számos alkalommal használt tesztpadon ez alkalommal variáltunk egy picit, mivel az izmos videokártyát egy eddig a raktár mélyén pihenő, 1 GB-os AMD Radeon R7 260-ra cseréltük (SSD-k tesztjéhez nincs szükségünk komoly grafikus teljesítményre), illetve a Fractal Design kompakt vizet egy kisportolt, Noctua NH-D15 léghűtéssel váltottuk fel.

Ahogy az már csak lenni szokott, elsőként a Hard Disk Sentinel info- és S.M.A.R.T. képernyőinek, továbbá a CrystalDiskInfo helyzetjelentésének bemutatásával nyitjuk a próbák sorát.

240 GB ADATA Ultimate SU630 [+]

240 GB Patriot Burst [+]

HD Sentinel, hőfokok

A HD Sentinel olvasás- és írástesztjeivel kezdtünk bele a mérésekbe. Az olvasási részben az ADATA SU630-as végig 42-43 °C közt "őrlődött", miközben stabilan 430-440 MB/s-os tempóval serénykedett. Ebben a tekintetben a Patriot meghajtója egy picivel jobban szerepelt, hiszen egyrészről állandó 33 °C-on üzemelt, másrészről a kezdeti 200 MB/s-ról egy szempillantás alatt felugrott 450 MB/s-ra a "kilométeróra mutatója", majd a lemezterület kb. 13,5% százalékánál (30 GB-nál) még tovább gyorsult, és bevette magának a 470-480 MB/s közti tartományt, amit a záróakkordig sikeresen uralt.

balra ADATA SU630, jobbra Patriot Burst [+]

A sentineles írás esetében szintén hasonló végeredmény született, bár a Patriot Burst előnye határozottabban látott napvilágot. Az ADATA 41 °C-ról elstartolva hamar 47-48 °C-hoz ért, és a két érték között mintegy 38 percen keresztül ingázott. Persze ezután sem nőtt drasztikusan a hőmérséklet, hiszen a célvonalig bezárólag megmaradtak a mindössze 1 °C-os kilengések. A 425 MB/s-ról induló írási folyamat nagyon hamar 360 MB/s tájékára lassult, és a lemezterület 10%-ánál el is fogyott a cache és gyorsan 50 MB/s alá csúsztunk. Igaz, ez meglehetősen számottevő lassulás, de a próba szerencsére nem torkollott "katasztrófába", mert a rapszodikusan visszatérő, jellemzően 150-180 MB/s-os sávba feltörekvő, pozitív teljesítménytüskék enyhítettek fájdalmunkon.

balra ADATA SU630, jobbra Patriot Burst [+]

A Patriot SSD-je ezzel szemben végig betonstabil 33 °C-on működött és 375-455 MB/s-mal írt. Bár ebben a tesztprogramban nyers teljesítmény vonatkozásában érezhetően jobban szerepelt az ADATA-nál, a termális mutatókat nézve nincs olyan nagy differencia a két versenyző közt, ugyanis az írásbench végeztével a fizikailag is vezérlőre applikált infra hőmérő csupán 3,7 °C különbséget mutatott a javára (29,7 °C a 33,4 °C ellenében).

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Egyik drive sem melegedett veszélyesen, de azt azért érdemesnek tartjuk megemlíteni, hogy a hűvös "hozzáállásának" köszönhetően a Patriot 240 GB-os üdvöskéjének sikerült megcsípnie listánkon az összesített második helyezést a Toshiba TR200-asa mögött.

AIDA64, CDM, AS SSD

Balra ADATA SU630, jobbra Patriot Burst [+]

Az AIDA64 Read Test Suite-jában mindkét SSD szépen hozta a gyári specifikációkat megközelítő értékeket, így bele is kezdtünk a szekvenciális és véletlenszerű írási/olvasási tesztekbe.

Az SU630-as szekvenciális olvasása egészen jól sikerült, hiszen 512 MB/s-os átlagot ért el és a minimum sem csökkent 367 MB/s alá, miközben a folyamatot egy mondhatni szabályos, sormintaszerű grafikon reprezentálta. A Patriotnek azért sikerült rákontráznia a dologra, mivel nem csak hogy magasabb volt az átlag és a minimum (529 és 514 MB/s) sebesség, de a grafikonon is elképesztően picik a kilengések, költői túlzással élve azt mondhatnánk, hogy egyenes.

ADATA SU630 [+]

Patriot Burst [+]

A véletlenszerű olvasás is kedvezően alakult az ADATA részéről, mert bár voltak tekintélyes méretű negatív tüskék a teljesítményben (98 MB/s-ig), de az átlag 497 MB/s lett, ami teljesen rendben van. Egészen addig, míg a Burst meg nem érkezik a képbe, mert az ismét egy kifejezetten konzisztens grafikont rajzolt képernyőnkre; 452 és 527 MB/s közt fluktuált a teljesítmény, 512 MB/s-os középértéket produkálva.

A szekvenciális íráshoz érve már jóval borongósabb lett a hangulat; az ADATA nagyon hamar kifogyott a cache-ből, és az induláskor tapasztalt 480 MB/s-os iram már a lemezterület 4 százalékánál zuhanórepülésbe kezdett, aminek az eredménye a megmosolyogtató 50 MB/s lett – és erre 2 órát kellett várnunk. A QLC kezdi kimutatni a foga fehérjét. A Patriot drive egy leheletnyivel jobban viselte magát, s bár a maximum csak 409 MB/s volt, az átlag 71 MB/s-ban határoztatott meg; az biztos, hogy erről sem küldenénk táviratot senkinek. Valószínűleg az SLC cache hiánya(?) és/vagy a szerény, 32 MB DRAM cache a ludas a dologban. Ami érdekes, hogy a teljesítmény nagy tartományban hullámzott a lemezterület 2 százalékáig, majd ezen hullámzás mértéke csökkent ugyan, de intenzitása megmaradt körülbelül 140 GB-ig, onnantól kezdve pedig normalizálódott a helyzet.

ADATA SU630 [+]

Patriot Burst [+]

Véletlenszerű írás alatt fordult a kocka: az ADATA nagyon is kellemes, 456 MB/s-os átlaggal végzett, a minimum sem kúszott 370 MB/s alá, és most a Patriot SSD-nek kellett kétszer annyi idő a próba befejezéséhez. Nem is csoda, hiszen nála egészen a keserves 7,63 MB/s-os határig is eljutottunk és a zenit is csupán 433 MB/s lett, 156 MB/s-os arany középúttal. A grafikonon jól látható a nagymértékű, folyamatos kilengés, melynek okát mi ismét a DRAM/cache implementációjában keresnénk.

Elérkezett az idő, hogy beizzítsuk a CrystalDiskMarkot, melyben a szokásos öt tesztfutást párosítottuk a 16 GiB-os tesztmérettel.

Balra ADATA SU630, jobbra Patriot Burst [+]

Olvasásban nem szolgált meglepetéssel egyik meghajtó sem, az 540+ MB/s-mal hozták, amit vártunk tőlük. Az írás már egy fokkal gyengébbre sikeredett, főleg a Patriot esetében, de az ADATA eredménye is az AIDA véletlenszerű konklúziójához állt közelebb, mintsem a szekvenciálishoz. A 4K-s lemezműveleteknél újfent tetten érhető volt a lassulás, de 8-as és 32-es queue depthen azért relatíve tetszetősen helytállt a duó (olvasásban különösen).

ADATA SU630 [+]

Patriot Burst [+]

A 10 GiB-os tesztméret beállítása után az AS SSD-ben is tiszteletét tette a 4K-s csigaeffektus és a Patriot Burst újból leszerepelt írásban: egyre biztosabbak vagyunk benne, hogy egyáltalán nincs benne SLC cache. Mentségére legyen mondva, hogy legalább 64-es queue depthen "brillírozott", valószínűsíthetően a 32 MB DRAM buffernek hála.

Balra ADATA SU630, jobbra Patriot Burst [+]

Az applikáció Copy Benchmark részében egy darab nagy (ISO), számos kisméretű (Program), illetve nagy és kicsi állományok (Game) kerülnek másolásra. Az eddigi bencheket alapul véve már nem ért bennünket felkészületlenül a TLC-s "atléta" bőven 100 MB/s alatti produkciója (kell az a cache...), így elég kiszámíthatóan avattunk győztest.

Anvil's Storage, PCMark 8

A népszerű Anvil's Storage Utilitiesben is tartottuk magunkat a már bevált dolgokhoz, így 12 GB-ra állítottuk a tesztméretet.

Balra ADATA SU630, jobbra Patriot Burst [+]

A bench alátámasztotta az eddigieket: számottevő teljesítményesés 4K-ban és gyalázatos Patriot szereplés írásban (4K olvasásban viszont az ADATA szénája állt rosszabbul). A viszonyítás végett belinkeljük a szintén fapados GoodRAM CL100 Gen.2-es és a Toshiba TR200-as SSD-k eredményeit is.

A PCMark 8 Storage és Expanded Storage tesztje következett, melyek működésének mikéntjét egy korábbi írásunkban már taglaltuk. A táblázatot vizslatva látható, hogy a két eszköz jellemzően legfeljebb 1-2 másodpercnyire van egymástól, és egyedüli kivétel ezalól az Adobe Photoshop heavy alatti performansz, ahol 16 másodperces előnyre tett szert a SU630-as, és nem csak a Patriot Bursttől, de a másik két, összehasonlítási alapnak vett SSD-től is jócskán elhúzott (bár a sávszélességet illetően négyből a harmadik helyen zárta a szeánszot).

Ezekből a mérésekből ragadtuk ki a Battlefield 3 (játék), a Microsoft PowerPoint (nem túl nagy számítási kapacitást igénylő alkalmazás) és a már előbb is említett Adobe Photoshop heavy (gépigényes szoftverkörnyezet) benchmarkok idejét, no meg a Storage 2.0 alatt kapott sávszélességeket, hogy két grafikon segítségével vizuálisan is szemléltessük a drive-ok közti különbségeket.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Eljött az idő, hogy a kifejezetten hosszadalmas Exanded Storage-ot is inicializáljuk. A nagyjából egy napig tartó programfutás végeztével háromféle eredménycsoportot kapunk: a Disk busy time az app SSD-re való várakozási idejét, a Total bandwidth a lemezműveleti átlagsebességeket, a Total service time pedig az egy-egy próbához kellő időt mutatja meg. Gépünkre a legizzasztóbb módon az Adobe Photoshop heavy hat, így ebben vettetük össze a meghajtókat.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Disk busy time-ban igen gyengén muzsikált az ADATA, nagyon hamar a mezőny mögé sorolódott, és csak a recovery fázisban tudta megelőzni a második generációs GoodRAM CL100-ast, ám kurrens ellenfelétől még így is felettébb elmaradt. Ez a helyzet a teljes sávszélesség tekintetében is megmaradt, hiszen csak a GoodRAM-ot tudta beelőzni egy kicsit a zero datával történő teleírás idején, de akkor sem sokkal. A Total service time esetében sem volt új a nap alatt, megintcsak a recovery fázisban utasította maga mögé a CL100-ast és messze lemaradt a Patriot Bursttől, ami amúgy az egész Exp Storage benchet magabiztosan nyerte.

Másolás, konklúzió

Másolás

A másolásos méréseket az általunk nemrégiben bevezetett DiskBench alkalmazással végeztük. Szokás szerint a Batman: Arkham Origins 8888 fájlt magába foglaló, 18,4 GB-os mappáját, illetve egy 26,2 GB-os Acronis lemezképet pakolgattunk RAM diskről SSD-re, majd onnan vissza. A folyamatokhoz szükséges időtartamokat táblázatban rögzítettük.

A Patriot Burst két, kiugróan rossz értékét többször is ellenőriztük, de minden próbálkozás alkalmával hibaszázalékon belüli eredményeket kaptunk.

Konkúzió

Tízezer forint környékén, ebben a méretben teljes mértékben belépőszintű hardverekkel van dolgunk, tehát az elvárásainknak a realitás talaján kell maradnia, de ahogy azt már a bevezetőben is említettük, az SSD-k árai folyamatosan mérséklődnek, és az egykoron volt éles határ a kategóriák között mind jobban és jobban elmosódik, és ezt a folyamatot a jól sikerült TLC-s implementációk még inkább előrelendítik; ennek az a következménye, hogy tesztalanyainkhoz képest pár ezressel többért már jóval kiegyensúlyozottabb modelleket is találhatunk a boltokban.

Ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy nem annyira veszett fejsze nyele a QLC NAND, még ha a minőséget a mennyiséggel váltja is fel: láthattuk, hogy mire megy a TLC-vel szerelt meghajtó, ha nincs benne elegendő cache. Itt kivételt képez a HD Sentinel írás benchmarkja és a PCMark 8 Adobe Photoshop heavy v2 tesztje, ahol a közvetlen konkurenciához képest jól szerepelt a Patriot terméke. Persze ott van még az írástűrés kérdése is. Ha gyakrabban írunk, tartósság szempontjából még mindig jobb egy SLC cache nélküli TLC-s példány, mint egy SLC-vel operáló QLC-s darab, mert bár többet fogunk malmozni a gép előtt gubbasztva, de tovább használhatjuk majd a háttértárolót (ezt gyakran a gyártó által vállalt jótállás időtartama is sejteti).

[+]

Összegezve a dolgot azt mondhatjuk, hogy ha egyszerű, mindennapos használatra (böngészés, médiatartalmak fogyasztása, egy kis iroda) keresünk egy olcsó SSD-t, tulajdonképpen választhatjuk az ADATA SU630-at vagy a Patriot Burstöt is – utóbbi mellett a magasabb TBW érték és a plusz egy év garancia szól –, ellenben ha az írás sebessége fontos számunkra, akkor inkább az ADATA-ra tegyük a voksot az SLC cache miatt (de például játszós gépbe ugyanúgy megfelel a Patriot is, tudniillik ebben a felhasználásban az olvasás sebessége az igazán kardinális tényező). Igazán akkor lenne versenyképes a páros bármelyike, ha legalább 2-3 000 forinttal kevesebbe kerülne, mert jelen pillanatban például 1500 forinttal kerül többe az ugyanekkora Kingston UV500-as 5 év garanciával – de a komolyabb TLC-s eszközök sem sokkal drágábbak.

Synthwave

A 240 GB-os ADATA Ultimate SU630 és Patriot Burst SSD-t az ADATA, illetve a Patriot bocsátotta rendelkezésünkre.