Szerelés
A szerelést az ASRock Fatal1ty Z370 Gaming ITX/ac alaplapunk beépítésével kezdtük, és csak ezt követően tettük a helyére a jól megszokott be quiet! tápegységünket a hozzá tartozó kábelekkel együtt. Ez a sorrend az alábbi helyzetben, a gyári Intel hűtőt használva még mindegy is lett volna, később viszont a Noctua NH-D15 hűtőt is magába foglaló tesztrendszerünknél a folyamat csak fordítva működött, hiszen arra már nem maradt elég hely, hogy a helyén lévő hűtő mellett még a 8 tűs EPS csatlakozót is bekössük. Már összeszerelt alaplap-toronyhűtő kombináció esetén érdemes inkább a táppal kezdeni, úgy pedig biztosan eszünkbe jut majd az alaplap becsavarozása előtt bedugni az említett kábelt.
Hirdetés
Jóval zökkenőmentesebb volt az NVIDIA GeForce GTX Titan helyére tétele, de ezen a ponton nem is vártunk mást, ezt a részt nehéz elrontani egy gépházban. Ami már egy fokkal nehezebb feladat volt, az a kábelek elvezetése a hátsó részen, ugyanis az alaplaptálca és az oldallap között mindössze 2 centis tér áll rendelkezésünkre, ráadásul a P200A esetében ilyen szempontból zsúfolt ez a terület, mert bal oldalt a ventilátorok kerete, jobb oldalt pedig az SSD tartókonzolja vesz el értékes helyet, így rá vagyunk kényszerítve, hogy a középső kábelcsatornát és a bal alsó, illetve jobb felső területet töltsük meg kábelekkel.
Szerencsére ez azért nem lehetetlen feladat, viszont erősen ajánlott moduláris tápegység használata, hiszen még úgy is gondosan meg kellett terveznünk, hogy mit milyen sorrendben kötünk be és a felesleget hol vezetjük el, hogy egy olyan modellel dolgoztunk, aminél kevés a használaton kívüli vezeték.
Nem könnyítette meg a dolgunkat, hogy a nagyobb kamrából elérhető SSD helyet választottunk teszt SSD-nk otthonául, amihez igen szűk rés vezet a kisebb kamrából, és még L csatlakozós SATA kábel sem volt kéznél, ami a szűk hely miatt ajánlottabb lenne ezekhez az SSD rögzítőpontokhoz. Végül nagyjából negyed óra kábelrendezgetés után sikerült megtalálnunk minden vezeték helyét úgy, hogy még az oldallapot is a helyére tudtuk tenni (és ebben komoly szerepe volt a tépőzáras kábelrögzítőknek, amelyekkel a vázhoz tudtuk szorítani a kósza tyúkbeleket), de túlzás lenne azt mondani, hogy őszinte volt a mosolyunk a művelet végén.
Pozitívumként azért kiemelnénk, hogy bár a kábelek pakolgatása miatt többször is találkozott a felületkezelés a csatlakozók műanyag végeivel, az anyagot egyáltalán nem viselte meg az a birkózás, amit leműveltünk, mire késznek nyilvánítottuk a számítógépet, pedig drágább házak esetében is láttunk már lepattant felületeket a legapróbb érintkezésnél, itt viszont ilyesmivel nem találkoztunk, a P200A minőségével úgy összességében is elégedettek voltunk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!