Hirdetés
Zaj, dinamikatartomány
A fém objektívfoglalat mögött egy 4/3 hüvelykes, aluláteresztő nélküli, 20,4 MP felbontású képérzékelő végzi a munka oroszlánrészét, mely specifikációit tekintve megegyezik az E-M1 második generációjában is található darabbal. A tesztidőszak alatt három objektívet, az M.Zuiko 7-14 mm f2.8 Prót, a 12-40 mm f2.8 Prót és a 40-150 mm f2.8 Prót használtuk, az ORF kiterjesztésű nyers fájlokból pedig az Adobe Photoshop Lightroom CC szoftver segítségével exportáltunk 100%-os minőségű JPEG képeket.
[+]
Ahogy az a fenti képsoron is látszik, a szenzor érzékenységét egészen ISO 25 600-ig tudjuk feltornászni, a 12 800-25 600 értéket azonban csak akkor ajánljuk, ha épp a jeti sétál át keresztben előttünk, minden egyéb témánál zavaróan sok zajt tartalmaz már a nyers fájl is. A 6400-as érték még a viszonylag használható kategóriába esik, itt azonban a sötét, egymáshoz képest alacsony kontrasztú és hasonló színű területek kezdenek összeolvadni, ezért utólagos zajszűrés nélkül nem fogjuk megúszni a történetet, így ha tehetjük, a biztonság kedvéért maradjunk ISO 3200-nál vagy alatta.
[+]
A JPEG-ek esetében hasonló a helyzet, 6400-nál összemosódnak a részletek és a körvonalak, erre is nagyjából azt tudjuk mondani, hogy inkább a 3200-nál alacsonyabb értékek lehetnek a nyerők, fokozottan figyelembe véve azt is, hogy a tömörítés miatt kevesebb lehetőségünk adódik az utómunka során javítani a képeken.
Bebukott részek korrigálása (forrás: letölthető RAW fájl (16,7 MB)) [+]
A mostani, dinamikatartományt szemléltető képünknek direkt nem olyat választottunk, ahol teljesen fekete területekből igyekszünk részleteket visszahozni, ez a kép közelebb áll a nem profi fotósok felhasználásához, átlagos városnézős kép. Persze így sem volt könnyű dolga a szenzornak, ez pedig meg is látszik a sötét sarkokban, annyira azonban épp elég, hogy nagyjából kivehető legyen, mi is rejtőzik ott.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
