Hűtés, üzemidő
Bár elsőre a látványos külső vagy a mellbevágó kijelző, esetleg a Core M processzor tűnhet a ZenBook UX305 legnagyobb extrájának, nem kell hozzá sok idő, hogy kiderüljön, a teljesen néma, hangtalan, rezgéstelen, sípolástalan, el nem tömődő hűtés az igazi nagy dobás. Csak hát éppenséggel nem talált be. Érdemes újra elővenni a laptop belsejét mutató fotót, melyen egy olyan hőcsöves hűtést látni, ami elég jó hatékonysággal elvezeti a processzor melegét egy másik melegedő alkatrész, az SSD közelébe. Ott egy lamellasor van, ami ventilátorért kiált, még a ki- és bemeneti nyílások is megvannak a zsanér tövében, de a lapátkerék hiányzik.
A processzorról hőcső továbbítja a meleget egy lamellás bordára, az SSD közelébe
Már nyugalmi állapotban sejteni lehetett, hogy forró pont fog kialakulni. Húsz perc tétlenség után megmérve a notebook felületi hőmérsékletét, aljának jobb oldala már lényegesen melegebb volt a balnál, pedig bekapcsoláskor még alig volt a két rész között eltérés. A processzor ekkor nagyjából 40-42 °C-os volt, méréseinket pedig normál szobahőmérsékleten (kb. 22 °C) végeztük.
Meghajtva a CPU-t szinte azonnal 75 °C fölé melegedett, az első perc végén már a 80 °C-os határt nyaldosta, stabil 2,0 GHz-es órajelet tartva 0,922 voltos feszültség mellett. A harmadik percben jelzett be az AIDA64, hogy a 87 °C-os CPU-nál túlhevülés lépett fel – annak ellenére, hogy a maximális hőfok az Intel szerint 95 °C a lapkánál, az órajel pedig továbbra is maximumon maradt. Egy perccel később viszont már itt-ott, az idő előrehaladtával pedig egyre gyakrabban esett az órajel 1,6 GHz-re. Félórás folyamatos terheléstesztünk végén már 1,4-1,6 GHz közötti frekvencia volt a jellemző, további fél óra elteltével pedig 1,2-1,4 GHz-et kaptunk, ami még mindig magasabb a 800 MHz-es alapórajelnél.
A billentyűzet jobb felső sarka ekkorra 46 °C-ra melegedett (fél óra után 42 °C volt), de ennél sokkal kellemetlenebbnek bizonyult az 53 °C-os fenéklemez érintése (fél óra után 52 °C volt). Mivel fémlemezről van szó, meztelen bőrrel érintve olyan „sikító élményben” lesz részünk, mint amikor nyáron kikönyöklünk a tűző naptól felhevült fémkorlátra. Nagyjából egy tenyérnyi részen mérhetőek az 50 °C-ot meghaladó értékek, sajnos épp ott, ahol a felhasználó a combjára támasztja a laptopot. Valószínűleg szerencsésebb lett volna nagyobb felületre, nem a szintén melegítő SSD környékére vezetni a processzor hőjét, de nyilván komoly hatással van a hő kivezetésére a fémház is.
A takarékos hardverrel, fölöslegesen pörgő ventilátor és merevlemez nélkül, elég termetes, 45 wattórás akkumulátorral kifejezetten jó üzemidőre számítottunk, amibe esetleg a nagyfelbontású IPS panel szólhat bele. Alacsony terhelésen (egy szövegfájlt lapozgatva), minimális fényerőn, repülőgép üzemmódban 13,5 fél órát kaptunk, feles fényerőn HD videót lejátszva alig több mint a felére, hét órára csökkent az üzemidő, teljes terhelésen pedig pár perc híján három órát kaptunk. Ebből 3,34, 6,35, illetve 15,2 wattos fogyasztás jön ki, amit Core i processzorokkal nem nagyon lehet megközelíteni, pláne nem ilyen kijelző mellett. Az UX305 kaliberű Lenovo Yoga 3 Próval viszont hasonlóan alacsony értékeket mértünk, tehát az elismerés itt elsősorban az Intel mérnökeinek jár, nem a notebookgyártóknak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
