Beállítás, működés
A Philips Hue a komolyabb okoslámpás rendszerekhez hasonlóan központi egységet, az előző oldalon már emlegetett hidat vagy átjárót (Hue Bridge) használ. Ezt a modult kell bekötnünk a hálózatunkba Ethernet kábellel, így hozzá futnak be az otthoni Wi-Fi hálózatra kapcsolódó okostelefonunkról az utasítások, hogy azokat a megfelelő világítótestekhez küldhesse. Ezekkel az okos eszközök körében talán leginkább elterjedt, ZigBee protokoll segítségével kommunikál, ami a kis hatótávolságú, alacsony adatátviteli sebességű, így kis energiaigényű IEEE 802.15.4 szabványra támaszkodik. Az eszközök kommunikációs hálót alkotnak, és mivel 2,4 GHz-es frekvencián működnek, ezért a Wi-Fivel zavarhajták egymást. Két szomszédos pont között tíz, legfeljebb húsz méteres távolság lehet, persze több villágítótest beiktatásával kiterjedt hálózat építhető.
Meglehetősen egyszerű a rendszer kiépítése. Először be kell szerelni és fel kell kapcsolni a Hue világítótesteket, melyekből egy híd maximum ötvenet fogadhat, de a teljes rendszerben több híd is lehet. Ezután az Ethernet kábellel hálózatunkba, jellemzően routerünkhöz kell kötni a Hue hidat, és persze a mellékelt tápegységgel áramot is kell adni neki. Végül pedig letölthetjuk a vezérlőappot, ami nem csak iOS-re vagy Androidra tölthető le, hanem az Amazon Kindle tabletjeire is. Internetböngésző segítségével is kezelhető a rendszerünk, viszont a Windows Áruházában egyelőre csak harmadik fél által készített, Hue kezelőappok vannak. A Philips alkalmazás segítségével előbb azonosítani kell a hálózaton lévő hidakat, amelyeknél a starter készletekben már előre be vannak konfigurálva a hozzá adott fényforrások, így lényegében készen is vagyunk.
Webböngészős kezelőfelület PC-n
A további fényforrások vagy kapcsolók felderítéssel adhatóak hozzá a hídhoz. Mondjuk nekünk ez ismételten sem sikerült, sem a Go mobil lámpával, sem a LED szalagokkal, sem a GN10 foglalatos RGB égővel, így kézi módszerhez kellett folyamodnunk, amikor a felderítés helyett a lámpán vagy csomagolásán lévő sorozatszámot írtuk be az appba. Ez az eljárás viszont minden alkalommal gyorsan és biztosan működött a fényekkel és a Hue tap kapcsolóval is. Elvileg a nem Philips gyártmányú, de ZigBee támogatású egyéb világítótesteket is be lehet így kötni a rendszerbe.
Philips Hue Android app
Az alkalmazást arra hegyezték ki, amiben a Hue potenciálisan a legjobb. Amikor elindítjuk, nem az egyes lámpákat külön kezelő részen találjuk magunkat, hanem az úgynevezett jeleneteknél, ahol előre beprogramozott, általunk készített vagy akár az internetről letöltött, több lámpát érintő kombinációk vannak. Hiszen az a jellemző, hogy az ember filmnézéshez, olvasáshoz, egy kis romantikázáshoz vagy éppen más témához lövi be az összes fényforrást. Hogy a módok közötti váltás egyszerű legyen, az Android (vagy egyéb oprendszer) kezdőképernyőjére is kirakhatóak az egyes jelenetek. Persze van lámpakonfig is kicsit jobban elrejtve, ahol belőhetjük a tap kapcsolót, illetve ébresztőt vagy időzítőt is állíthatunk halványodási idővel.
Néhány Android app Hue-hoz
Kicsit kevésnek tűnhet, de ez minden, amit a gyári app tud. A Hue viszont szabadon programozható, és az elmúlt három év alatt rengeteg alkalmazás született hozzá. Vannak például olyanok, amelyekkel bármilyen kapcsoló létrehozható akár lámpánként, akár csoportokban, aztán vannak olyanok is, amelyek a mobil mikrofonját használva az éppen megszólaló zene hatására váltogatják a lámpák színét, de a kedvenceink azok, amelyek a különböző események hatására módosítanak a fények állásán. Ebben az IFTTT tűnt a legjobbnak, ami temérdek eszközt támogat, segítségével a Hue nem csak szoftverekkel, hanem termosztáttal, füstérzékelővel, riasztóval vagy akár kávéfőzővel és még sok minden mással összekapcsolható.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
