Szereplőink

Az elmúlt időszakban két cikken keresztül mutattuk be olvasóinknak a Core 2 Duo processzorok sebességét, az eredmény pedig mindenki számára egyértelművé tette, hogy az Intel legújabb lapkái minden tekintetben jobban sikerültek a rivális megoldásánál (Core 2 bemutató cikk és tuningos cikk). Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy egy processzort nem csak önmagában, hanem egy rendszer részeként is értékelni kell; azaz mindamellett, hogy a Core 2 Duo gyors, hogyha csak egy rendszer elemeként tekintünk rá és magát a rendszert összességében értékeljük sebesség és ár alapján, akkor vajon nem változik-e meg a kép? Ezúttal megpróbáltunk három olyan tesztrendszert összeállítani, melyekbe kommerszebb hardverkomponenseket válogattunk össze.

Lássuk először a számítógép lelkét, a processzort!

Három olyan processzorra esett a választásunk, melyek manapság - mondhatni - megérik a pénzüket. A Core 2 Duo család legolcsóbb tagjára azért voksoltunk, mert egyrészt ez a legolcsóbb, miközben sebessége az Athlon 64 X2 4200+ és 4600+ között mozog, másrészt tuningban sem szégyenkezhet, ráadásul - mint az korábban kiderült -, a magasabb számozású modelleknél 2 MB-tal kisebb L2 cache nem túl nagy veszteség. A már "Dualcore-Celeronná" avanzsálódott Pentium D-k családjából a 925-ösre esett a választásunk, egyrészt mert ez árban közel áll a Core 2 Duo E6300-hoz, másrészt a Pentium D-k órajelének átlaga kb. 3 GHz. A Pentium D 925 egyvalamit kivéve megegyezik a 930-assal: nem támogatja a Virtualizációs Technológiát. Az AMD-s rendszer központi egysége ezúttal egy Athlon 64 X2 4000+ lett. Lehetett volna a 3800+ is (ami egy picit lassabb ennél), de a 4000+ teljesítményére már úgyis régen kíváncsiak voltunk. A három processzor feltűnően eltérő karakterisztikai jellemzőkkel rendelkezik, ami betudható a három teljesen eltérő architektúrának. A táblázat kicsit alaposabb áttekintése után egyértelművé válik, hogy a Core 2 Duo a legfejlettebb szinte minden tekintetben.

Társainál ugyan alacsonyabb az órajele, de ez nem jelent semmit. A rendszerbusz órajele a Pentium D-kéhez képest 66 MHz-cel tovább nőtt, ez pedig még nagyobb sávszélességet biztosít számára a chipset felé. Ahhoz képest, hogy ez a legfejlettebb chip, ez a legkisebb is, így előállítási költsége a legalacsonyabb. A Core 2-esek egyik legnagyobb fegyvere a két mag között megosztott L2 cache, ami nemcsak intelligensebb ellenfelei megoldásainál, de sávszélessége is duplája azoknak. A Core 2 Duo ismeri az összes lényeges SIMD utasításkészletet, még a kiterjesztett SSE3-at is (SSSE3). Egyedül a TDP értékek esetében szorul magyarázatra a táblázat. A két gyártó eltérően értelmezi és méri a TDP-t, ugyanis amíg az AMD TDP-adatai elektronikai maximumra vonatkoznak (termékcsaládon belüli maximális órajelet és maximális feszültséget feltételezve), addig az Intel egy általa meghatározott kód futása során fellépő hőfejlődési mutató alapján határozza meg chipjeinek TDP-értékét. Ha a két gyártó chipjeit odaadnánk a másiknak, akkor azok más TDP-osztályba sorolnák be, mint maga a gyártó, az Intel alacsonyabb, az AMD pedig magasabb TDP-értéket adna riválisa chipjeinek. Erre a kis magyarázatra azért volt szükség, mert a táblázatban található TDP-értékek megtévesztőleg hatnak, és - mint látni fogjuk - ellentmondanak a mért fogyasztási adatoknak.

A három processzor 45-50 000 forintba kerül, így kiválasztásuk nem volt nehéz feladat, viszont most essen szó a memóriáról is, aminek több feltételnek is meg kell felelnie. Kétszer 1 GB-ban gondolkodunk, ugyanis hamarosan itt a Vista és egyre több az 1 GB-nál is több memóriát igénylő játék. Először is legyen olcsó, legyen kompatibilis a legtöbb alaplappal, és ha lehetséges, akkor legyen benne némi tuningpotenciál. A választásunk a Corsair Twinx2048-6400-as memóriapárra esett több okból is.

Egyrészt ez a memóriapár a DDR2-800-asok között még egész jó áron kapható, bár az utóbbi hetekben a memóriaárak elkezdtek emelkedni. Másrészt kompatibilitás terén a Corsairrel még sosem volt problémánk, nem véletlenül használunk Corsair memóriákat mindent teszthez (köztük a sokszereplős alaplapbemutatókhoz is). Harmadrészt bíztunk benne, hogy ez a DDR2-800-as pár hajlandóságot fog mutatni a tuningra, ez persze lutri. Azt hozzá kell tennünk, hogy a DDR2-667-es és 800-as memóriák között árban igen nagy a különbség, így ha 667-esre esik a választásunk, akkor sok pénzt megspórolhatunk, viszont a tuningnál lehetnek problémáink, igaz, ez inkább csak a Core 2-es rendszer esetében áll fenn.

Szóval választhatunk, hogy vagy egy magasabb szorzójú procit veszünk drágábban és e mellé olcsóbb memóriát, vagy egy alacsonyabb szorzójú processzort, de magasabb órajelre képes memóriát. Az első eset pozitívuma, hogy a processzorunk már alapjáraton is gyorsabb lesz, viszont a 667-es memóriákkal később mit fogunk kezdeni? A második esetben, bár a processzor alapjáraton lassabb lesz, a tuningra nagyobb lesz az esélyünk és a DDR2-800-as memóriák egy későbbi rendszerbe is beilleszthetőek lesznek. Legalábbis egy Core 2 Duót tuningolni szándékozó felhasználónak ezeket a szempontokat figyelembe kell vennie a vásárlás során. Egy Athlon 64 X2 vagy Pentium D tulajdonosának a memória kérdése nem olyan lényeges, hiszen az alaplapok mindkét processzor esetében lehetőséget adnak a memória-órajel visszaskálázására, így nem lépjük túl a specifikációkban meghatározott értéket. Ez ugyan igaz a Core 2-es CPU-kat fogadó alaplapokra is, azonban mivel a Core 2 processzorok FSB-je magasabb, így minél magasabb órajelet akarunk elérni a tuning során, annál magasabb FSB-tartományokba kell "feltörtünk".

Következzenek az alaplapok, melyeknél a Core 2-est kivéve szintén nem volt túl nehéz a választásunk.

Abit IL8 / Abit KN9 / Asus P5B

A Pentium D alá egy i945P chipsetes alaplapot akartunk berakni, mert egy korábbi tesztünkből kiderült, hogy a 945P és a 975X chipsetes alaplapok sebessége között a különbség elenyésző. Ebben az Abit IL8-ra esett a választásunk, ez kb. 25 000 forint, a FireWire porton kívül minden megtalálható rajta és tuningra is alkalmas. Az Athlon 64 X2 esetében is hasonló elv vezérelt minket, az A64-es platform sebessége nem függ az alaplaptól, így az ár/felszereltség/tuningolhatóság szempontok mérlegelése után a szintén Abit márkájú KN9-re esett a választásunk, ami az IL8-hoz hasonlóan kb. 25 000 forint. A Core 2-es rendszer esetében kicsit zavarban voltunk, mert több nagy sláger is fut a fórumokon. A Gigabyte 965P-DS3 és DS4 mellett az Abit AB9 és az Asus P5B tetszik a legtöbb olvasónak, végül mi a P5B-t választottuk, egyrészt, mert a Gigabyte lapok sokaknál memóriakompatibilitási problémákkal küzdenek, másrészt Abitból már van két tesztalanyunk, és a legfőbb érv, hogy az Asus P5B-t előzőleg már teszteltük, és tudjuk, mire képes FSB-tuning terén. Árban egyébként nincs túl sok különbség a négy jelölt között, az Abit AB9-nél 1-2000 forinttal drágább az Asus P5B, a Gigabyte pedig újabb 1-2000 forintos ugrásokat követően vásárolható meg (a 965P-DS4 a legdrágább).

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!