Szerelés
A körbefotózás után elővettük a legutóbbi tesztünkben is használt, Mini-ITX formátumú alaplapunkra épülő tesztrendszerünket, hogy megnézzük, mennyire is könnyű vagy épp nehéz feladat számítógépet építeni egy ekkora házba.
Ahogy az lenni szokott, az alaplap beszerelése nem okozott problémát, és ugyanez volt igaz az SSD esetében is, mindkét komponensnek egyértelmű helye volt a beltérben, néhány csavar betekerését követően pedig már a helyükön is voltak. Egy fokkal nehezebb volt a VGA beszerelése, ugyanis a mellékelt riser még a kelleténél is bejáratósabb volt és az alaplap felőli vége sehogy sem akart a helyére pattanni. Ahogy próbáltuk erőltetni, az alaplap meghajlását látva inkább ki is szereltük azt, hogy kézzel rendesen ellen tudjunk tartani a NYÁK-nak, ez a módszer pedig rögtön sikert eredményezett, nem volt más hátra tehát, mint az elkészült alkotás visszacsavarozása a helyére.
Hűtésnek ezúttal a be quiet! 240 milliméteres kompakt hűtését választottuk a szokásos DeepCool modell helyett, méghozzá abból az okból kifolyólag, hogy utóbbi 71 milliméteres magasságával csak úgy fért be a papíron 72 milliméteres helyre, hogy hozzáért a helyére visszatett oldalsó porszűrőhöz, a felesleges érintkezéseket pedig tesztjeink során mindig igyekszünk elkerülni, ezért a csere mellett döntöttünk.
Mielőtt rögzítettük volna a teszthez használt AIO hűtőnk processzorblokkját, felszereltük a hozzá tartozó radiátort a felső keretre. Ebben nagy segítségünkre volt annak levehető kivitele, főleg azért, mert a megszokottaktól eltérően a keret és a radiátor közé a ventilátorokat is be kellett szerelni, ez pedig sokkal egyszerűbb volt úgy, hogy forgatni is tudtuk a berendezést és nem nekünk kellett úgy kerülgetni a házat.
A tápegység beépítése önmagában még nem jelentett problémát, a rengeteg (ami moduláris tápról lévén szó tényleg csak a szükséges minimumot jelentette) kábel elvezetésére viszont nem sok hely maradt, jobb híján kénytelenek voltunk betömködni a beltér üresen maradt részére.
Ez olyan zsúfoltságot eredményezett az alaplap felőli kamrában, hogy biztos emlegettük volna a tervezők felmenőit, ha véletlenül beejtünk egy csavart a kábelrengetegbe, de a kis méretet szem előtt tartva tervezett Mini-ITX házak szerelésének ez mindig is a velejárója volt, és tekintve, hogy a borítást végül probléma nélkül vissza tudtuk tenni a helyére, nem is róhatjuk fel hibaként, hogy minden köbcentit ki kellett használnunk.
A VGA oldalán szerencsére már jóval szellősebbek voltak a körülmények, felül viszont vigyáznunk kellett, hogy a kósza vezetékek ne lógjanak bele a vízhűtés ventilátoraiba – ezt a helyzetet a miénknél tartósabb használatra épített számítógép esetében érdemes lehet gyorskötözőkkel is bebiztosítani, hiszen ha csak az első bekapcsoláskor eszmélünk rá a hibás kábelmenedzsmentre, újra szedhetjük szét a mérnöki precizitással összeállított konfigurációt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!