Teljesítmény

Világos, hogy a legfrissebb, Skylake-alapú Core m processzorok kerülnek a HP EliteBook Folio G1-be, kétféle Core m5 és egy Core m7, melyek alapórajele alig haladja meg az 1 GHz-et, Turbo Boost révén viszont 3,0 GHz környékére pörögnek fel, miközben TDP fogyasztási értékük 4,5 watt. Ezek a chipek csak DDR3L memóriát kezelnek, abból 8 GB-ot forrasztottak a kis HP alaplapjára, szerencsére kétcsatornás kialakításban. Az SSD, mint említettük, M.2 foglalatos, PCI Express és SATA csatoló is szóba jöhet. Már az alap kijelző is IPS paneles Full HD felbontással, ami lehet matt, érintéssel nem kezelhető és fényes, érintésérzékeny. A csúcsot a 4K-s, tehát 3840x2160 pixeles érintőpanel jelenti. Az ac-s Wi-Fi modult az Intel szállítja, az akku korrekt méretű, 38 wattórás. Sajnos, mobilinternet modem nem szerepel az opciós listán sem.

A legerősebb választható Core m7-6Y75 és a második Core m5-6Y57 sebességét már alaposan kielemeztünk korábbi tesztünkben, tudásukat nagy táblázatban hasonlítottuk össze más, Skylake-alapú mobil processzorokéval. Ezekre az alacsony fogyasztásra hangolt lapkákra fokozottan igaz, hogy ahány készülékbe beépítik őket, annyiféleképpen viselkednek. Rövid, legfeljebb 10-20 másodperces időre általában hozni tudják a kétmagos, négyszálas Core i5-ök szintjét 2,5 GHz körüli órajellel, utána viszont általában leesnek 2,0 GHz környékére, a Core i3-ak tartományára, 5-10 perc után pedig gyakran már csak 1,4 GHz körül ketyegnek, ami azért alapszintű internetezéshez, irodai feladatokhoz még elegendő, különösen egy olyan fürge SSD társaságában, mint amilyet az EliteBook Folio G1-be szereltek.

A kis HP a legszerényebb, Core m5-6Y54 processzorral járt nálunk, amivel az AIDA64 résztesztjeit jó magas, 2,7 GHz-es órajellel kezdte és ez ki is tartott neki a szűk kétperces futási idő alatt. Ötpercnyi teljes terhelés után már 2,2 GHz-re lassult vissza, tíz perc után pedig, 82 °C-os CPU hőmérsékletnél csak 1,8-2,0 GHz-et tudott. Félórányi terhelési tesztünk végére egy jellegzetes ciklusra állt be. Addig 1,8-2,0 GHz-en ment, míg fel nem melegedett a CPU 73 °C-ra, ekkor levette az órajelét 1,6-1,8 GHz közé, aminek hatására néhány percen belül 65 °C alá hűlt a processzor. Ekkor újból felkapcsolt 1,8-2,0 GHz-re, pár perc alatt visszamelegedett 73 °C-ig, és kezdődött a kör elölről. A folyamat a CPU hőfokától függött, tehát melegebb környezetben inkább 1,6-1,8 GHz-re számíthatunk, hűs helyen viszont huzamosabb ideig is reális az 1,8-2,0 GHz.

Passzív hűtése ellenére nem melegedett olyan vészesen a vékonyka HP. Nyugalomban, 25 °C-os szobahőmérsékletnél a felülete picivel 30 °C alatt maradt. Egyórányi terheléssel már sikerült 40 °C fölé melegíteni a billentyűzet középső részét, a fenéklemezen pedig 44 °C-os maximumot kaptunk. Ezek még éppen elviselhető értékek, a szintén Core m-es MacBook hasonlóan, az Asus ZenBook UX305 jobban melegedett, igaz azokban még az előző generációs Core m dolgozott.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!