Menürendszer
Először az Olympus E-P1 menürendszere láttán ért minket komoly meglepetés, hogy mennyire összetett és bonyolult, majd jött az E-P2, gyakorlatilag változás nélkül, az E-P3 pedig még részletesebb lett a két elődnél. Nos, az E-P5 még ez utóbbira is rátett egy lapáttal, és letette elénk az eddigi legkomplexebb menürendszert, amit Olympus (vagy más márkájú) fényképezőgépben láthattunk. Erről tanúskodik majd lent látható, 14 perces videónk is, amiben megpróbáltuk minden egyes szegletét bebarangolni a rendszernek. Öröm az ürömben, hogy a nagyon mélyre rejtett paramétereket (valószínűleg) elég csak egyszer saját igényeink szerint belőni – a menü 9/10-ed részével a hétköznapi fotózások során ugyanis nem nagyon fogunk már találkozni.
Ha minden fő menüpontot engedélyezünk, akkor összesen hat tárul elénk a rendszerben. Ezek nevezetesen a „Képrögzítés menü 1-2”, a „Lejátszás menü”, az „Egyéni menü”, a „Bővítmény csatlakozó menü” és a „Beállítási menü”. Az első kettőben a képalkotással szorosabban összefüggő funkciók értékeit tudjuk megváltoztatni, ide tartozik többek közt a memóriakártya formázása, a képi üzemmód, a felbontás és minőség, a képméret aránya, a sorozatfelvétel, a többszöri expozíció, a time lapse (időeltolásos felvétel) és hasonlók.
A lejátszásnál képeinket szerkeszthetjük, kinyomtathatjuk, de akár vezeték nélküli kapcsolatot is létesíthetünk (csatlakozás okostelefonhoz). Az egyéni menüben nagyon el lehet veszni, itt az autofókusztól a gombok és tárcsák kiosztásán át a vakufunkcióig mindent részletesen beállíthatunk. A bővítményekkel foglalkozó oldalon a kiegészítő eszközökkel kapcsolatos paramétereket találjuk, míg a beállítási menüben az olyan általános jellegű számadatok állíthatóak, mint például az óra, a dátum, a kijelző fényereje, a firmware vagy a Wi-Fi. Íme, korábban beígért filmünk, ami az E-P5 teljes rendszerét (próbálja meg) bemutatni:
Természetesen az Olympus E-P5 a főmenü mellett gyorsmenüvel is rendelkezik, melyet a szokásos módon, az OK gombbal aktiválhatunk. Megjelenése ugyanolyan, mint az összes többi PEN modellnél: a kijelző jobb oldalán jelennek meg a funkciók, a kijelző alján pedig a hozzá tartozó paraméterek és beállítási lehetőségek. Itt olyan szolgáltatásokat érhetünk el, mint például a képstabilizátor, a fehéregyensúly, a sorozatfelvétel vagy a felbontás.
A gyorsmenün kívül rendelkezésünkre áll még az úgynevezett szupermenü, amit azonban – kissé trükkösen – a főmenüben kell előzőleg aktiválni. Ezt a nagyszerű, érintőpanel segítségével is használható eszköztárat úgy tudjuk előcsalogatni, ha az egyéni menüben a kijelző/pc pontban a vezérlés beállítás alatt a P/A/S/M alpontban a „Live Control”-t ki, a „Live Super Control”-t pedig bekapcsoljuk.
Az Olympus E-P5 menürendszere szerencsére tud magyarul is, igaz, ez nem sokat segít azokon, akik még épp csak elkezdték kóstolgatni a digitális fényképezőgépek világát. Egy profi dSLR váz sem nyújt ennyi lehetőséget az egyénre szabáshoz, ami egyben jó és rossz is. A helyenként érdekes rövidítésekkel megspékelt rendszert még a haladók sem feltétlenül értik meg rögtön. Ezen hivatott segíteni valamelyest az a pár sornyi magyarázatot nyújtó segédlet, ami automatikusan felbukkan, ha 1-2 mp-ig leállunk egy-egy menüpontnál.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
