A felhozatal
Sok idő eltelt, mióta utoljára monitorokat teszteltünk. Ennek az az oka, hogy a TFT LCD-k piaca gyakorlatilag állóvízként jellemezhető, a gyártók már nem tudnak semmi újat kitalálni. Ha pedig vásárlásról van szó, a legegyszerűbb az, ha elmegyünk egy nagy bevásárlóközpontba, megnézegetjük a monitorokat, és kiválasztjuk azt, amelyik külsőre és ergonómiailag tetszik, illetve a csatlakozók terén is rendben van. Azért időről-időre néha mégiscsak érdemes rátekinteni az aktuális monitorpiaci kínálatra, és ezt tesszük most is.
Két, esetleg három részesre tervezett monitorokkal foglalkozó cikksorozatunk első részében négy monitor kerül terítékre. A tesztelésre érdekesnek talált típusok és a végül szerkesztőségünkben landoló modellek egyes esetekben köszönő viszonyban sincsenek egymással, ez a beszerzési nehézségekből adódik. A négy monitor, amelyet végül leteszteltünk, egyfajta szemléltető skálája az aktuális monitorpiacnak. Ismerkedjünk meg a Samsung BX2440-nel, az Acer S243HL-lel, az LG W2486L-lel (LGE2360V-t szerettünk volna) és a HP ZR24w-vel (első nekifutásra a HP LA2405wg-re pályáztunk)!
Ez a kis kitekintés némileg rendhagyó lesz, mert nem a szokásos kibontjuk/kalibrálunk/játszunk/filmezünk/szemmel vizsgálunk metodikát választottuk. Végeredményben éppenhogy csak teszteltük a monitorokat, valójában inkább használtuk őket, méghozzá napokon keresztül a sajátunk helyett, miközben jegyzeteket készítettünk a pozitívumokról és a negatívumokról. A monitorokat egy kicsit igényesebbnek tekinthető átlagfelhasználói szemmel vizsgáltuk; egy Samsung 214T helyét vették át egyenként 1-2 napra, a felhasználási területek pedig: net, office, játék, filmnézés és némi photoshop.
Samsung BX2440 [+]
A 214T helyére először a BX2440 került. Ez egy lényegében jellegtelen külsejű monitor, a SyncMaster 245T-re hajazó burkolattal, de annál jóval vékonyabb kávával. A BX2440 külsőleg egy monitor a szó szoros értelmében, tehát nem egy nappaliba való díszítőelem, ami manapság a sok csillogó-villogó típus között már lassan unikumnak számít. Egyszerű, szögletes formák, szimpla fekete borítás jellemzi. Ugyanakkor funkcionalitás tekintetében az olcsóbb monitorok közül kitűnik, hiszen a tartószerkezet lehetőséget ad a kijelző magasságának megváltoztatására és elforgatására. Azért látszik rajta, hogy a tömegigények kielégítésére készítették, mert ez az állvány szerintünk elég vékonyka műanyagból készült, persze a monitorokat nem szokás dobálni, hajlítgatni, de akkor is, érzésre kevés az anyag.
Acer S243HL [+]
A BX2440-et az Acer S243HL követte, ez külsőre már hajlik a "divatmonitorok" irányzata felé. A kijelző még mindig szögletes és fekete, de egy egészen egyedi, aszimmetrikus talpat társítottak mellé, ezzel ugyanakkor ergonómiailag be is határolták, mert csak a panel előre- és hátradöntésére van lehetőségünk. Nem beszélve a talp aljának kidolgozásáról, ami elég szerencsétlenre sikeredett, ugyanis szinte azonnal felkarcolta a vadi új íróasztalunkat. A káva meglepően vékonyra, "hi-tech"-esre sikerült, ami első ránézésre igen impresszív benyomást tett ránk. Szólnunk kell a beépített hangszóróról is, ami éppen úgy szól, ahogy azt sejtettük: egy 2 wattos hangszóró kiváltására alkalmas.
LG W2486L [+]
Az LG W2486L lekerekített formáival, tükröződő burkolatával és érdekes alakú, bordós színű állványával már egyike napjaink divatmonitorjainak. Az érintésérzékeny gombokkal rendelkező burkolat egészen addig jól hangzik, amíg nem kell használnunk őket.
A felsorolt három monitor közös jellemzője a manapság előszeretettel kihangsúlyozott és reklámozott LED-es háttérvilágítás. Az emberek a LED-es panelekre hajlamosak úgy tekinteni, mintha valami UFO-technológia lenne, ergo a gyártók elérték a céljukat, az utcákon és az interneten is mindenfelé a LED-es monitorok és tévék az aktuális követendő divat. De mi a valóság? Az átlagos LCD TFT-kben CCFL, azaz hidegkatódos fluoreszcens lámpákat találunk, ennek ismerősek a jellemzői: átlagos színreprodukció, nem túl mély fekete és nem túl homogén háttérvilágítás, illetve magas fogyasztás. A LED-alapú háttérvilágítás használatával szélesebb színskála válik megjeleníthetővé, a jobb fényerőszabályzásnak köszönhetően pedig elvileg javul a kép kontrasztja, feketeszintje és a homogenitása, illetve még fogyasztása is alacsonyabb. Ergo a LED tényleg jó. De vajon segít ez valamit egy 60-80 000 forintos tucatmonitoron? Erre később még visszatérünk.
HP ZR24w [+]
Az LG után a HP ZR24w-t vettük elő, és az első gondolatunk az volt, hogy "wow". Ez súlyra (érzésre) legalább kétszer-háromszor nehezebb, mint az előző modellek, nem beszélve a káváról, ami szintén legalább kétszer vastagabb a többiekénél. Valójában csak azért lepődtünk meg annyira, mert kibontáskor a HP LA2405wg-re számítottunk (szórakozottságunkban meg sem néztük a dobozon található feliratot), ami az előző három modellhez hasonló belsőleg, viszont a ZR24w teljesen más. Nem szeretnénk előre lelőni a poént, de a HP beüzemelése előtt éppen azon morfondíroztunk, hogy de jó lenne egy olyan monitor, ami ergonómiailag olyasmi, mint a Samsung BX2440, a kijelző pedig legalább olyan, mint az Acer S243HL-é. A HP épp ilyen volt, ez már az első bekapcsoláskor látszott. Később persze kiderült egy-két turpisság. A ZR24w a Samsunghoz hasonlóan egyszerű, de ugyanakkor egy monitortól elvárható külsejű típus, lekerekített szélekkel, feketében, normális nyomógombokkal és masszív talppal, az állvány pedig lehetőséget biztosít a képernyő magasságának beállítására, előre- és hátradöntésére is. Szerintünk ez az alap, ha monitorról van szó. A HP ZR24w nem véletlenül drágább az előző három típusnál, külsőleg (bár ez egyéni ízlés kérdése) és belsőleg is fejlettebb azoknál.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
