Bevezető

Több mint tíz éve már annak, hogy a Panasonic és az Olympus közösen létrehozta a m4/3 rendszert, mellyel az volt a céljuk, hogy a kezdő fotósok számára népszerűnek számító APS-C szenzoros DSLR-eknél kisebb, könnyebb, bizonyos esetekben olcsóbb, tükör nélküli vázakat tudjanak gyártani. A Panasonic MILC vázai később inkább a videósok körében lettek kedveltek, ráadásul időközben bemutatták a full frame szenzoros S szériát, míg az Olympus továbbra is kitart az m4/3 rendszer mellett.

[+]

Viszonylag ritkán frissítik palettájukat, ha mégis, akkor is főleg az olcsóbb gépekre koncentrálnak, idén januárban azonban bejelentették az OM-D E-M1X-et, amitől enyhén szólva is ledöbbentek a mikro négyharmad rajongói. Az idén száz éves márka ugyanis egy közel egykilós és nagyjából egymillió forintos szörnyeteget tett le az asztalra, mely tulajdonságok több konkurens termékre is igazak, a váz mélyén azonban maradt a hasonló árkategóriájú vázakénál jóval kisebb érzékelő, az Olympus tehát nem ugrott fel a full frame vonatra.

[+]

Az elsősorban sportfotózásra és egyéb, nagyfokú gyorsaságot megkövetelő témák megörökítésére kifejlesztett vázban benne van minden, amit egy ekkora gyártótól elvárhatunk, mint például a duplaprocesszoros képfeldolgozó egység, az autofókusz közbeni intelligens tárgyfelismerés vagy az igen hatékony szenzorstabilizálás. A kamerát próbánk során kivittük a Forma 1-es Magyar Nagydíjra, használtuk városban és tóparton, de még a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér melletti dombon is kattintgattuk az érkező és induló járatokat. Cikkünkben azt igyekszünk megfejteni, hogy milyen esetekben is lehet jó választás ez a társaihoz képest óriási szerkezet.

[+]

Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a fényképezőgépekről szóló tesztjeink során nem az elkészült fotók pixelről pixelre történő átvizsgálása és kielemzése a cél, ezt a feladatot meghagyjuk a napi szinten ezzel foglalkozó médiumoknak. Mi – informatikával foglalkozó szakoldalként – inkább a hardveroldalát próbáljuk megfogni a dolognak, használati tapasztalatokat részletező cikkeinket nem minden részletre kiterjedő teszteknek szánjuk.

Specifikációs adatlap

Külső, kezelőszervek

Tudtuk, hogy az E-M1X nagy lesz, de így sem voltunk felkészülve arra, hogy ennyire. Mikor először kézbe vettük, azt is megállapítottuk, hogy még csak nem is könnyű, szerencsére ez azonban már nem lett rosszabb, ugyanis mikor megkaptuk, már előre behelyezve várt minket a két akkumulátor. A fogásnak persze egyértelműen jót tesz, hogy ekkora mérettel lett megáldva a gép, a markolaton bőven akadt hely minden ujjunk számára, ergonómiailag pedig talán a legjobb, ami eddig kezünkbe akadt. Persze ez a beépített portrémarkolatnak is köszönhető, így a vázat elfordítva tartva is ugyanez az élmény vár ránk.

[+]

A váz teteje alapjaiban véve elég olympusos: a 2,36 millió pixel felbontású elektronikus keresőtől jobbra helyezkedik el a középső retesszel lezárható módválasztó tárcsa, amellett pedig az expozíciókompenzáció, az ISO és a videórögzítés elindítására szolgáló gombok sorakoznak, természetesen az exponálógombbal kiegészítve. Az EVF-től balra találjuk a bekapcsológombot, valamint a vaku, időzítő, sorozatkép, autofókusz és bracketing funkciók gyors elérését segítő kapcsolókat. Az utóbbiakhoz tartozó három gombot lenyomva alul és felül megjelennek a vonatkozó menüpontok, a lehetőségek közt az első és hátsó – mert hogy ilyenek is vannak ám – vezérlőtárcsával tudunk váltani.

[+]

A hátoldal első pillantásra kicsit kaotikusnak tűnik, pár perc után azonban megszoktuk a gombrengeteget és csukott szemmel is tudtuk használni a rendszert. A legnagyobb területet a 3 hüvelykes kihajtható és elfordítható érintőkijelző foglalja el, tőle jobbra a négyirányú D-pad, a menüben és az AF-pontok közti navigálásra szolgáló joystick, az Info és a visszajátszás billenytűk sorakoznak egymás alatt. A monitor felett találjuk az EVF és a hátsó kijelző közti váltásra való gombot, egy AEL és AFL kapcsolót, a már említett, testreszabható vezérlőtárcsát és egy reteszt, mellyel a tárcsákhoz tartozó, egyénileg beállítható két profil közt válthatunk, ennek közepébe pedig egy szintén szabadon konfigurálható gomb is került.

[+]

Az LCD alatt már jóval érdekesebb dolgokra bukkanhatunk, és itt most nem a menü, a törlés, a fehéregyensúly vagy a három hét alatt sem megfejtett funkciójú „Card” feliratú gombra gondolunk. Van itt ugyanis egy plusz joystick, mely egyértelműen a portré módban való használat közben jöhet jól, ahogy a váz jobb alsó sarkában megbúvó tárcsa és AEL/AFL gomb is. Ahogy a képeken is látszik, az exponálógomb és társai szintén megkapták a maguk portré módos megfelelőiket, ahogy a bajonett melletti két funkciógombot is megduplázták. Attól sem kell félnünk, hogy ezt a rengeteg kapcsolót véletlenül elnyomkodjuk, ugyanis a kijelző alatt találunk még egy reteszt, mellyel lezárhatjuk a portrémarkolat gombjait, C-Lock állásban pedig akár mi is kiválaszthatjuk egyesével, hogy mik ne működjenek.

[+]

A váz alja szinte teljesen üres, mindössze az optikai középvonal alatt elhelyezett állványmenetet és némi gumírozást találunk itt. A két akkumulátort magába foglaló fiók a – szemből nézve – jobb oldalra került, míg a dupla SDXC kártyafoglalat a bal oldalra.

[+]

Mindkét esetben érdekes zárómechanikával találhatjuk szembe magunkat, egy apró fület kell kihajtanunk, majd elfordítanunk, aminek hatására a memóriakártyák ajtaja kipattan, az akkumulátorok tárolóját pedig könnyedén kihúzhatjuk a helyéről.

[+]

Utóbbi felett három műanyag ajtót találunk, ezek mögött, a víztől és portól jól szigetelve pihen a 3,5 milliméteres jack ki- és bemenet, az adatátvitelre és töltésre is használható USB 3.1 Type-C és a micro HDMI csatlakozó.

Használat közben

Az előző oldalon már kitértünk arra, milyen kényelmes az E-M1X fogása, azt azonban mindenképp érdemes megjegyezni, hogy ez nem az a tipikus "nyaralás alatt bedobom a táskába" kamera, ezt volt szerencsénk megtapasztalni. Ugyan a mindennapokban hurcolt oldaltáskában szétszerelt állapotban még elfért, de ez inkább a táska méretének volt köszönhető, nem pedig a váz kompaktságának. Persze nem is ezzel a céllal készült, ha valaki egy minden helyzetben gyorsan előkapható Olympus fényképezőgépet szeretne a magáénak tudni tesztalanyunkéval hasonló felszereltséggel, érdemesebb az E-M1 Mark II-t választania, ez ugyanis a beépített portrémarkolatot leszámítva szinte megegyezik az E-M1X-szel.

[+]

Teleobjektív használatakor viszont kifejezetten jól jön, hogy ekkora monstrum és van rajta mit fogni. Mi egy M.Zuiko 40-150 mm f2.8 Pro objektívvel használtuk leginkább a gépet, 150 milliméteren pedig sokat számított, hogy jól meg tudjuk markolni a gépet, legyen az bármilyen irányban tartva. Remegő, szélfútta kezeinknek nagy segítség volt még a beépített szenzorstabilizálás, melyet igény szerint digitális stabilizátorral is kiegészíthetünk (ebben az esetben néhány százalékos képkivágással is számolnunk kell). A fentiek összességével remek eredményt kapunk, ennek szemléltetésére készítettük az alábbi videópárost, ahol a Hungaroring lelátójáról a pálya egyik legtávolabbi, általunk még belátható pontjára szegeztük az objektív frontlencséjét. Ha a szél nem mozgatta volna a kezünket, minimális bemozdulást tapasztaltunk volna csak, de még így is sokkal élvezhetőbb lett az anyag, mint kikapcsolt IS mellett.

Az érzékelő mozgatása nem csak távoli témák fotózásakor jön jól, a gyártó büszkén hirdeti, hogy a váz képes több expóból összefűzött 50 megapixeles képek készítésére, mindezt állvány nélkül. Nekünk sajnos ez a funkció olyan helyen jutott eszünkbe, ahol talán a legnagyobb kihívás elé állítottuk a gépet, hiszen rengeteg részlet volt előttünk, a megvilágítás viszont nem volt a legjobb. Ez meg is látszik az eredményen, az 1/50 másodperces záridő ISO 800-as érzékenységgel még elegendő volt, a nagyfelbontású verzión viszont már látható némi bemozdulás. A legapróbb részletek így kevésbé maradtak kivehetők, cserébe a zaj mértéke jóval alacsonyabb annál, amit a Single Shot módban lőtt fotón tapasztaltunk. A két eredeti fájl erről és erről a linkről (utóbbi a nagyfelbontású változat) tölthető le azok számára, akik saját szemükkel szeretnék összehasonlítani a két képet.

[+]

A rendszer általános sebességére nem lehet panasz, ami nem is csoda, hiszen a burkolat alatt két darab TruePic VIII jelfeldolgozó processzor is hadrendbe lett állítva. Ez teszi lehetővé például az akár 60 képkocka/másodperces sorozatkép készítését RAW formátumban. Ez természetesen elektronikus zár használata mellett érvényes, mechanikus zárat alkalmazva ez az érték 15 fps-re csökken. Elérhető továbbá az úgynevezett Pro Capture sorozatmód is, melynél a gép már az exponálógomb félig lenyomott állapotában is menti a képeket maximum 35 felvételig. Elérhetők továbbá a HDR és a különféle stacking módok, például a fókusz- és expozícióeltolás, de különböző fehéregyensúllyal és szűrőkkel is készíthetünk fotósorozatot.

[+]

A fókuszrendszer fáziskülönbség és kontrasztérzékelés alapon végzi a dolgát, a gyakorlat szerint ráadásul igen gyorsan, ez pedig különösen a témakövetésnél mutatkozott meg. A menüböl kiválaszthatjuk az Intelligens témakövetés módot, ahol választhatunk, hogy vonatot, repülőt, autót vagy arcokat szeretnénk követni, a szoftver pedig, miután felismerte az adott témát, automatikusan bejelöli nekünk egy kis négyzettel például a versenyző sisakját, a pilótafülkét vagy valamelyik szemet, amit megfelelő látási és fényviszonyok között szépen le is tud követni. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem csúszhat hiba a dologba, ez azonban főleg akkor jelentkezik, ha például több arc vagy autó kerül a képmezőbe, és a rendszer megpróbálja a szerinte leginkább érdekesre állítani az élességet, vagyis ami a leginkább mozog.

[+]

Ahogy azt már említettük, az AF funkciók dedikált kapcsolót kaptak a kereső mellett, de szerencsére a többi beállítás elérése sem tart majd órákig. Ott van például az a rengeteg testreszabható gomb (szám szerint 14 darab), melyek vázszerte szétszórásra kerültek, de ha esetleg nem tudnánk minden számunkra fontos funkciónak helyet találni, az OK gomb lenyomása után előbukkan egy gyorsmenü, ahol a legfontosabb beállításokat tudjuk változtatni. Ez sajnos nem testreszabható (legalábbis mi nem jöttünk rá ennek módjára, pedig alaposan végig zongoráztunk minden lehetőséget), a hat kategóriára osztott menürendszerben viszont kapunk egy hetedik oldalt, ahova kedvünk szerint szórhatjuk be kedvenc menüpontjainkat.

[+]

Komponálás tekintetében szintén nem lehet panaszunk, legalábbis nem sok. A hátsó érintőkijelző mozgatási lehetőségeit már kifejtettük a második oldalon, azt viszont nem árultuk el, hogy a képminősége is rendben van, még ha nem is nyújt semmi kiemelkedőt az átlag kijelzőkhöz képest. A keresőben viszont egy kicsit csalódtunk, mert bár a folyamatossággal nem volt problémánk (köszönhetően a 120 Hz-es képfrissítési rátának), a színeken és a kontraszton azért látszik, hogy valószínűleg nem egy OLED kijelzőről van szó, többször is azon kaptuk magunkat, hogy ha a fényviszonyokra vagy a fehéregyensúlyra voltunk kíváncsiak, inkább a hátsó monitort hívtuk segítségül. Az EVF felbontása és mérete cserébe megfelelő, ahogy a közelségérzékelő meglétéért is jár a piros pont.

Zaj, dinamikatartomány

A fém objektívfoglalat mögött egy 4/3 hüvelykes, aluláteresztő nélküli, 20,4 MP felbontású képérzékelő végzi a munka oroszlánrészét, mely specifikációit tekintve megegyezik az E-M1 második generációjában is található darabbal. A tesztidőszak alatt három objektívet, az M.Zuiko 7-14 mm f2.8 Prót, a 12-40 mm f2.8 Prót és a 40-150 mm f2.8 Prót használtuk, az ORF kiterjesztésű nyers fájlokból pedig az Adobe Photoshop Lightroom CC szoftver segítségével exportáltunk 100%-os minőségű JPEG képeket.

[+]

Ahogy az a fenti képsoron is látszik, a szenzor érzékenységét egészen ISO 25 600-ig tudjuk feltornászni, a 12 800-25 600 értéket azonban csak akkor ajánljuk, ha épp a jeti sétál át keresztben előttünk, minden egyéb témánál zavaróan sok zajt tartalmaz már a nyers fájl is. A 6400-as érték még a viszonylag használható kategóriába esik, itt azonban a sötét, egymáshoz képest alacsony kontrasztú és hasonló színű területek kezdenek összeolvadni, ezért utólagos zajszűrés nélkül nem fogjuk megúszni a történetet, így ha tehetjük, a biztonság kedvéért maradjunk ISO 3200-nál vagy alatta.

[+]

A JPEG-ek esetében hasonló a helyzet, 6400-nál összemosódnak a részletek és a körvonalak, erre is nagyjából azt tudjuk mondani, hogy inkább a 3200-nál alacsonyabb értékek lehetnek a nyerők, fokozottan figyelembe véve azt is, hogy a tömörítés miatt kevesebb lehetőségünk adódik az utómunka során javítani a képeken.

Bebukott részek korrigálása (forrás: letölthető RAW fájl (16,7 MB)) [+]

A mostani, dinamikatartományt szemléltető képünknek direkt nem olyat választottunk, ahol teljesen fekete területekből igyekszünk részleteket visszahozni, ez a kép közelebb áll a nem profi fotósok felhasználásához, átlagos városnézős kép. Persze így sem volt könnyű dolga a szenzornak, ez pedig meg is látszik a sötét sarkokban, annyira azonban épp elég, hogy nagyjából kivehető legyen, mi is rejtőzik ott.

Mintaképek, videó

Az alábbi mintaképek Olympus OM-D E-M1X vázzal és Olympus M.Zuiko 7-14 mm, 12-40 mm, illetve 40-150 mm f2.8 Pro objektívvel készültek, majd az Adobe Photoshop Lightroom CC szoftver segítségével, 100% minőségű JPEG formátumban, 2560 pixeles vízszintes oldalszélességgel, szerkesztés nélkül kerültek exportálásra.

Kattintásra galéria nyílik [+]

Videó

Videófelvétel terén elégedettek lehetünk, a gép 4K és Cinema 4K felbontásban is tud rögzíteni, előbbi esetében 30, utóbbinál 24 képkocka/másodperces maximális sebességgel. Természetesen a Full HD felbontás sem maradhatott el, ilyenkor 60 a másodpercenkénti képkockasebesség, az igazán helytakarékos megoldást pedig a HD jelenti, szintén 60 fps-sel. Elérhető az utómunkát megkönnyítendő OM400-log mód használata, továbbá lehetőségünk van micro HDMI kimeneten keresztül külső rögzítőeszközök, valamint 3,5 milliméteres mikrofonok és fejhallgatók csatlakoztatására is.

A Full HD felbontású anyagok felejthetők, a 4K-ban látott minőség viszont nem hagy kívánnivalót maga után. Ráadásul a fenti klipek 12 milliméteres gyújtótávolságon készültek, ahol még stabilabbnak tűnik a felvétel, ha valamit gyorsan kell lekapni, akár az állvány felállításával járó fáradalmakat is megúszhatjuk.

Mobil alkalmazás, értékelés

Az E-M1X sem maradhatott mobil alkalmazás nélkül, az Ol.Share iOS és Android operációs rendszerekre egyaránt elérhető, közülük mi az almás verziót próbáltuk ki. A szokásos képletöltés és élőképes távvezérlés mellett elérhető egy egyszerűsített távkioldó mód, mely mindössze egy gombot jelent a kijelző közepén, amit egyszer lenyomva egyszer exponál, a „Lock” kapcsolót átállítva pedig beállítástól függően sorozatképet vagy hosszú záridős képet készít, amíg le nem állítjuk.

[+]

A Wi-Fi-s párosítást követően a kapcsolat egyszer sem szakadt meg, a képek nyers verziója is néhány másodperc alatt átért telefonunkra. A fogadott fotót azonnal szerkeszteni is tudjuk (itt egyszerűbb fényelésre, vágásra és effektezésre kell gondolni), a váz beépített GPS vevőjének hála pedig a kép készítésének pontos helyét is láthatjuk.

Értékelés

Az Olympus mérnökeinek biztos nem volt könnyű dolga, mikor fejükbe vették, hogy az E-M1 Mark II-nél jobb gépet akarnak letenni az asztalra, de az E-M1X szó szerint nagyágyú lett. Bár a nagyjából kétszeres árszorzó ellenére (E-M1 MkII: 529 990 Ft, E-M1X: 990 990 Ft) szinte ugyanazt a szenzort és ezzel ugyanazt a képminőséget kapjuk, érdemes beleszámolni azt is, hogy ezért a pénzért „ingyen” kapunk egy portrémarkolatot és egy ráadás akkumulátort is. A különbség persze így is óriási, azonban vannak olyanok, akik számára tökéletes választás lehet.

[+]

A gyors sorozat- és AF-képességek ideális sport- és természetfotós vázzá teszik tesztalanyunkat, ami a gyártó eredeti célja is volt annak megalkotásakor, ilyen felhasználásnál pedig még talán előny is lehet a négyharmados szenzor, hiszen ehhez jóval kisebb, és főleg könnyebb objektíveket is elég lesz magunkkal cipelnünk. A képstabilizátor hatékonysága szintén a pozitívumok közé sorolható, de nem szabad elfelejtenünk az időjárásálló szigeteléssel ellátott, szinte elpusztíthatatlannak tűnő felépítést, valamint a kényelmes markolatot sem, ritka, hogy ezek mindegyike egy terméken egyszerre található meg. Így a m4/3-os kamerák szintjénél jóval magasabb árcédula mellett is tetszett nekünk az E-M1X, de kíváncsiak vagyunk, hogy ezek után mit tud még kihozni a gyártó ebből a rendszerből…

Olympus OM-D E-M1X fényképezőgép

SidCorky

Az Olympus OM-D E-M1X fényképezőgépet és az Olympus M.Zuiko 7-14 mm F2.8 Pro, 12-40 mm f2.8 Pro és 40-150 mm f2.8 Pro objektívet az Olympus Mintabolttól kaptuk tesztelésre.