Tuning

Nem hagyhattuk ki, hogy megvizsgáljuk, mekkora erőtartalék lapul a központi egységben. Azt azonban meg kell említenünk, hogy tuning szempontjából a Ryzent még egyáltalán nem ismerjük, ráadásul a vezérlőhidak, alaplapok is újak, arról nem is beszélve, hogy a hozzájuk tartozó BIOS-okon is biztos lehet még csiszolni. Könnyen lehet tehát, hogy a későbbiekben ennél sokkal jobb eredmények is születnek majd.

A tuningolt Ryzen 7 1800X CPU- és memóriafrekvenciái [+]

Mint azt korábban leírtuk, az 1800X alapórajele 3,6 GHz, ezt Turbo+XFR módban 4,1-ig lehet kitolni egymagos terhelés mellett, míg a többmagos terhelésnél gyakorlatilag nem láttunk 3,7 GHz-nél magasabb értéket. A kitűzött alapcélunk tehát az volt, hogy az ominózus 4,1 GHz-et elérjük az összes magot terhelve. Az AMD a tuninghoz biztosított egy windowsos tuningprogramot, az egyelőre béta állapotú Ryzen Mastert, és bár nem kedveljük a hasonló eszközöket, ezúttal adtunk neki egy esélyt. Lényegében pár perc alatt sikerült a áhított 4,1 GHz-es frekvenciát elérni úgy, hogy a magfeszültséget 1,4875 voltra, a CPU SOC feszültségét pedig 0,9-re emeltük.

AMD Ryzen Master [+]

Igen ám, de az AMD pakkban található Corsair memóriák ekkor csak 2133 MHz-es frekvencián pörögtek, ami roppant alacsony, pláne ahhoz képest, hogy ezek a Vengeance LPX modulok 3 GHz-es tesztelt maximumot kínálnak 1,35 volt mellett. Itt már jobbnak láttuk, ha átváltunk a BIOS-ba, ahol mindössze egyetlen klikkelésbe került a megfelelő frekvencia-feszültség-késleltetés trió beállítása, így már csak a processzor beállításaira kellett koncentrálni. Tekintettel a központi egység szorzózármentes mivoltára, mindössze a szorzót állítottuk 41-re, a 100 MHz-es BCLK órajelet nem bántottuk, mellé pedig a korábban említett mag- és CPU SOC feszültséget állítottuk be.

Sajnos a memóriatuninggal együtt ez kevésnek bizonyult: a Windows elindult, de a tesztprogramok nem voltak stabilak. A stabil állapot eléréséhez 1,5 voltos magfeszültségig kellett mennünk, de ez önmagában nem volt elég, a CPU SOC-ot is 0,9125 voltra állítottuk, de emeltünk a déli híd és a memóriák feszültségén is egytized volttal, így végül minden teszt gond nélkül lefutott 4,1 GHz-es magórajel és 3 GHz-es effektív DDR4 órajel páros mellett. Sajnos az órajel további emelése már instabil állapothoz vezetett, és idő hiányában nem próbálkoztunk tovább.

Az órajelek és a feszültségek együttes emelésének hatására most is jelentősen nőtt az üresjárati (+39%) és DXVA lejátszás (+14%) közbeni étvágya a processzoroknak. Terhelés alatt ennél sokkal durvább eltéréseket kaptunk: CineBench alatt 47 százalékot nőtt a teljesítményfelvétel, míg Prime95 alatt 58 százalékkal többet vett fel a teljes rendszer.

Néhány alkalmazásban most is ellenőriztük, mekkora növekedést tapasztalhatunk az emelt értékek hatására, ezeket az alábbi grafikonokon szerepeltetjük.

Cinebench-ben a teljes terhelt alapállapothoz képest az órajel többet nőtt a tuning hatására, így az eredmény is hízott egy nagyobbat.

A tömörítőkben csak kisebb előrelépést lehetett elkönyvelni, valószínűleg ezek már az alapórajeles tesztekben is a tuninghoz közelebb skálázott Turbo frekvencián futottak, lévén nem teljesen terhelték le processzorunkat.

A fenti hármas, azaz a hang- és videókódolás is kisebb mértékű növekedést tudhatott magáénak, ahogyan a szerkesztőprogramokban sem történt ez az előbbiektől túlságosan eltérően.

Ezúttal is igaz, hogy egyetlen processzor kipróbálásából nem lehet megtudni, hogy mennyire tuningolható átlagosan a Ryzen, már csak az említett kezdetleges BIOS-ok miatt sem. Aki arra keres Ryzent, hogy majd jól megrántja az órajeleit, annak egyelőre érdemes megvárnia az első "hivatásos" tuningos próbálkozásokat, hogy kirajzolódjon a teljes kép, hányadán is áll a tuninggal az AMD új üdvöskéje. Mindenesetre úgy tűnik, az Intelnél jobban kihasználták a rendkívül friss architektúra, és a kisebb processzorgyártó számára korábban ismeretlen, 14 nm-es gyártástechnológia lehetőségeit, arányaiban kevesebb tartalékot hagyva.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!