Képminőség

Az Olympus OM-D E-M5 megjelenése óta már eltelt bő egy év, s mivel a PEN E-P5-ben ugyanaz a szenzor lakik, mint az említett „nagyvasban”, ezért egyrészt már sejtettük, hogy nagyjából mit fogunk látni képminőség téren, másrészt azért reménykedtünk abban, hogy a gyártónak sikerült még valami pluszt kifacsarnia a szenzor-algoritmus teljesítményéből. Vizsgálódásainkat az Adobe Photoshop CS6 legújabb, 13.0.1 változatával, valamint az ACR 8.1.0.43 végleges kiadásával végeztük. A teszthez az M.Zuiko Digital 14-42 mm F3.5-5.6 II R MSC, az M.Zuiko Digital 17 mm F1.8 MSC és az M.Zuiko Digital ED 60 mm F2.8 Macro objektíveket használtuk. Első körben a zajszintre voltunk kíváncsiak (ehhez a lépéshez a gépen belül az összes zajszűrést kikapcsoltuk):

A masina által létrehozott JPEG állományok esetében elmondható, hogy körülbelül ISO 3200-ig nyoma sincs zajosodásnak, és a képalkotó motor a finom részleteket sem keni el. ISO 6400 is jól használható, azonban itt már látszik a tömörítések általi maszatolás. A RAW állományokat az ACR gyári alapértékein hívtuk, se extra élesítést, sem zajszűrést nem alkalmaztunk pluszban. Ezekből a nyersállományokból építkezve körülbelül egy FÉ-t nyerünk, azaz ISO 6400-ig szép marad a kapott kép. Érdekesség, hogy ISO 12 800-on és ISO 25 600-on a masina által generált JPEG fotó nekünk jobban tetszett, mint a külső feldolgozó szoftverből kipottyanó változat. Utóbbinál a színek (főleg a vörös árnyalatok) összefolytak.

A kis Sony szenzor dinamikája továbbra is lenyűgöző; még a JPEG fájlok esetén sem sűrűn találkoztunk a felismerhetetlenségig bebukott vagy kiégett képrészletekkel. A fotók sötétebb részein, magasabb érzékenységi szinteken sem látható komolyabb mértékű színzaj. Az Olympus híresen szép színvilágát az E-P5 is örökölte, ami a pontos automata fehéregyensúlynak köszönhetően itt is szépen érvényesül. Íme, képmintáink:

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!