Olympus E-P5 – a MILC-ek királya

  • (f)
  • (p)
Teszt – Írta: | 2013-06-17 07:59

Új időszámítás kezdődhet a tükör nélküli rendszerkompaktok világában a több részletében is korszakalkotó E-P5-tel.

Külvilág, ergonómia

Bizonyos más, hangoskodó gyártókkal ellenben, akik már pár évvel ezelőtt is kijelentették, hogy a MILC piac vezetőjévé szeretnének válni (de eközben messze lemaradtak), az Olympus csendben végzi a dolgát, és valóban olyan tükör nélküli fényképezőgépekkel lepi meg a rajongókat, melyek mindig képesek valami korszakalkotót nyújtani. Ez persze a legújabb PEN vázzal, az E-P5-tel sincs másképp. Az április végén Berlinben tartott sajtóbemutatón magunk is meggyőződhettünk róla, hogy az új PEN zászlóshajó nem is egy, hanem több olyan funkciót, szolgáltatást rejt, amivel a japán gyártó ismét a MILC-ek trónjára ülhet.

Még mielőtt kitérnénk ezekre a részletekre, vessünk egy pár pillantást a külsőt ért változásokra az elődmodellel, az E-P3-mal szemben. Noha az alapkoncepció, tehát a formavilág maradt a régiben (hiszen az Olympus a régi filmes PEN F fényképezőgép mintájára faragta a digitális PEN-eket), azonnal feltűnt, hogy az újoncon immár nem cserélhető a markolati rész (az E-P3-hoz a gyártó többféle méretben kínált cseredarabot). Úgy értesültünk, erre a döntésre azért került sor, mert a masina Wi-Fi antennája ide van bevezetve, ugyanis a markolatrész árnyékol legkevésbé. Aggodalomra szerencsére nincs okunk, az új PEN fogása továbbra sem rossz, noha a tükörreflexes vázak, illetve az azokra hajazó rendszerkompaktok „hatalmas fogantyújának” kényelmével nem szolgál.

Továbbra is van beépített villanó (nem lehet kézzel módosítani a villanófej szögét), vakupapucs külső rendszervakunak, kommunikációs port a különféle kiegészítőknek (például az új VF-4 elektronikus keresőnek); maradt a módválasztó tárcsa a gép tetején, de például a bekapcsológomb eltűnt, helyére egy apró váltókar került. A hátoldalon még szembetűnőbbek a változások: a kijelző – hasonlóan az E-M5-éhez – már itt is dönthető. Megmaradt a nagyon erős mechanika, de a panel és annak kerete kecses, vékony kivitelt kapott. Picit megváltozott a nyomógombok elrendezése is, ráadásul eltűnt a multifunkciós kezelőszerv körüli tárcsa. Hiába keressük a korábban a hüvelykujjunknál található, hosszúkás vezérlőt – ez egy lapos tárcsaként reinkarnálódott a váztest tetején.

Az említett multifunkciós egység persze itt is megtalálható, de tárcsája a gépváz elejére, mutatóujjunkhoz költözött. Újdonság a gyártó úgynevezett „2x2 vezérlőtárcsa-rendszere”, ami az említett két tárcsából és egy váltókarból áll. Az E-P5 ugyanis lehetővé teszi, hogy a vezérlőkerekekhez más-más funkciót rendeljünk, és a kis kar segítségével ezek között váltsunk. Tehát tárcsánként két-két funkciót érhetünk el közvetlenül, így lesz ebből 2x2 rendszer.

A készülék fenéklemeze nem tár elénk semmi újdonságot; a fémből készült állványmenetet aszimmetrikusan helyezték el, azaz nem az optikai középvonal alatt található. Az E-P3-mal ellenben viszont a menetet itt az akku- és a memóriakártya fedelétől távolabb eső sarok felé tolták el, így akkor is lehetséges a kártya vagy az akku cseréje, ha a gépre cseretalp van felszerelve.

Csatlakozók terén igen szűkös a kínálat: a markolat oldalára eső kis műanyag ajtó alatt egy USB és egy HDMI aljzat található. Mikrofonbemenetet és/vagy dedikált vezetékes távkioldónak való csatlakozókat hiába is keresünk (a külső mikrofon a vakusaru alatti kommunikációs porton keresztül kommunikál a vázzal).

Amint már említettük, a gép tetején egy beépített villanó, a sztereó mikrofon két nyílása, a módválasztó tárcsa, a kioldó, egy funkciógomb és a bekapcsoló karja pihen. Az E-P5 ezüst/feketében, feketében és fehérben lesz kapható – véleményünk szerint a fekete/ezüst bikolor a legbitangabb konfiguráció, ami leginkább megfelel a PEN szellemiségének. Az Olympus E-P5 zászlóshajó jellegét a kimagaslóan jó építési minőség, a masszív kivitel és az elsőrangú felületi érdesítés hangsúlyozza. Még pár fotó a termékről és kiegészítőkről:

Adatlap

Olympus E-P5
Érzékelő típusa, mérete 4/3" Live MOS szenzor
Effektív felbontás 16,1 MP
Optika cserélhető
Bajonettrendszer m4/3 bajonett
Pormentesítő rendszer van, ultrahangos
Képstabilizátor van, szenzormozgatásos, öttengelyes
Záridő 1/8000 - 60 mp (maximum 30 perc bulb módban)
Kijelző dönthető, érintésérzékeny 3"-os TFT LCD 1 037 000 képpontos felbontással
Kereső nincs, opcionálisan csatlakoztatható
Belső memória nincs
Támogatott memóriakártyák SD/SDHC/SDXC
AF típusa kontrasztérzékeléses, 35 mezős, 800 pontos
AF módok S-AF, C-AF, S-AF+MF, AF Tr, Super Spot AF
ISO érzékenységtartomány ISO 100-25 600
Fénymérés módja 324 mezős, többféle minta alapján mérő rendszer (TTL nyíltrekeszes mérés)
Fehéregyensúly automatikus fehéregyensúly-sorozat, egyérintéses fehéregyensúly, egyedi fehéregyensúly, volfrámvilágítás, fénycsővilágítás, napfény, vaku, felhős idő, árnyék, víz alatti felvétel
Vaku van, 10-es kulcsszám (ISO 200)
Vakuüzemmódok automata, manuális, manuális (Full, 1/4, 1/16, 1/64), vörösszemhatás-csökkentés, lassú expozícióra szinkronizált villantás vörösszemhatás-csökkentéssel, lassú expozícióra szinkronizált villantás, lassú expozíció második redőnyre szinkronizált villantással, derítő villantás, vakutiltás
Exponálás egy kép, sorozatfelvétel, időzített, HDR sorozat, automatikus ISO sorozat, automatikus expozíció sorozat
Üzemmódok P, A, S, M, i-Auto, művészi szűrők, sémák, videó, Photo Story
Sémák portré, e-portré, tájkép, tájkép + portré, makró, sport, éjszakai felvétel, éjszakai felvétel + portré, gyermekek, világos tónus, sötét tónus, digitális képstabilizátor, makró természetfotó, gyertyafény, naplemente, dokumentum, panoráma, tűzijáték, vízpart és hó, halszem konverter, makró konverter, 3D, nagylátószögű konverter, víz alatti makró felvétel, víz alatti nagylátószögű felvétel
Felbontás 4608x3456 tömörített / 17 MB / kép;
4608x3456 Finom (tömörítés: 1/4) / 7,5 MB / kép;
4608x3456 Normál (tömörítés: 1/8) / 3,5 MB / kép;
2560x1920 Normál (tömörítés: 1/8) 1,1 MB / kép;
1024x768 Normál (tömörítés: 1/8) / 0,3 MB / kép
Nyers (RAW) fájl van, 12-bites ORF
Videofelvétel van, MPEG-4, AVCHD konténerben (AVI és MOV formátumban)
Videó minősége 1920x1080 @ 30p (17 és 20 Mbps adatfolyammal), 1280x720 @ 30p (10 és 13 Mbps adatfolyammal), 640x480 @ 30 fps; time lapse: 1280x720 @ 10 fps (AVI)
Extrák művészi szűrők, 5 tengelyű képstabilizátor, filmes effektek: multi-felvétel visszhang, egyszeri felvétel visszhang, 1/8000 mp zársebesség, Wi-Fi, dönthető és érintésérzékeny kijelző
I/O interfész USB 2.0, HDMI
Áramellátás BLN-1 Li-ion akku (kb. 400 fénykép elkészítéséhez elég egy töltés)
Méret 122,3 x 68,9 x 37,2 mm
Tömeg 378 gramm akkuval és memóriakártyával együtt
Váz anyaga magnéziumötvözet
Fogyasztói ár 334 990 Ft (csak a váz), 364 990 Ft (váz + 14-42 mm objektív)
Garancia 2 év (3 év az Olympus Mintaboltban vásárolva)

Menürendszer

Először az Olympus E-P1 menürendszere láttán ért minket komoly meglepetés, hogy mennyire összetett és bonyolult, majd jött az E-P2, gyakorlatilag változás nélkül, az E-P3 pedig még részletesebb lett a két elődnél. Nos, az E-P5 még ez utóbbira is rátett egy lapáttal, és letette elénk az eddigi legkomplexebb menürendszert, amit Olympus (vagy más márkájú) fényképezőgépben láthattunk. Erről tanúskodik majd lent látható, 14 perces videónk is, amiben megpróbáltuk minden egyes szegletét bebarangolni a rendszernek. Öröm az ürömben, hogy a nagyon mélyre rejtett paramétereket (valószínűleg) elég csak egyszer saját igényeink szerint belőni – a menü 9/10-ed részével a hétköznapi fotózások során ugyanis nem nagyon fogunk már találkozni.

Ha minden fő menüpontot engedélyezünk, akkor összesen hat tárul elénk a rendszerben. Ezek nevezetesen a „Képrögzítés menü 1-2”, a „Lejátszás menü”, az „Egyéni menü”, a „Bővítmény csatlakozó menü” és a „Beállítási menü”. Az első kettőben a képalkotással szorosabban összefüggő funkciók értékeit tudjuk megváltoztatni, ide tartozik többek közt a memóriakártya formázása, a képi üzemmód, a felbontás és minőség, a képméret aránya, a sorozatfelvétel, a többszöri expozíció, a time lapse (időeltolásos felvétel) és hasonlók.

A lejátszásnál képeinket szerkeszthetjük, kinyomtathatjuk, de akár vezeték nélküli kapcsolatot is létesíthetünk (csatlakozás okostelefonhoz). Az egyéni menüben nagyon el lehet veszni, itt az autofókusztól a gombok és tárcsák kiosztásán át a vakufunkcióig mindent részletesen beállíthatunk. A bővítményekkel foglalkozó oldalon a kiegészítő eszközökkel kapcsolatos paramétereket találjuk, míg a beállítási menüben az olyan általános jellegű számadatok állíthatóak, mint például az óra, a dátum, a kijelző fényereje, a firmware vagy a Wi-Fi. Íme, korábban beígért filmünk, ami az E-P5 teljes rendszerét (próbálja meg) bemutatni:

Természetesen az Olympus E-P5 a főmenü mellett gyorsmenüvel is rendelkezik, melyet a szokásos módon, az OK gombbal aktiválhatunk. Megjelenése ugyanolyan, mint az összes többi PEN modellnél: a kijelző jobb oldalán jelennek meg a funkciók, a kijelző alján pedig a hozzá tartozó paraméterek és beállítási lehetőségek. Itt olyan szolgáltatásokat érhetünk el, mint például a képstabilizátor, a fehéregyensúly, a sorozatfelvétel vagy a felbontás.

A gyorsmenün kívül rendelkezésünkre áll még az úgynevezett szupermenü, amit azonban – kissé trükkösen – a főmenüben kell előzőleg aktiválni. Ezt a nagyszerű, érintőpanel segítségével is használható eszköztárat úgy tudjuk előcsalogatni, ha az egyéni menüben a kijelző/pc pontban a vezérlés beállítás alatt a P/A/S/M alpontban a „Live Control”-t ki, a „Live Super Control”-t pedig bekapcsoljuk.

Az Olympus E-P5 menürendszere szerencsére tud magyarul is, igaz, ez nem sokat segít azokon, akik még épp csak elkezdték kóstolgatni a digitális fényképezőgépek világát. Egy profi dSLR váz sem nyújt ennyi lehetőséget az egyénre szabáshoz, ami egyben jó és rossz is. A helyenként érdekes rövidítésekkel megspékelt rendszert még a haladók sem feltétlenül értik meg rögtön. Ezen hivatott segíteni valamelyest az a pár sornyi magyarázatot nyújtó segédlet, ami automatikusan felbukkan, ha 1-2 mp-ig leállunk egy-egy menüpontnál.

Működés I.

A korszakalkotó jelző talán kissé eltúlzott lenne, ha nem ismernénk az új masina műszaki paramétereit, melyek már első olvasásra is tekintélyt parancsolóak. Az E-P5 ugyanis a világ első olyan tükör nélküli rendszerkompaktja, amely 1/8000 másodperces záridőre is képes zárszerkezettel van felszerelve. És ez messze nem minden! Immár belekerült a vezeték nélküli kommunikációs egység (Wi-Fi), amellyel nem csak a fájlátvitel, hanem a gép távvezérlése is megoldható – igen, akár okostelefonról vagy táblagépről is fotózhatunk.

Apple, illetve Android okostelefonunkkal a fényképezőgép távirányíthatóvá válik – többek között az autofókusz és a kioldó is. Az okostelefon és a fényképezőgép kijelzője szinkronban működik, így a telefon (vagy táblagép) kijelzőjén pontosan azt láthatjuk, amit a gépen – ráadásul az érintőkijelzőn keresztül ugyanúgy vezérelhetjük a PEN-t, mintha a kijelző a fényképezőgépen lenne. Ez rendkívül hasznos a FAST AF használatával kombinálva önarcképek készítéséhez, vagy például a vadon élő állatok közeli felvételéhez, amiket egyébként nem tudunk eléggé megközelíteni. A kioldó időzítőjét is vezérelhetjük a telefonunkkal, valamint lehetővé tehetjük, hogy barátaink hozzáférjenek a kiválasztott felvételekhez. Emellett lehetőségünk van – az Olympus új Image Share 2.0 programja által – okostelefonunk GPS adatait a felvételekbe ágyazni (EXIF adatok). Sajnos a készülék tesztelése alatt még nem volt elérhető az említett Olympus Image Share 2.0, így csak a berlini bemutatón szerzett tapasztalatokat tudjuk felidézni.

Szerencsére az E-P5 sok más újdonságot is tartogat részünkre, mint például a „Super Spot AF” (szuperfókusz), a 2x2 vezérlőtárcsa rendszer, a nagyon gyors általános működési sebesség, a „Photo Story” kreatív funkció, a focus peaking manuális fókuszsegéd, a tovább finomított 5 tengelyes képstabilizátor, a time lapse funkció, a művészi szűrők, a továbbfejlesztett „Live Bulb” vagy a nyomógombok és tárcsák szinte számtalan kombinációban való kioszthatósága.

Első körben lássuk a már az OM-D E-M5-ben bemutatkozott képstabilizátort, ami szinte hihetetlen teljesítményre képes! Szerkesztőségünkben megpróbáltunk rekordokat döntögetni, hogy milyen hosszú zársebesség tartható meg kézből. Nyugodt, kipihent állapotban akár a fél másodperc sem volt lehetetlen, de az 1/5 mp szinte mindig mentes volt a bemozdulásoktól 42 mm-es gyújtótávolság mellett.

Fenti képen az említett 1/5 mp-es záridő kézből tartásának eredménye látható. Azonban a rendszer sokkal látványosabb teljesítményre képes videózás közben! A lenti videót díszköves járdán tolt babakocsi tetejére szerelt E-P5-tel vettük fel ki-, majd bekapcsolt stabilizációval. Íme:

A rendszer hatékonyságát nem kommentálnánk tovább; a szolgáltatás elérhető automatikus, függőleges, vízszintes és újabban „fekvő kompozíció”, azaz svenkeléses módban is. A képstabilizátor hatása az élőképen is látszik, ami nagymértékben megkönnyíti a komponálást – főleg teleobjektívekkel.

Másik kedvencünk a time lapse, vagyis az időeltolásos felvételi mód volt. Azonban kissé hervasztó, hogy a fényképezőgép legfeljebb 99 felvétel rögzítését teszi lehetővé. A funkciónál megadható a kioldó megnyomása és az első kép elkészülte közti várakozás időtartama (maximum 24 óra 59 perc 59 mp lehet), az egyes felvételek közti idő (max. 24 óra 59 perc és 59 mp lehet), illetve az, hogy a time lapse felvétel során csak az állóképek (RAW, JPEG vagy RAW és JPEG) készüljenek el, vagy a masina ezeket fűzze is össze videót létrehozva (MJPEG, AVI formátum, 10 fps, 9424 kbps bitráta, 1280x720 pixel felbontás – fekete keretes kép, maximum 10 mp-es hossz). Természetesen utóbbinál is mentésre kerülnek a fényképek, tehát később – külső feldolgozó szoftverrel – akár teljes felbontású mozgóképeket is készíthetünk.

Működés II.

Több gyártó alkalmazza az úgynevezett „Focus Peaking” manuális fókusz segédfunkciót, ami színes élekkel jelzi kézi élességállításkor, hogy a téma épp mely része éles. Eddig ez a szolgáltatás az Olympus egyetlen tükör nélküli rendszerkompaktjában sem szerepelt, tehát az E-P5-ben debütál. Így néz ki működés közben:

Videónkban egy másik MF segéd is látható, mégpedig a képrészletnagyítás. Sőt, a két segédet (a nagyítást és a focus peakinget) párosan is lehet alkalmazni. Egy rendellenességre lettünk figyelmesek a focus peaking használata során: amint elkezdjük tekerni az élességállító gyűrűt és megjelennek a fehér élek, a kijelző (vagy az elektronikus kereső) képe belassul, „laggolni” kezd. Így néz ki:

Az automatikus élességállítás sebességével és pontosságával meg voltunk elégedve, igaz, e téren már az E-P3 és az OM-D E-M5 fotómasinák óta nincs különösebb probléma, sőt a nagy riválist, a Panasonicot is sikerült utolérnie az Olympusnak. Erről is készítettünk videót:

Óriási segítség lehet makrózásnál az új, „Super Spot AF” funkció, ami kombinálva a képstabilizátorral a téma legkisebb részleteit is kényelmesen lefényképezhetővé teszi. Csak ráirányítjuk a téma megörökítendő részletére a gépet, bekapcsoljuk az automatikus képstabilizáló módot és/vagy megnyomjuk a nagyító gombot a gép hátoldalán. A legnagyobb, azaz 14-szeres nagyítás mellett a kijelzőn látható kis AF négyzet (zöld keret) a teljes kijelző 1/70-ed részét jelöli. Ez olyan, mintha egyszeres nagyítás mellett egy gombostűfejnyi helyre szeretnénk élességet állítani. Magyarázó kép és felvételünk róla:

Működés III.

Nagyszerű dolog, hogy az Olympus E-P5 kezelőfelületét teljesen egyéni ízlés szerint lehet kialakítani. A „Fn”, a nagyító, a filmfelvétel, a vaku (jobbra mutató kurzor), az időzítő/sorozatfelvétel (lefelé mutató kurzor) és az L-Fn gombokhoz is lehet funkciókat, szolgáltatásokat rendelni, sőt a módválasztó tárcsa P/A/S/M állásaiban a tárcsák viselkedését is lehet paraméterezni. Ezeken túlmenően a két tárcsa működését befolyásoló váltókar módjait (1-4) is beállíthatjuk (részletesen lásd a menüről szóló, valamint a kicsit lejjebb megtekinthető „karkiosztás” és „gombkiosztás” videóinkban).

Aki egy pillantásra szeretné látni a gombok lehetséges funkciókiosztását, annak itt egy mátrix táblázat a rendszerről:

Az Olympus E-P5-nek összesen négy „saját beállítások” memóriája van. Ezeknek nincs dedikált gombjuk vagy állásuk egyik tárcsán sem, hanem a módválasztó tetszőleges pozíciójához lehet őket rendelni. Például ha soha nem használjuk az iAuto (intelligens automata) módot, akkor ehhez a tárcsaálláshoz rendelhetjük a „saját beállítások 1” paramétereit.

További jellemzők:

  • 9 kép/mp sorozatfelvételi sebesség (AF nélkül);
  • ISO 100 (LOW);
  • digitális libella (szintező);
  • vezeték nélküli vakuvezérlés;
  • 12 művészi szűrő (pop art, lágy fókusz, halvány és világos szín, világos tónus, szemcsés film, pin hole, dioráma, keresztbehívás, finom szépia, drámai színek, vonalak, vízfesték); művészi szűrők képsor (egy kioldásra elkészíti az adott témáról mind a 12 művészi szűrős hatást);
  • Live Bulb és hisztogram. (A hagyományos „Bulb” móddal ellenkezőleg nem kell nyomva tartani a kioldót az exponálás időtartamára, hanem a zár egészen a második megnyomásig nyitva marad, közben az adott időközönként frissülő élőképen nézhetjük az expozíció alakulását. Itt ez a funkció az élő hisztogrammal bővült.)

Működés IV.

Amint korábban említettük, a fotómasina vezeték nélküli funkcióit a még hiányzó Olympus Image Share 2.0 alkalmazás miatt nem tudtuk személyesen kipróbálni, ezért egyelőre csak tapasztalatok nélkül, a látottak és olvasottak alapján tudjuk leírni a majd elérhető funkciókat:

Az E-P5 Wi-Fi szolgáltatásai közt nem csak a távvezérelt kioldást (automatikus élességállítással), hanem a képek megosztását és a művészi szűrők képeinkre való alkalmazását is megtalálhatjuk. Mindennek a lelke a már többszörösen említett Olympus Image Share 2.0 alkalmazás, mely nemsokára elérhető lesz iOS és Android rendszerek alá. Az egyszeri fájlmásoláshoz a kamerát egyszerű webszerverként is használhatjuk. Ehhez nem kell telepíteni az OI Share 2.0 szoftvert, sőt a gépen azt is beállíthatjuk, hogy mely képek legyenek láthatóak a hozzánk csatlakozottak számára, így a pikánsabbak megmaradnak titoknak.

A fényképezőgépen a vezeték nélküli egységet a „Wi-Fi” feliratú érintésérzékeny felület megnyomásával aktiválhatjuk. Ekkor a gép megjeleníti saját SSID azonosítóját és egy jelszót, amit kézzel kell beírnunk okostelefonunkba/táblagépünkbe. Ezen túlmenően egy QR kódot is elénk tár a gép, amit ha az OI Share 2.0-ból lefotózunk, az okostelefon/táblagép automatikusan megteszi a szükséges beállításokat a kommunikáció érdekében. A fotóapparátus nem képes a helyi Wi-Fi hálózatra való csatlakozáshoz, csupán kiszolgálóként, közvetlen kapcsolatra képes eszközeinkkel. Csatlakozás után a fényképezőgép összes funkciója leáll, s ez így is marad egészen addig, míg a hálózatról le nem bontjuk.

Az E-P5 távvezérlése csakis teljesen automata módban működik (egyelőre?), tehát az automatikus fókuszáláson kívül semmit nem állíthatunk be. Az önkioldó is működik, melynek használata közben a csatlakoztatott (távvezérlő) eszköz kijelzőjén látható a visszaszámlálás folyamata (5-től).

Ha a csatlakoztatott eszköz (okostelefon vagy táblagép) rendelkezik beépített GPS-szel (helymeghatározó rendszerrel), akkor a két készüléket szinkronizálva fényképeinket a helyszín koordinátáival is elláthatjuk (EXIF adatokba való írással). Kérésre a készülék egy naplófájlt is készít megtett utunkról, így később – például a Google Maps vagy Google Earth segítségével – visszanézhetjük, hogy merre jártunk.

Képminőség

Az Olympus OM-D E-M5 megjelenése óta már eltelt bő egy év, s mivel a PEN E-P5-ben ugyanaz a szenzor lakik, mint az említett „nagyvasban”, ezért egyrészt már sejtettük, hogy nagyjából mit fogunk látni képminőség téren, másrészt azért reménykedtünk abban, hogy a gyártónak sikerült még valami pluszt kifacsarnia a szenzor-algoritmus teljesítményéből. Vizsgálódásainkat az Adobe Photoshop CS6 legújabb, 13.0.1 változatával, valamint az ACR 8.1.0.43 végleges kiadásával végeztük. A teszthez az M.Zuiko Digital 14-42 mm F3.5-5.6 II R MSC, az M.Zuiko Digital 17 mm F1.8 MSC és az M.Zuiko Digital ED 60 mm F2.8 Macro objektíveket használtuk. Első körben a zajszintre voltunk kíváncsiak (ehhez a lépéshez a gépen belül az összes zajszűrést kikapcsoltuk):

A masina által létrehozott JPEG állományok esetében elmondható, hogy körülbelül ISO 3200-ig nyoma sincs zajosodásnak, és a képalkotó motor a finom részleteket sem keni el. ISO 6400 is jól használható, azonban itt már látszik a tömörítések általi maszatolás. A RAW állományokat az ACR gyári alapértékein hívtuk, se extra élesítést, sem zajszűrést nem alkalmaztunk pluszban. Ezekből a nyersállományokból építkezve körülbelül egy FÉ-t nyerünk, azaz ISO 6400-ig szép marad a kapott kép. Érdekesség, hogy ISO 12 800-on és ISO 25 600-on a masina által generált JPEG fotó nekünk jobban tetszett, mint a külső feldolgozó szoftverből kipottyanó változat. Utóbbinál a színek (főleg a vörös árnyalatok) összefolytak.

A kis Sony szenzor dinamikája továbbra is lenyűgöző; még a JPEG fájlok esetén sem sűrűn találkoztunk a felismerhetetlenségig bebukott vagy kiégett képrészletekkel. A fotók sötétebb részein, magasabb érzékenységi szinteken sem látható komolyabb mértékű színzaj. Az Olympus híresen szép színvilágát az E-P5 is örökölte, ami a pontos automata fehéregyensúlynak köszönhetően itt is szépen érvényesül. Íme, képmintáink:

Filmfelvétel és értékelés

Előre kell bocsátanunk, hogy az Olympus E-P5-nek sem erős oldala a filmfelvétel. Bár a módválasztó tárcsán van külön „videó” részleg, és a menüben meg is határozhatjuk, hogy P, A, S vagy M módban szeretnénk videózni, az expozíciós értékeket csakis a felvétel indítása előtt tudjuk módosítani, közben nem. Persze a dedikált filmes módon kívül az összes többiben is indítható videofelvétel – igazából nem is értjük, miért volt szükség a külön módra (talán egy későbbi firmware-frissítéssel lehetséges lesz az expozíciós értékek változtatása). A felvétel közbeni élességállítás lehet folyamatos, egyszeri, manuális, egyszeri + manuális, illetve követő. Filmfelvétel közben nem aktiválható a focus peaking, cserébe belenagyíthatunk a képbe akár felvétel közben is. Az arcfelismerést is lehet aktiválni, csakúgy, mint a képstabilizátort, ami fantasztikusan jól működik.

A moziklip legfeljebb Full HD felbontású lehet 30 (pontosan 29,97) fps sebességgel. A képfolyam 16,28 Mbps sűrűségű, a hang 1536 kbps-os 48 kHz mellett (sztereó). A képminőség közepes; ha a téma finomabb mintázatú, akkor furcsa hullámzás jelenhet meg ezeknek a helyén, ha kicsit mozgatjuk a fényképezőt. A túl gyors mozgásoknál a képmotor kissé elkeni a részleteket, láthatóvá válik a tömörítés hatása. Tesztvideó.

Értékelés

Ha anno 2009-ben az Olympus E-P1 így, ezekkel a funkciókkal jön ki, akkor valószínűleg levegő után kapkodott volna mindenki. Az E-P5 fókuszrendszere, képstabilizátora, művészi szűrői, vezeték nélküli kommunikációs egysége, felépítése, kezelőfelülete és rendkívül komplex menüje mind egy nagyon jó, okos és a fotóst minden téren kielégítő gépet takar. A képminőségre nem lehet panasz, gyakorlatilag ugyanazt láthatjuk itt is, mint amire az OM-D E-M5 szoktatott minket. Amiben viszont még mindig messze a konkurencia mögött kullog a gép, az a videofelvétel minősége és funkcionalitása. Míg előbbi középszerű, utóbbi csak alapszintű – persze, rá lehet húzni a művészi szűrőket is a mozgóképekre, és a stabilizátor is eszméletlenül látványosan dolgozik, de azért jó lenne, ha rögzítés közben is lehetne módosítani az expozíciós értékeket, vagy legalább 40 Mbps-re fel lehetne tornázni az adatsűrűséget (a jobb tömörítési algoritmus csak hab lenne a tortán).

A nyomógombok és tárcsák egyéni ízlésre szabhatósága pazar; a feneketlen mélységekbe csalogató menürendszer a legapróbb részletek fölött is a kezünkbe adja a gyeplőt. Persze aki fél megmártózni a gép lelkében, az a főmenüben el is rejtheti a részletes beállításokat, így még véletlenül sem eshet kísértésbe (pedig megéri!). Az 1/8000 mp-es legrövidebb záridőnek és az ISO 100-nak megfelelő „LOW” érzékenységi szintnek nagyon örültünk: mit sem ér egy fényerős objektív, ha egy kis napsütésben máris elvész a művészkedés lehetősége, mert kiég a kép. A dinamika kissé csökken ISO 100 használatakor, de még sosem mondtunk le ennyire szívesen körülbelül egy-másfél FÉ-ről. Ha egy szóval kellene jellemezni az Olympus E-P5-öt, akkor csak azt tudnánk mondani rá: „kell” – gyenge videós képességei mellett is egyértelműen ajánlott vétel.

Termék megnevezése Olympus E-P5
Jellemzés Valóban korszakalkotó MILC az Olympustól.
Pro + Nagyon jó állóképminőség (JPEG és RAW),
+ dönthető, érintésérzékeny kijelző,
+ az automata fehéregyensúly pontosnak bizonyult,
+ nagyon masszív, minőségi kivitelezés,
+ hasznos és érdekes szolgáltatások, funkciók (pl. mágikus szűrők, Wi-Fi, focus peaking, time lapse stb.),
+ gyors és pontos AF-rendszer,
+ nagyon jó képstabilizátor,
+ 1/8000 mp-es záridő,
+ személyre szabható kezelőfelület (2x2 rendszer),
+ neoklasszikus forma,
+ ISO 100-nak megfelelő "LOW" érték,
+ akku és memóriakártya még felcsavarozott cseretalppal is hozzáférhető.
Kontra - Time lapse funkció nagyon le van korlátozva,
- kezdőket elriasztó mélységű menürendszer,
- nem cserélhető a markolat,
- visszafogott filmfelvételi tudás.
Ergonómia
Képminőség JPEG
Képminőség RAW
Mozgóképek minősége
Mozgóképfunkciók
Ár/érték
Felépítés, anyaghasználat
Ennyire kellene


Olympus E-P5 fényképezőgép

MLaca

Az Olympus E-P5 fényképezőgépet a Olympus hazai kirendeltségétől kaptuk tesztelésre.