Alaplapok Core 2 Duo alá - 1. rész

Gigabyte

Gigabyte alaplapok specifikációi:

Harmadik résztvevőnk a Gigabyte, amely három alaplappal lépett be a ringbe. Mindhárom P965 chipsetes, és hármójuk közül kettő szinte ikertestvéreknek mondható. A 965P-S3, DS3 és DS4 az Asus P5B-kkel egyetemben a Core 2 Duo processzorok megjelenése után azonnal slágertermék lett, nem csak az egyszerű felhasználók körében, de a Gigabyte-nak ezúttal a túlhajtók körében is népszerű alaplapokat sikerült alkotnia. Kezdjük a bemutatót a két olcsóbbikkal; a 965P-S3 és 965P-DS3 gyakorlatilag teljesen megegyeznek, a kondenzátorokat kivéve. A Gigabyte a 965P-DS3-ra polimer-alumínium szilárdelektrolitos kondenzátorokat épített, míg a 965P-S3-on még a régi, hagyományos folyékony elektrolitos kondenzátorokat találjuk. Az új fejlesztés elvileg érdemi változást hoz, tovább bírja a gyűrődést, és így az alaplapnak is hosszabb lesz az élettartama. Erre egzakt bizonyíték még nincs, hiszen az újfajta, szolid kondenzátorokkal szerelt lapok még mind nagyon fiatalok – a hosszútávú statisztikákra tehát még várnunk kell, de addig is legyünk jóhiszeműek. A Gigabyte ennek az egy különbségnek köszönhetően kb. 6000 forinttal drágábban adja a DS3-at az S3-nál. A 965P-S3 az Asus P5B-vel van egy árban, míg a 965P-DS3 a most bemutatásra nem kerülő P5B-E Plus riválisának tekinthető. Újabb 4000 forintot ugrunk, és máris ott vagyunk a 965P-DS4-nél, amely viszont a P5B Deluxe konkurense.

A 965P-S3 és DS3 (innentől csak DS3) túl sok mindenben nem különbözik a DS4-től. A kisebbik lapon csak sima ICH8-as déli híd található, míg a DS4-en ICH8R, ennek következtében pedig négy helyett hat SATA portot kínál és támogatja a RAID 0, 1, 0+1 és 5 üzemmódokat. Mindkét (mindhárom) alaplapon megtalálható továbbá egy külső SATA/PATA vezérlőchip, melyre Gigabyte SATA2 feliratot íratott a Gigabyte, viszont valószínűnek tartjuk, hogy ugyanolyan JMicron chipről van szó, mint az Asus és az ECS alaplapok esetében (legalábbis a lábkiosztásuk megegyezik). A hangot mindhárom alaplapon egy Realtek ALC883-as HDA-kodek biztosítja, és a hálózati vezérlő esetében sincs túl nagy variálás, mindhárom alaplapra egy PCIe-es Marvell vezérlő került. A 965P-DS4 ezen felül felkínál egy FireWire portot is, és 34 mm-rel szélesebb is kisebb testvéreinél, viszont a specifikációkból kiolvasható különbségek tárháza ennyivel zárul is.

Gigabyte P965-S3 és P965-DS3 alaplapok [+]

A Gigabyte a csomagolásnál sem variált túl sokat, hiszen mind a három típushoz ugyanazokat a kellékeket adja (965P-S3, 965P-DS3, 965P-DS4), csak a dobozok színe különbözik. Egyébiránt itt meg is kell említenünk, hogy ilyen alacsony színvonalú kellékcsomaggal csak az ASRock alaplapok esetében szoktunk találkozni, de előfordult már olyan is, hogy még egy ASRock alaplaphoz is több mindent kaptunk, mint amivel a Gigabyte szolgál, miután kifizettünk a 965P-DS4-ért 45 000 forintot. Egy 13 000 forintos ASRock vagy egy 35 000 forintos, belépőszintű, sallangmentes, tömegek számára előállított 965P-S3 esetében (amelyre egy vadiúj chipset került) még csak-csak elmegy, hogy ilyen szegényes a körítés, de azért egy közel ötvenezer forintos 965P-DS4-től nem ezt várnánk... De nézzük a felépítést! A 965P-DS3 esetében a gyártó nem használt heat-pipe-os hűtőrendszert a chipset hűsen tartásához és a MOSFET-ekkel sem foglalkozott külön, csak egy-egy passzív alumínium hűtőborda található az északi és a déli hídon. A színkódolás ezúttal is adott, ahogy azt a Gigabyte alaplapok többségétől megszokhattuk. A nyák alsó régiójában található hat SATA port közül csak a sárga színűek kapcsolódnak a déli hídhoz, a lila foglalatosak a külső SATA/PATA-vezérlőhöz tartoznak. A foglalatokat tekintve a Gigabyte számunkra szimpatikusabban dolgozott az Asusnál, hiszen a három PCI foglalat teljes mértékben kihasználható, igaz, ha hosszú bővítőkártyákkal rendelkezünk, az IDE csatlakozóba kapcsolódó kábellel meggyűlhet a bajunk.

Gigabyte P965-DS4 [+]

A 965P-DS4 drágább a DS3-nál, a plusz pénzért pedig további szolgáltatások járnak. Az ártöbblet egy részét a drágább déli híd és az IEEE 1394-es vezérlő teszi ki. A másik felével kapcsolatban, ha találgatnánk, akkor a chipseten és a MOSFET-eken található hűtőbordarendszerre (mert ez már rendszernek is nevezhető) voksolnánk, melynek a megtervezése, olybá tűnik, igen sok álmatlan éjszakát okozhatott a mérnököknek. A Silent Pipe névre keresztelt, heat-pipe-pal összekötött hűtőbordák mindegyike rézből készült, és nagyon divatos meg jól néz ki. Egy dolog van csak, ami aggodalomra adhat okok, az pedig, hogy az összes forró alkatrész össze van kötve egymással, és mint tudjuk, a heat-pipe-ban található, gáz halmazállapotúvá vált folyadék a melegebb alkatrészektől mindig a hűvösebbek felé áramlik (egyrészt tehát jobban osztja el a hőt, másrészt viszont potenciálisan melegíti az amúgy hidegebb zónákat -- hogy ez összességében milyen hatást vált ki, jó kérdés). A DS4 ezen kívül nem sokban különbözik a DS3-tól, egy-két SATA foglalat máshova került, az IDE csatlakozó elfordult, és az egyik PCI helyére külsőre x16-os PCIe-foglalat került (ez valójában, elektromosan csak x4-es), de ezen kívül semmi komolyabb változtatás nem történt.

Gigabyte P965-S3/DS3 és P965-DS4 hátlapok [+]

A három alaplap hátulról (vagy ha jobban tetszik, akkor oldalról) is szinte megegyezik, a szokásos portokon felül egy-egy koaxális és optikai SPDIF-kimenet található, illetve a DS4-en ezenkívül egy FireWire portot is találunk, úgy tűnik tehát, hogy a Gigabyte nem állt be az eSATA-t népszerűsítők táborába, viszont továbbra is támogatja a soros és párhuzamos portokat.

Az újfajta kondenzátorok, illetve a külső SATA/PATA-vezérlő [+]

Készítettünk további két képet az alaplapokról. A 965P-DS3 esetében a Gigabyte a folyékony elektrolitos kondenzátorokat polimer-alumínium szilárdelektrolitos kondenzátorokra cserélte, melyek valahogy így mutatnak (bal kép). A jobb oldalin a plusz PATA/SATA-vezérlő látható Gigabyte felirattal.

BIOS

Gigabyte P965-széria: integrált eszközök / tuningopciók / hardware monitor [+]

Lássuk a BIOS-t, amelyben szerencsénkre a Gigabyte nagyot alkotott. Ez egyrészt azért örvendetes, mert míg a korábban nálunk járt és letesztelt Gigabyte alaplapokkal szinte mindig volt valami kis gubanc, amikor a tuningra került sor (vagy nem támogatta ezt a feszültséget, vagy azt az órajelet stb.), a 965P-széria esetében erről szó sincs. És ami még örvendetesebb, hogy a széria mindhárom tagja megfelel a tuningra, vagyis a Gigabyte az olcsóbb lapoknál nem korlátozta apróbb kis trükkökkel a túlhajtást úgy, mint az Asus (gondoljunk a P5B-re és P5B Deluxe-ra). Na persze azért némi különbség van a legdrágább modell, a DS4 javára. A beállítható FSB-t, PCIe-órajelet, illetve memóriaszorzókat tekintve a három alaplap megegyezik, azonban a feszültségek terén a DS4 a legjobb (az S3 és a DS3 megegyezik). Miben is látható, hogy a DS4 a nyerő? Arról van szó, hogy a DS4 esetében a beállítható minimális vagy maximális feszültségek alacsonyabbak/magasabbak, ráadásul a lépésközök is kisebbek, vagyis a tuning kifinomultabb. Tegye fel a kezét az, akit érdekel, hogy a memória 2,1 vagy 2,0875 voltot kap...! A DS4 előnye ennyiben ki is merül, szerencsére az S3 és a DS3 is kiválóan alkalmas a tuningra, lássuk is mindjárt a tapasztalatokat.

510 MHz-es FSB a P965-S3-mal [+]

Elsőként az S3-at izzasztottuk meg, hiszen ez a legolcsóbb. A chipset alapfeszültségen kb. 500 MHz-ig bírta a próbát. Az 510 MHz-hez már +0,1 V MCH-feszültség kellett, viszont az 520 MHz már +0,2 V-os többlettel sem akart menni. Összességében nem rossz ez az eredmény. Érdekes, de a DS3-mal alapfeszültségen csak 490 MHz-ig jutottunk, az 500 MHz-hez már kellett a +0,1 V-os kakaó. 510-en csak +0,2 V-os MCH-val tűnt stabilnak a rendszer, viszont újraindítás után a memória órajele néha 266-ra ugrott vissza (BIOS-bug?), ezért az 500 MHz-nél maradtunk végső eredményként. A 965P-DS4-gyel alapfeszültségen csak 485 MHz-ig jutottunk, 490 MHz-en már fagyott a rendszer. Érdekes jelenség, emlékezzünk csak arra, amit a heat-pipe-ról írtunk korábban; lehet, hogy nem is annyira jó ez a megoldás? Az északi hídnak +0,1 V-ot adtunk, és így újabb 5 MHz-et préseltünk ki az alaplapból, tehát elértük a 490 MHz-et, de az 500 MHz csak nem jött össze, ezért felváltottunk +0,2 V-ra, ahol még mindig nem volt stabil az 500 MHz, míg végül +0,3 V-on 2 óra tesztelés erejéig stabilnak tűnt a rendszer, de nem mernénk lefogadni, hogy az is maradt volna napokig. Hozzá kell tennünk, hogy az északi hídon található hűtőborda a DS4-en volt a legmelegebb, közel 10 fokkal mértünk magasabb értéket, mint a DS3-on! Találós kérdés: a chipset melegedett ennyivel jobban, vagy a MOSFET-ek melegét „kapta meg” az északi híd is? Mi a második válaszra tippelünk...

Amikor a CPU túlhajtására mentünk rá, a három alaplap közel ugyanúgy teljesített: 1,4 V-os feszültséggel 490 MHz-ig jutottunk, de az 500 MHz-es FSB-vel (7 x 500=3500 MHz) már mind a három alaplapban bizonytalankodott a rendszer, a Vezérlőpult leállt, kernelhiba jelentkezett stb., nem igazán jött ki, hogy a DS4-en a processzor feszültségellátása komolyabb és jobban megszerkesztett, mint az olcsóbb lapokon (a DS4-en hatfázisú, a DS3-on pedig csak háromfázisú feszültségellátás található).

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!