Bemutatkozik a Broadwell-E

Futószalagon érkeztek az új és újabb X99-es alaplapok az elmúlt időben, minden gyártó a titokzatos Broadwell-E-re koncentrált. Végül lehullt a lepel, és a 2016-os Computexen az Intel bemutatta eddigi legerősebb asztali processzorát, mely 10 magot vonultat fel. A megjelenést követően a főbb újításokról már beszámoltunk.

Megvan a lépcsőzetes fejlődés [+]

Noha az asztali processzorok fő csapásvonalán már nagyon régóta a négymagos megoldás a csúcspont az Intel részéről, ezalatt a High-End Desktop (HEDT) vonalon egész erős fejlődés figyelhető meg az utóbbi évtizedben, ha csak a magszámot nézzük. Persze az ezer mag még távoli; címszereplőnkkel két és félszeres az előrelépés, amit az Intel felmutathat.

Itt el is érkeztünk tesztünk apropójához, az LGA2011-v3 foglalattal rendelkező, 3 GHz-es órajelen üzemelő, tízmagos Intel Core i7-6950X Extreme Edition processzorhoz. Két letiltott mag, valamint az azokhoz tartozó 2,5 MB-os L3 cache szeletek híján vele felépítésében megegyezik a tesztünkben másodhegedűs szerepkörbe kényszerülő Intel Core i7-6900K, őt azonban kárpótolja 200 MHz-cel magasabb, 3,2 GHz-es órajele. A család tartalmaz még egy Core i7-6850K és egy Core i7-6800K modellt is, melyek hatmagosak, így az Intel történelmében először, a mainstream asztali megoldásoknál magasabb magszámmal rajtoló, mégis kellően tagolt termékpaletta jött létre, azaz a Broadwell-E HEDT platform.

Szinte a Haswell-E köszön vissza, csak hízott egy keveset [+]

Az alacsonyabb kategóriába sorolt asztali processzoroknál a chipgyártó óriás eddigi tick-tock stratégiája már a Core i7-4790K-val bemutatkozó Devil's Canyon chipeknél csorbát szenvedett, majd a Core i7-5775C-vel érkező Broadwell késett, mert nem volt zökkenőmentes a 14 nm-es gyártástechnológia bevezetése. A szintén 14 nm-es csíkszélességű Skylake processzorok tesztjénél már szinte nyilvánvaló volt, hogy nem tartható tovább egy ilyen feszített tempó, végül hivatalosan is bejelentették a három lépcsőssé és időben is elnyújtottabbá vált új, PAO stratégiát.

Maradt, de picit változott az eddigi LGA2011-v3 tokozás [+]

A HEDT megoldások azonban tradicionálisan "fáziskésében" vannak a fő csapásvonalhoz képest. Komolyabb minőségi szintnek kell megfelelni, és a chipek is bonyolultabbak. Célszerűen a már bevált, kitapasztalt technológiát ültetik át a mérnökök a nagyobb processzorokba, így minimalizálva a melléfogás esélyét. Gondoljunk csak a Sandy Bridge/Gulftown, Ivy Bridge/Sandy Bridge-E, Haswell/Ivy Bridge-E párosokra, majd a Haswell Refresh (Devil's Canyon), később Broadwell és Skylake mellett futó Haswell-E kombinációra. A most megjelent Broadwell-E nyakára pedig mindjárt itt a Kaby Lake.

Csak a magszám és a cache szaporodott, a tranzisztorok zsugorodtak [+]

A megnyújtott tick-tock stratégia ráilleszthető a mostani esetre is. A Haswell-E tudását és megoldásait felhasználva implementálták az egészet a Skylake-kel kitapasztalt 14 nm-es gyártástechnológiára. Kicsit fejlődött a memóriavezérlő, így elérhetővé vált a hivatalos 2400 MHz-es DDR4 támogatás, négycsatornás üzemben, adaptálták a Sylake modernebb utasításkészleteit. Hozzácsaptak az egészhez még két magot és a nekik szánt cache-szeleteket. Az előd FIVR megoldású feszültségszabályozása azonban megmaradt, ez még Haswell-örökség, és a Broadwell után átmenetileg el is hagyták.

A Turbo Boost Max 3.0 technológia szintén a processzorok tudását gyarapítja. Ennek része egy illesztőprogram is, mely a Windows operációs rendszerben optimalizálja a szálak kezelését, tulajdonképpen meggátolja, hogy a kernel a logikai processzormagok között vándoroltassa az adott folyamatot. Ez lehetővé teszi a hardver számára, hogy a nem terhelt magokat mélyebb energiagazdálkodási szintre helyezze, illetve az aktív(ak) minél magasabb órajelét beállíthassa. Így 10-15% gyorsulás is elérhető úgy, hogy emellett a fogyasztás csökkenthető.

A Core i7-6950X és i7-6900K

A megszokott, nagyméretű, nehéz, és fémsapkával ellátott tokozás adott, egy picit azonban az elődhöz képest egy picit változtattak rajta: a bemutatkozáskor közzétett hírünkben említettük, hogy vékonyodik a processzor nyomtatott áramköre az elődhöz képest. Ez a Skylake CPU-k esetén problémákat is okozott, így ezt megelőzendő, a fém hővezető kupak jobban kinyúlik a sarkak felé, így jobban megtámasztja a NYÁK-ot. Az alsó részen szembetűnően több felületszerelt alkatrészt találunk, ezek a parányi kondenzátorok a tápellátás különböző feszültségeinek szűrését hivatottak ellátni.

Eltér kissé a tokozás, nagyobb a fémsapka: balra az i7-5960X, jobbra az i7-6900K [+]

Szerencsére a mostani helyzet azért nem olyan súlyos, a PCB csak most vékonyodott az asztali megoldásoknál még a Skylake előtt látott szintre, amivel nem voltak problémák. Egy sebtében lőtt, nem túl jól sikerült, de azért szemléltetésre alkalmas fényképen próbáltuk meg ezt érzékeltetni, ahol felül balra egy Skylake, jobbra egy Haswell, míg alul balra egy Haswell-E, jobbra egy Broadwell-E tokozás látható, oldalnézetben.

A nyomtatott áramkörök vastagsága [+]

Az eddigiek alapján könnyen ki lehetett következtetni, hogy a meglévő X99-es alaplapok BIOS-frissítést követően használhatók az új processzorokkal, aminek biztosítása az alaplapgyártó feladata, így vásárlás előtt mindenképpen ellenőrizzük, hogy ilyet kiadtak-e. Az összehasonlíthatóság érdekében az eddig is használt ASUS X99-Pro alaplapunkat frissítettük, azonban az Asustól egy nemrég debütált, ROG Strix X99 Gaming deszkát is kaptunk az általuk kölcsönadott nyolcmagos processzorhoz, hogy azt is használhassuk, ha bármi problémába ütköznénk a régebbi modellel. Ez már biztosan Broadwell-E kompatibilis BIOS-szal érkezik, és integrálták rá a ma elterjedt szinte összes technológiát, mint Thunderbolt 3, RGB világítás, M.2, U.2 stb.

Az ASUS ROG Strix X99 Gaming [+]

A beüzemelést követően az AIDA64 és a CPU-Z képernyőket is lementettük, hogy a támogatott technológiák, illetve egyéb paraméterek minél részletesebben szerepelhessenek. A korábbi architektúrákhoz képest előrelépés a TSX-NI (tranzakcionális memóriakezelés) utasításkészlet támogatása, melyet a Haswellek esetében kénytelenek voltak letiltani egy kisebb hiba miatt, míg a Haswell-E processzorok eleve ezt nem engedélyező mikrokóddal rajtoltak.

Az AIDA64 és a CPU-Z ilyennek látta az i7-6950X-et és az i7-6900K-t [+]

Az alacsony csíkszélességű, 14 nanométeres gyártástechnológia az energiagazdálkodás során kellemesen alacsony feszültség alkalmazását teszi lehetővé, ez remélhetőleg pozitív hatással lesz a fogyasztási értékekre. Mindkét processzorunk az elképesztően alacsony, 0,8 V-os feszültséghatár alá csökkentette a VID-et ilyen esetben, 12x szorzó mellett, amiről az energiagazdálkodás során készült CPU-Z képek tanúskodnak.

Az i7-6950X és az i7-6900K energiagazdálkodás közben [+]

A memóriakezelés nem sokat változott, így csak egy bekezdést szentelnénk neki, hiszen egy sebességlépcsőbeli ugrást azért csak felmutathatnak. A memória írási, olvasási, illetve másolási sebessége hasonlóan alakult mindkét szereplőnk esetében, a cache tempók tekintetében figyelhető csak meg egy kisebb fluktuáció.

A memória és a cache sebessége az i7-6950X és az i7-6900K esetében [+]

Tesztkonfig, fogyasztás, specifikációk

2013 őszén debütált Windows 8-as tesztrendszerünk, mely többek között az általunk korábban használt alkalmazások akkor legújabb verzióit tartalmazza. Különösebb akadálya nem volna, hogy a videokártyás tesztrendszerünkhöz hasonlóan itt is Windows 10-re frissítsünk, azonban nem is áll fenn olyan kényszerítő körülmény, mint ott a DirectX 12 kizárólagossága. Így azonban az eredmények közvetlenül összevethetők maradnak az azóta készült processzortesztjeink értékeivel.

Hirdetés

Szokásunkhoz híven a különféle szintetikus tesztprogramokat továbbra is a lehetőségekhez képest leginkább háttérbe szorítva, a valós felhasználásra fókuszálva állt össze a csomag. Mindez összesen 18 különféle alkalmazást és két játékot takar, melyek listája a következőképpen alakul:

• WinRAR 5.00 b8 (64-bit)
• 7-Zip 9.25 (64-bit)
• Cinebench R11.5 (64-bit)
• Autodesk 3ds Max 2014 (64-bit)
• Indigo Renderer v3.4.16 (64-bit)
• Adobe After Effects CC (64-bit)
• Adobe Premiere Pro CC (64-bit)
• Adobe Photoshop CC (64 Bit)
• Sony Vegas Pro 12 (64-bit)
• CyberLink PowerDirector 11 (64-bit)
• Sorenson Squeeze 9 (32-bit)
• DivX Encoder 6.9.2 (32-bit)
• XviD Encoder 1.3.2 (64-bit)
• x264 build 2334 (64-bit)
• LameXP 4.07 b1286 (32-bit)
• Cockos Reaper v4.402 (64-bit)
• Apache 2.2.25 (32-bit)
• AVG AntiVirus Free 2013.0.3392 (64-bit)

• Tomb Raider
• Grid 2

A szoftverek döntő többsége már képes 4-8 vagy akár még több magot/szálat is kihasználni, ugyanakkor továbbra is akad néhány kivétel. Ezeket szándékosan hagytuk benne a tesztcsokorban, hiszen egy 8-10 magos processzort megvásárolva sem kizárólag teljes többszálas támogatással ellátott programokat fogunk futtatni.

A bevett procedúrának megfelelően most is mindent a gyári specifikációk alapján állítottunk be. A turbó funkciók kivétel nélkül az összes platform esetében be voltak kapcsolva. Érdekesség, hogy alapállásban az inteles alaplapok szinte minden esetben az összes magra az elérhető maximális turbó órajelet lövik be, még akkor is, ha éppen 100%-on volt terhelve a teljes CPU. Ez ellentmond a gyári specifikációknak, hisz a maximális órajelhez tartozó turbó szorzót csak egy vagy legfeljebb két terhelt mag esetében lehet aktiválni; természetesen utóbbinak megfelelően állítottuk be a rendszereket.

A Broadwell-E processzor [+]

Szokás szerint először a fogyasztást vettük górcső alá. Ennek mérését egy konnektorba dugható, digitális VOLTCRAFT Energy Logger 4000 készülékkel végeztük, és minden esetben a monitor nélküli teljes konfiguráció értékeit vizsgáltuk. A platformokon engedélyezve voltak az egyes energiagazdálkodási funkciók (CNQ, EIST, C1E, C6 stb.).

Üresjáratban egyértelmű előrelépést láthatunk a korábbi Sandy Bridge-E, illetve Ivy Bridge-E rendszerekhez képest, bár az LGA115X-es platformokhoz képest továbbra is jóval kedvezőtlenebbek az értékek. Az előző generációs Haswell-E befogható lett volna, azonban valami oknál fogva a videokártya nem akarta a magfeszültségét visszavenni és a PCIe kapcsolatot 1.0-ra állítani az újdonságokkal, így gondolatban célszerű az üresjárati értékekből egy kicsit levonni. Az újabb alaplappal ez a probléma talán nem is jelentkezett volna, illetve ennél is egy későbbi BIOS verzió orvosolhatja ezt. Persze az sem kizárt, hogy a videokártyánk az, ami túl régi már ehhez az összeállításhoz.

Az elődével megegyező, 140 wattos TDP ellenére a Core i7-6950X és a Core i7-6900K minden esetben kevesebbet fogyasztott a CPU magokat terhelve az i7-5960X-nél, ami mindenképpen jó hír, ez az alacsonyabb, 14 nm-es csíkszélesség és a kisebb magfeszültség számlájára írható. Játékkal a fogyasztás emelkedett, aminek a magasabb órajelű memória, illetve a cache, IMC és a PCI Express vezérlő környékén lehet a magyarázatát keresni, a CPU-t érintő terhelések ugyanis a memóriát és a grafikus alrendszer kiszolgálóegységeit alig terhelik.

Kattintással a táblázat nagyítható [+]

Renderelés, tömörítés

Korábbi tesztjeinkben már elmondtuk, hogy a renderelés tipikusan az a nagyon jól párhuzamosított, sok magot/szálat kihasználni képes folyamat, ami nem igazán húz hasznot sem a méretes L3 cache-ből, sem az esetlegesen nagyobb memória-sávszélességből. Az IPC, azaz az egységnyi órajel alatt végrehajtható műveletek számából, illetve a magasabb üzemi magfrekvenciából viszont annál inkább képesek profitálni ezek az alkalmazások. Cinebench és 3ds Max alatt nagyjából a papírforma érvényesült, a nyolcmagos Core i7-6900K kicsit túllépett elődjén, míg a 10 magos csúcsprocesszor, az i7-6950X mindent vitt. Az Indigo Renderer nagyon szerette a Broadwell-E architektúrát, mert arányaiban nagyobb gyorsulást mutatott fel ezekkel a chipekkel.

A fájltömörítők a renderelő alkalmazásokkal ellentétben kedvelik a minél nagyobb memória-sávszélességet és az alacsony késleltetést, illetve a minél nagyobb, illetve gyorsabb L2 és L3 cache-t. WinRAR alatt ezúttal is tetemes volt az előrelépés, minden bizonnyal a 2400 MHz-es RAM is segített ebben. Ugyanakkor a 7-Zip tesztben nem ment valami szépet egyik szereplőnk sem, négy memóriacsatorna ide, magas RAM órajel oda, és a méretes L3 cache sem sokat nyomott a latban. Tapasztalataink szerint a sok szálat ilyen téren a WinRAR jobban kezeli, míg a 7zip már nem mutat olyan jó skálázódást, inkább a magas magórajelet preferálja.

Arra, hogy a 7zip futtatása során miért gyengélkedtek a főszereplők, a BIOS anomáliája lehet egy lehetséges magyarázat. Hasonló jelenséggel a Core i7-4770K és a Core i7-6700K tesztje során is találkoztunk, ezek később egy frissebb BIOS/UEFI verzió, illetve másik alaplap használatával megszűntek.

Videóvágás, szerkesztés

A különféle videóvágó és -konvertáló alkalmazások egyaránt profitálnak a gyorsabb memóriából és a minél több magból/szálból, illetve természetesen a magasabb IPC-ből. Tesztcsomagunk első három alkalmazásával kétséget kizáróan bebizonyította a Broadwell-E, ki az úr a háznál. Az Adobe After Effects véleményünk szerint valamelyik új utasításkészlet hatására gyorsult ennyit, vagy a magas memóriasávszélességet szerette. A Premiere Pro csak a papírforma teljesülését tudta megmutatni, ahogyan a Sony Vegas Pro is.

A PowerDirector rendkívül kedveli a minél alacsonyabb memória-késleltetést, de a sok magot/szálat sem veti meg. Ellenben a Sorenson Squeeze-t leginkább az IPC és az órajel érdekli, akárcsak a Cockos Reapert, ezekben a programokban a 4 GHz-es alapórajelű Devil's Canyon és a Skylake jeleskedett.

Videókódolás, egyéb

A DivX képes több szálon dolgozni, bár négy felett már egyiket sem terheli maximumra, míg az XviD csupán egyet képes kihasználni. Ezekkel ellentétben az x264 jóval fejlettebb, hisz a tizenkét vagy több szálat felvonultató processzorokon is képes 100%-os CPU-kihasználtságot mutatni, miközben még a legújabb utasításkészleteket is kihasználja. Utóbbinál a várt módon, jól muzsikált a Broadwell-E, ugyanis a hasonló órajelű, azonos magszámú i7-6900K és i7-5960X nagyjából azonos értéket értek el, illetve az i7-6950X is megmutatta, hogy nem véletlenül van benne fizikailag 10 mag és 25 MB L3 cache.

A DivX eredmény érdekes módon ugyanolyan javulást mutatott a korábbi generációs HEDT processzorokhoz képest, mint a Skylake a saját kategóriájában. Az XviD konvertálást többször is lefuttattuk, azonban számunkra is érthetetlen módon mindig ekkora eltérést kaptunk, amit a két CPU közti különbség nem indokol.

A LameXP, Adobe Photoshop, valamint az Apache webszerver teszteredményei közösek abban, hogy az élen végeztek ugyan az újdonságok, de nem arányos gyorsulást mutattak fel. Jó eséllyel valamilyen más, a CPU-n kívülálló tényező is közbeszólt ezeknél az értékeknél. Az audiokódolás esetén ez szinte biztosan a háttértár volt, olyan gyorsan, másodpercek alatt kódolta MP3-ba a gép az egy órányi zenét. Az AVG Free víruskeresés eredménye mértani pontossággal fogja be a trónjáról letaszított, nyolcmagos Haswell-E-t a Core i7-6950X és a Core i7-6900K értékei közé.

Játékok

A Radeon HD 7970 GHz Editionnel párosítva, egyjátékos (single player) módban játszott címek alatt most sem láttunk különösebb meglepetést, a Broadwell-E processzorok jól szerepeltek.

A Tomb Raider jól optimalizált játékmotorral rendelkezik, szinte mindegy is volt neki, milyen CPU van alatta, illetve milyen minőségi beállításokat alkalmaztunk. Ha nagyon kukacoskodni szeretnénk, akkor kiemelhetnénk, hogy a mezőny vége felé helyezkedik el a két Broadwell-E versenyző, de a tekintélyes (nagyjából 20%-os) órajelelőnnyel rendelkező Skylake i7-6700K is csak 4%-kal gyorsabb nála, és valószínűtlen, hogy 1280x1024-ben, alacsony beállítások mellett játszana ilyen izmos géppel bárki. Csak a két leggyengébb processzornál jelentkezett mérhető különbség, de ott is csak a legalsó beállítási szinten, és csak a minimum FPS-ek tekintetében.

A leggyakrabban használt Full HD felbontáson mindegyik CPU között mérési hibán belüli az eltérés. Erősebb videokártyával sem lenne számottevő differencia, nem ütköztünk processzorlimitbe. Kicsit változik a helyzet Grid 2 alatt, kissé jobban széthúzott a mezőny, de csak közepes és alacsony beállításokon, 1920x1080-ban itt is jelentéktelen eltérések voltak csupán.

A két újonc itt a mezőny elején helyezkedik el, de a közvetlen előd már-már tündérmesébe illően magas értékeit nem sikerült túlszárnyalnia egyiknek sem. Full HD vagy még magasabb felbontáson történő játékhoz tehát továbbra sem a CPU-t kell erősebbre cserélnünk, hanem az erős videokártyára kell fókuszálni.

Tuning

Szokás szerint most is megnéztük, hogy mekkora órajeltartalék lapul még a két tesztelt processzorban. Ez az i7-6900K, illetve az i7-6950X esetében is viszonylag könnyű feladat, hiszen a "K" és az "X" jelölésből adódóan szorzózármentes processzorokról beszélhetünk. A tuning során rendelkezésünkre áll a már megszokott, kismértékű BCLK állítási mozgástér, valamint a BCLK strapek használatának lehetősége is.

Három, leginkább az extrém tuning során hasznosítható fejlesztést is kapott a Broadwell-E: mostantól minden mag órajelét külön is be tudjuk állítani. Külön paraméterezhető az AVX terhelés melletti CPU-szorzó, hiszen ennek az utasításkészletnek a használata során gyakorta extrém mértékű a terhelés. Végezetül megadták a VccU független állításának lehetőségét is, ami a belső Ring busz üzemfeszültsége, és memóriatuning során bizonyulhat hasznosnak, Skylake memóriatuningos cikkünkben a témát alaposabban is körbejártuk.

i7-6950X - i7-6900K [+]

Végül csak a szokásos módon, azaz a szorzó, illetve a feszültség emelésével próbáltuk kihozni a léghűtéssel még stabilan elérhető maximumot a két processzorból. Némi kísérletezést követően 1,325 volt környékén állapodtunk meg mindkét processzornál, amivel az i7-6950X-ből 4200, míg az i7-6900K-ból 4400 MHz-et sikerült kipréselnünk. Mindez annyit is jelent, hogy ezen a téren továbbra is tapasztalható az enyhe csökkenő tendencia. Bizonyára sokan emlékeznek, hogy a Sandy Bridge-E még 5 GHz-et is elért, az Ivy Bridge-E 4,7 GHz körül állapodott meg, a Haswell-E pedig már 4,5 GHz körül kifeküdt; a HEDT-vonalon tehát minduntalan csökken az átlagos hűtéssel elérhető órajel.

Az AIDA64 rendszerstabilitás tesztjén a tuningolt hőfokok jól láthatók [+]

Ráadásul a lassan 5 éve megjelent Sandy Bridge esetében 5 GHz-et meghaladó frekvenciát is relatíve könnyen el lehetett érni. A hőmérsékleti értékek terhelés mellett most is 80-90 Celsius-fok körül alakultak, annak ellenére, hogy a kupak alatt forrasztással biztosít hővezető kapcsolatot az Intel a chip felületével. A kisebb asztali processzoroknál alkalmazott kupaktalanítás tehát itt már szóba sem jöhet, a kísérlet a chipet végérvényesen szétroncsolná.

Az órajel és a feszültség együttes emelésének hatására jelentősen nőtt az üresjárati és DXVA lejátszás közbeni étvágya a processzoroknak, terhelve a magokat körülbelül 50%-kal ugrott meg a fogyasztás. A Prime95 esetében nem tudta a hatalmas Noctua hűtőnk a keletkezett hőmennyiséget elvezetni, és pillanatok alatt visszaszabályzott az alaplap, így a mértnél is nagyobb fogyasztást tapasztaltunk volna, ha rendelkezünk egy épített, izmos vízhűtéssel.

Annak ellenére, hogy az i7-6900K tartalmaz kevesebb magot, rendre ő fogyasztott többet. A gyártási szórás mindennek az oka, ez a példány egy nagyobb szivárgású szilíciumlapkát kapott. A jobb minőségű lapkák nagyobb eséllyel teljes értékűek, így azok gyakrabban köszönhetnek tízmagosként vissza. Végül a tuning hatását különböző alkalmazások alatt is megmértük, a diagramok magukért beszélnek.

Ezúttal is fontos kiemelni, hogy egyetlen processzor kipróbálásából azt természetesen nem lehet megtudni, hogy mennyire tuningolható a Broadwell-E, ennél tuningosabb példányok és kevésbé szerencsés darabok is előfordulhatnak.

Összegzés, konklúzió

Cikkünk végéhez közeledve szokás szerint térjünk rá az eredmények összesítésére!

A 10 processzormagot és 20 szálat felvonultató Core i7-6950X egyértelműen a leggyorsabb megoldás, annak ellenére, hogy relatíve alacsony gyári órajele miatt a több szálat kevésbé jól kihasználó alkalmazásokban nem brillírozott. Az elődöt magszám és árcédula tekintetében is közvetlenül leváltó i7-6900K hozta a tőle elvárhatót: kicsit gyorsabb volt a 200 MHz-es órajeltöbblete eredményeképp, és az újabb utasításkészletek támogatása sem vált kárára.

Teljesítmény/fogyasztás terén az i7-6950X jobban szerepel, ugyanakkor előnye nem túl nagy, 9%-os az i7-6900K-hoz képest. Előbbi az ilyen téren jobb Skylake i5-6600K-val is felveszi a versenyt, de a nyolcmagos variáns sem szégyenkezhet, mert a HEDT platformok közül így is az eddigi legkedvezőbb, egységnyi teljesítményre eső fogyasztást tudta felmutatni. A 14 nm-es gyártástechnológia áldásos hatása szépen érvényesül mindkét tesztszereplőnknél.

A viszonylag csekély előrelépés borítékolható volt, hiszen leginkább a csíkszélesség csökkent, a tényleges újítás kevés. Az eddigi X99-be illeszthető király, az i7-5960X tulajdonosai biztosan alaposan megfontolják a váltást, de a régebbi, csupán legfeljebb hatmagos X79-es rendszerekről már érdemesebb fejleszteni. Azok, akik gépükkel keresik kenyerüket tervezőként, grafikusként, vagy a nagy népszerűségnek örvendő videózással foglalatoskodnak, biztosan látnak fantáziát a 10 magos csúcsmodellben is. Számukra az idő pénz, így megtérülhet a beruházás, főleg ha egy kis tuningtól sem riadnak vissza. Az extrém tuning, illetve a benchmarkok (tehetős) kedvelői is jól járnak a nagy szörnyeteggel, hiszen a pontszámok hajkurászásában is új ligát nyitott az Intel tízmagos Extreme Edition processzorával.

Emellett az új generációs X99-es alaplapokat véve figyelembe platformszinten per pillanat egyértelműen ez a – Skylake-kel holtversenyben – legfejlettebb megoldás, gondoljunk csak a PCIe SSD-k RAID támogatására, az opcionális USB 3.1-re és Thunderbolt 3-ra, vagy a legmagasabb, hivatalosan elérhető DDR4 órajelre. Elérhetők M.2, U.2, SATA Express variációk és temérdek PCI Express sáv az esetleges multi-GPU-s rendszereknek. Mindezért persze most is igen alaposan a zsebbe kell nyúlni, ráadásul az utóbbi időben meglódult dollárárfolyam okán jobban, mint az elmúlt években bármikor, ugyanis az i7-6950X jelenleg több mint 600 000 forint, míg az i7-6900K nagyjából 340 000 forint körül érhető el. Az árcédulák nem igazán nyerték el a tetszésünket, ugyanakkor a Broadwell-E tudása egyértelműen tetszett, a tízmagos példány abszolút dominanciája pedig megkérdőjelezhetetlen.

Intel Core i7-6950X processzor
Intel Core i7-6900K processzor

04ahgy

Az Intel Core i7-6950X processzort az Intel bocsátotta rendelkezésünkre, míg a Core i7-6900K processzort és az ASUS ROG Strix X99 Gaming alaplapot az ASUS hazai képviseletétől kaptuk kölcsön.