Működés III.

Nagyszerű dolog, hogy az Olympus E-P5 kezelőfelületét teljesen egyéni ízlés szerint lehet kialakítani. A „Fn”, a nagyító, a filmfelvétel, a vaku (jobbra mutató kurzor), az időzítő/sorozatfelvétel (lefelé mutató kurzor) és az L-Fn gombokhoz is lehet funkciókat, szolgáltatásokat rendelni, sőt a módválasztó tárcsa P/A/S/M állásaiban a tárcsák viselkedését is lehet paraméterezni. Ezeken túlmenően a két tárcsa működését befolyásoló váltókar módjait (1-4) is beállíthatjuk (részletesen lásd a menüről szóló, valamint a kicsit lejjebb megtekinthető „karkiosztás” és „gombkiosztás” videóinkban).

Aki egy pillantásra szeretné látni a gombok lehetséges funkciókiosztását, annak itt egy mátrix táblázat a rendszerről:

Az Olympus E-P5-nek összesen négy „saját beállítások” memóriája van. Ezeknek nincs dedikált gombjuk vagy állásuk egyik tárcsán sem, hanem a módválasztó tetszőleges pozíciójához lehet őket rendelni. Például ha soha nem használjuk az iAuto (intelligens automata) módot, akkor ehhez a tárcsaálláshoz rendelhetjük a „saját beállítások 1” paramétereit.

További jellemzők:

• 9 kép/mp sorozatfelvételi sebesség (AF nélkül);
• ISO 100 (LOW);
• digitális libella (szintező);
• vezeték nélküli vakuvezérlés;
• 12 művészi szűrő (pop art, lágy fókusz, halvány és világos szín, világos tónus, szemcsés film, pin hole, dioráma, keresztbehívás, finom szépia, drámai színek, vonalak, vízfesték); művészi szűrők képsor (egy kioldásra elkészíti az adott témáról mind a 12 művészi szűrős hatást);
• Live Bulb és hisztogram. (A hagyományos „Bulb” móddal ellenkezőleg nem kell nyomva tartani a kioldót az exponálás időtartamára, hanem a zár egészen a második megnyomásig nyitva marad, közben az adott időközönként frissülő élőképen nézhetjük az expozíció alakulását. Itt ez a funkció az élő hisztogrammal bővült.)

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!