Hirdetés

Tesztelés

A két pár HyperX memória teszteléséhez az Intel és az AMD egy-egy új, az idei év folyamán megjelent asztali platformját választottuk.

A mérések megkezdése előtt az AIDA64 segítségével bepillantottunk a modulok SPD szekciójába. Az ott látottakat a lenti képeken próbáljuk megosztani az olvasóinkkal.

[+]

Ezt követően elsőként a HyperX Predator modulokat helyeztük be MSI MPOWER alaplapunkba. Az XMP profilok segítéségével pofonegyszerű aktiválni mind a 2133, mind pedig a 2400 MHz-hez tartozó beállításokat.

[+]

Ne feledjük, hogy az Ivy Bridge processzorokra alapozó Maho Bay maximálisan a DDR3-1600-as szabványt támogatja, ergo itt már az 1866 MHz is tuningnak számít. A Trinity APU-kra építkező FM2-es Virgo platform esetében a DDR3-1866 a hivatalos maximum, így az ezen érték fölött beállítások szintén túlhajtásnak minősülnek, amire sem az AMD, sem pedig az adott alaplap gyártója nem tud garanciát vállalni. Ennek ellenére egy jól összeválogatott és beállított rendszer esetében akár stabilan elérhető lehet a 2400 MHz-es RAM órajel is. A fent említett két teszt platformunk esetében is így történt, ugyanis az XMP profilok aktiválása után bármiféle probléma nélkül, stabilan ketyegett 2400 MHz-en a két Predator.

[+]

A 2400 MHz feletti tartományt már nem viselte jól a nagyobbik HyperX csomag, ugyanis ilyen órajel mellett még az időzítések lazítása után sem tudtuk munkára fogni a Predatorokat. Ennek az okát nem tudjuk pontosan megmondani. Talán az alaplapunk kevésbé kedvelte ezt a modellt, vagy egyszerűen egy kicsit gyengébb csomagot fogtunk ki, de az sem zárható ki, hogy a Kingston nagyon alaposan válogatja a Hynix chipeket, ugyanis a Predator sorozat legnagyobb tagja már 2666 MHz-en ketyeg. A Red csomag ilyen szempontból jobb volt, mivel itt sikerült egy szinttel feljebb, 1866 MHz-re lépni, bár ehhez az időzítéseket egészen 11-11-11-30-ig kellett növelnünk.

Kíváncsiak voltunk a modulok terhelés melletti üzemi hőmérsékletére is, amihez a stabilitás teszteléséhez használt Prime95 Blend tesztjét hívtuk segítségül. 15 perc folyamatos futtattás után az 1600 MHz-es HyperX Red bordájának külső része 48 Celsius-fokig hevült felt, míg a HyperX Predator 2400 MHz-en csak 38 Celsius-ig melegedett. Ez alapján megállapíthatjuk, hogy az utóbbi modell robusztus hűtése jól vizsgázott.

Legvégül azt is megnéztük, hogy a Maho Bay (Ivy Bridge) és Virgo (Trinity) platformok esetében mennyi értelme van egy Predatornak. Ehhez előbbinél maximálisan támogatott 1600 MHz-ről, míg utóbbinál 1866 MHz-ről emeltük 2400 Mhz-re a RAM-ok órajelét.

Általánosságban elmondható, hogy a memória sebességének hatása erősen függ a rendszerben található processzor mikroarchitektúrájától. Könnyen előfordulhat, hogy egyes modellek többet, míg mások csak kevesebbet profitálnak a nagyobb elérhető sávszélességből. Amennyiben ez még nem lenne elég, akkor mindez a különféle alkalmazások esetében szintúgy megállja a helyét. Ahogy a fenti eredményekből is látszik, bizonyos szoftverek jobban igénybe veszik a memóriát, ennek eredménye egy nagyobb mértékű gyorsulás lehet magasabb sávszélesség esetében. Rendszerint ilyenek a valamilyen komolyabb tömörítési algoritmust alkalmazó programok, mint például a fájl- vagy videótömörítők.

Korábbi tesztjeinkből az már kidrül, hogy az Intel IGP-k nem igazán húznak hasznot a magasabb memória-sávszélességből, ezzel szemben az AMD Radeon IGP-kről már nem mondható el ugyanez. Ennek okán két játékban megnéztük, hogy az A10-5800K Radeon HD 7660D elnevezésű grafikus szekciója mennyit profitál a jóval magasabb órajelből.

Nos, a mérések alapján arra jutottunk, hogy alapórajeles IGP mellett már nem a memória-sávszélesség a szűk keresztmetszet, hanem maga a GPU, ergo nagyobb különbségre csak alacsonyabb felbontásban, vagy tuningolt IGP és/vagy memóriavezérlő mellett számíthatunk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!