Van új a nap alatt?

A tavalyi évben sokáig úgy tűnt, hogy hosszú idő után először telik el egy olyan esztendő, amikor igazi GPU újdonság nélkül maradunk. Ennek egyrészt a gyártástechnológiai fejlesztésekben rejlő nehézségek voltak az okai, ugyanis a TSMC a 40 nm után meglehetősen lassan készült el a 28 nm-es csíkszélességgel. Emlékezzünk vissza, hogy az első 40 nm-es GPU, a Radeon HD 4770 alapjául szolgáló RV740 immár kettő és fél éve, 2009 májusában került a piacra. Az eredeti tervek szerint ezt követő 32 nm végül lekerült a TSMC palettájáról, ezzel pedig a mérnökök keze jó ideig meg volt kötve. Azt is tudni lehetett, hogy mind az AMD, mind az NVIDIA egy többé-kevésbé új mikroarchitektúrán dolgozik, melynek fejlesztési ideje hosszú években és hónapokban mérhető. Végül – talán egy kissé váratlanul – karácsony előtt az AMD lerántotta a leplet vadiúj, Tahiti kódnevű grafikus processzoráról, mely a számtalan mikroarchitekturális újítás és módosítás mellett az első kereskedelmi forgalomba került 28 nm-es lapka is lett egyben.

[+]

A nagy, radikális újítások nem mindig sülnek el jól, legalábbis elsőre. Az ATI/AMD legutolsó, teljesen új alapokra helyezett GPU-ja az R600 volt, ami mindent együttvéve bukás lett. Ennek egyik fő oka, hogy a fejlesztés jócskán megelőzte a korát, mivel 2007-ben még a DirectX 9-es játékok voltak többségben, melyekben az R600 nem szerepelt jól. A másik ok az akkor használt, 80 nm-es gyártástechnológia lehetett, aminek köszönhetően a GPU nagyon magas fogyasztással rendelkezett. Az ezt követő RV670 (HD 3850 és HD 3870) leginkább csak a gyártástechnológiában tért el az elődtől (ez a lapka már 55 nm-en készült), de ez, valamint a DirectX 10-es játékok elterjedése elég volt ahhoz, hogy akkor már egy jóval ütőképesebb termékről beszélhettünk. A pontot az i-re az RV770 kódnevű fejlesztés, valamint az arra épülő HD 4800-as család tette fel, amely az R600 örökségével már a csúcsra tört, és sikeres lett, akárcsak az azt követő szériák.

Természetesen minden koncepciónak megvannak a maga határai, melyeken túl már nem lehet vagy nem éri meg elmenni. Ezzel a mérnökök is tisztában vannak, így egy mikroarchitektúránál optimális esetben már akkor dolgoznak a következő, gyökeresen új megoldáson, amikor az azt megelőző fejlesztés még piacra sem került. Tesztünk főszereplője, azaz a Tahiti cGPU (computational GPU) esetében is hasonló volt a helyzet, ugyanis az alapok letétele még valamikor 2007 elején történhetett meg, azaz már legalább 5 éve.

[+]

A Tahitiról, valamint az alapjául szolgáló GCN mikroarchitektúráról egy nagyon részletes elemzésben számoltunk be a közelmúltban. Ezen cikkünk elolvasását a folytatás előtt most különösen javasoljuk, mivel nem szeretnénk minden részletben ismételni magunkat, viszont építünk az ott található ismeretekre.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!