Próba
Nem kellett különösebb szakértelem ahhoz, hogy összerakjuk a hét világítótestből és egy kapcsolóból álló Hue hálózatot, a mellékelt leírás és a Hue weboldalán található segédanyagok sokat segítettek, a hivatalos app pedig egyértelmű, lényegretörő. Néhány órányi ismerkedés, próbálgatás után tűnt fel, hogy milyen stabilan működik a rendszer, nincsenek beállítási, működési furcsaságok, lényegében miden úgy ment, ahogyan kell neki, látszott a csomagon, hogy túlvannak már a kezdeti gyermekbetegségek kiszűrésén.
A csapott elejű, normál (E27) foglalatú Hue villanykörte formájában és méretében szépen igazodik a kategória átlagához, mérete (109,6 mm hosszú és 61,5 mm széles) és súlya (134 gramm) sem eltúlzott, így szűk búrában, mennyezet vagy fal közelében is elfér. A kisebb, GU10 foglalatos spottal már lehetnek gondok, ugyanis a megszokottnál másfél centiméterrel hosszabb. A LED szalagnál tetszett nekünk, hogy felülről burkolva van, így a fényforrások és SMD alkatrészek nem fognak véletlenül elakadni, sérülni. Jó gondolat a hátulra ragasztott, öntapadós szalag is, ami megkönnyíti a rügzítést. A 10 centiméterenként, vagyis három LED-enként méretre vághatóság is dicséretes. Kár viszont, hogy a táp közel négyméteres kábele fixen, és nem valamilyen csatlakozóval van rögzítve. A csatlakozós megoldás jó lenne a LED szalag levágott részeihez is, mert így csak forrasztás útján tudjuk azokat felhasználni, ami egy fokkal bonyolultabb művelet a Hue rendszer többi elemének telepítéséhez képest.
Legegyszerűbben a Hue Go lámpát lehet életre kelteni, ezt elég kivenni a dobozából, és már készen is vagyunk. Az alján lévő gombbal már ilyenkor hétféle világítási üzemmód közül választhatunk, nekünk legjobban a mécses táncoló lángját imitáló tetszett. Ebben az üzemmódban töltés nélkül közel négy órát bírt ki akkumulátorról, teljes fényerőn ez két órára csökkent. Így aztán gyerek mellett éjszakai fénynek kevés lesz, ráadásul mechanikus felkapcsolása is bonyolult, mert a gomb az alján van. Persze a Hue app segítségével már könnyebben kezelhető, és tuti be lehet úgy is állítani valami ügyes kiegészítővel (mondjuk a Netgear Arlo kamerájával), hogy csak hang vagy mozgás hatására kapcsoljon be.
A lámpa fő funkciója ugye a világítás, ebben pedig a Philipsnek bőven van tapasztalata még akkor is, ha a LED technológia még csak néhány éve lendült be igazán. A színváltó Hue villanykörte 600 lumenes maximális fényárama nem olyan nagy szám, a hagyományos, 60 wattos izzólámpa kiváltására nagyjából 800 lumen kell. Bizonyos búrafajtákban, ahol a villanykörte foglalata felé is terjedhet a fény, a 160 fokos sugárzási szög kevés lehet, ezzel számolni kell telepítéskor. A színárnyalatok a zöld kivételével kifejezetten jók, kékből és vörösből szinte bármi beállítható, azzal viszont számolni kell, hogy teljes fényerőn fakulni fognak.
A zöld azért viszonylag gyenge, mert az egyes árnyalatok kikeveréséhez a két kék és négy vörös mellett az öt zöld helyett inkább sárgás LED-eket használnak, ahogy ez az alábbi videóban látható. A zöldnél és a vörösnél például az összes LED aktív, a kéknél a sárgásak lekapcsolnak, de a vörösek dolgoznak egy kicsit. A keverékre feltehetően azért volt szükség, hogy fehér LED-ek nélkül is korrekt fehér árnyalatokat keverjenek ki, mert ebben a Hue egészen jó. Határozottan jobb volt az egyetlen RGB LED-del hajtott spotlámpa, illetve a szintén RGB LED-eket használó szalag zöldje, és bár szét nem szedtük, úgy tűnt, hogy a Hue Go mobil lámpában is ilyenek vannak. A különböző színhőmérsékletű fehérek megjelenítése minden esetben korrektnek tűnt.
Az okoslámpák legnagyobb ellensége a nem okos villanykapcsoló. Ha azzal csapjuk le a Hue-t vagy bármilyen más okos rendszert, akkor az appos vezérlésnek búcsút mondhatunk. A Hue esetében a fizikai kapcsoló visszabillentése után nem a legutóbb használt árnyalatot, hanem a lámpa alapértelmezett világítását kapjuk, ami jellemzően meleg fehér, maximális intenzitással. Más rendszerekkel gyakran bosszankodtunk ezen tesztelés közben, a Hue-nál viszont fantasztikusan jól bevált a tap kapcsoló. Erre szépen ráprogramoztuk a teljes kikapcsolást, meg a három kedvenc kompozíciónkat, és már készen is voltunk, a szobát elhagyva egy mozdult volt mindent lekapcsolni, és a teljes bekapcsoláshoz sem kellett az okostelefonnal mókolni.
A telefont inkább csak a rendszer konfigurálására és némi házi Ambilight hatás elérésére használtuk. A lehetőségek tárháza pedig kiapadhatatlan. Bár iOS-en kezdett a Hue, Androidra is több mint ötven különböző appot találtunk hozzá, a kipróbáltak többsége pedig jól működött. A prímet az IFTTT vitte, azzal minden létező eseményjelzést meg tudtunk oldani. A kapcsolós appok közt rengeteg jó van, olyanok is, amelyek NFC-vel, tehát a telefon NFC-taghez közel tartásával működnek. Érdekes lehetőség a hangvezérlés is, ami egyelőre külön appot igényel, de a Hue már az Apple Sirijével és az Amazon Alexájával is barátkozik, meg lennénk lepve, ha a Microsoft Cortanája kimaradna a sorból. Szoftveres téren tehát óriási a Hue előnye a versenytársakkal szemben.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
