LIFX villanyégő
Manapság, a kütyük világában az egyik legdivatosabb figyelemfelkeltő, vásárlást ösztönző fogalom az „okos”. Okostelefon után láttunk már okostévét, hozzá okos távirányítót, okosórát, okos karperecet, okos kerékpárt is, és ne feledkezzünk el a kiállításokon és technológiai demókban annyit emlegetett okosotthonról sem. Utóbbinak meghatározó eleme lehet az olyan okoslámpa, mint a LIFX, mely az okos dolgok legkedveltebb felbukkanási helyén, a Kickstarteren mutatkozott be nagyjából két éve. Pillanatok alatt összegyűlt a támogatásra kért százezer dolláros összeg, a kampány végére pedig ennek a summának a tizenháromszorosa landolt a számlájukon.
Két évvel ezelőtti Kickstarter projekt
Maga a koncepció rém egyszerű (csodálkozunk is rajta, hogy az Apple még nem védette le): fogjuk a ma divatos és egyre jobban elterjedt LED villanykörtét, és tuningoljuk meg olyan képességekkel, amelyek okostelefonról vagy más eszközről, esetleg automatikusan vezérelhetőek. Egy lámpánál adja magát a fényerő és a szín állítása, illetve az időzített vagy valamilyen eseményhez kötött ki-/bekapcsolás, valamint a csoportos vezérlés. Nagyjából készen is van a LIFX, de mondhatnánk valamelyik konkurensét is, mert nincs egyedül a piacon. Csakhogy az ördög a részletekben rejlik; az alapötlet megvalósítása rengeteg gyakorlati kérdés megválaszolását és probléma kiküszöbölését igényli, és számos olyan, egyébként nagyon ígéretes terméket láttunk már, ami épp ebben a fázisban vérzett el.
Szerencsére a LIFX nem ilyen. Tesztlaborunkba egy (pontosabban két) olyan csinos és gusztusos doboz érkezett, amit büszkén magára vállalhatna az Apple, Sony vagy akár valamelyik neves skandináv prémium márka is. Ráadásul a dobozból a valaha látott legmenőbb villanykörte bújt elő, amit simán be lehetne tenni egy Star Trek filmbe vagy a nagy intergalaktikus technikai múzeumba Edison (tulajdonába került szabadalom alapján készített) kezdeti megoldása mellé, hogy lám, mennyit fejlődött a dolog szűk másfél évszázad alatt. Magyarként annyit még illik megemlíteni, hogy ebben a folyamatban komoly szerep jutott Just Sándornak (volfrámszálas izzó) és Bródy Imrének (kriptonlámpa).
Visszatérve a LIFX-hez, nem csak csomagolásban és látványban, hanem összeszerelési minőségben is elsőrangú. Bár látszik, hogy pogácsára hasonlító, matt „lámpaburája” leszedhető, inkább nem feszegettük, így a LIFX blogján található képek alapján tudtuk meg, mi van benne. Nem kevesebb mint 32 LED fényforrás található a belsejében, a peremen nyolc fehér színűt helyeztek el körkörösen, eggyel beljebb hét zöld és hat kék LED alkot gyűrűt, középen pedig tizenegy vörös LED helyezkedik el. A gyártó 40 000 órás (napi 4 óra használattal kb. 27 év) élettartamot ad meg, ami LED-es viszonylatban is nagyon jónak számít. Szintén korrekt paraméter a 1000 lumenes fényerő (kb. 72 wattos normál égő fényereje), valamint a 130 fokos sugárzási szög és a fehér esetében 2700-8000K között állítható színhőmérséklet.
A bura alatti LED-ek - forrás: LIFX blog
Testes jószág a LIFX: a hagyományos E27 (illetve B22) foglalatos verzió burával együtt 135 mm hosszú és legfeljebb 65 mm széles házával 288 grammot nyom. A GU10 foglalatos, 600+ lumenes, 90 fokos sugárzási szögű spot verzió valamivel kisebb és könnyebb. Burkolatuk alatt viszont ugyanaz az elektronika dolgozik, ami egy saját fejlesztésű nyomtatott áramkörből és Wi-Fi modulból áll. Ugyanis a LIFX nem bluetoothos és nem is központi vezérlést kapott, hanem minden égő külön elérhető. Teljes fényerőn 17 wattot fogyaszt az 1000 lumenes LIFX, ez wattonként nagyjából 59 lumenes fényerőt jelent, ami nem sorolja az abszolút legtakarékosabb megoldások közé, az A energetikai osztályba tartozik.
A vezérlőelektronika egy része - forrás: LIFX blog
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
