24 colosok manapság

A felhozatal

Sok idő eltelt, mióta utoljára monitorokat teszteltünk. Ennek az az oka, hogy a TFT LCD-k piaca gyakorlatilag állóvízként jellemezhető, a gyártók már nem tudnak semmi újat kitalálni. Ha pedig vásárlásról van szó, a legegyszerűbb az, ha elmegyünk egy nagy bevásárlóközpontba, megnézegetjük a monitorokat, és kiválasztjuk azt, amelyik külsőre és ergonómiailag tetszik, illetve a csatlakozók terén is rendben van. Azért időről-időre néha mégiscsak érdemes rátekinteni az aktuális monitorpiaci kínálatra, és ezt tesszük most is.

Két, esetleg három részesre tervezett monitorokkal foglalkozó cikksorozatunk első részében négy monitor kerül terítékre. A tesztelésre érdekesnek talált típusok és a végül szerkesztőségünkben landoló modellek egyes esetekben köszönő viszonyban sincsenek egymással, ez a beszerzési nehézségekből adódik. A négy monitor, amelyet végül leteszteltünk, egyfajta szemléltető skálája az aktuális monitorpiacnak. Ismerkedjünk meg a Samsung BX2440-nel, az Acer S243HL-lel, az LG W2486L-lel (LGE2360V-t szerettünk volna) és a HP ZR24w-vel (első nekifutásra a HP LA2405wg-re pályáztunk)!

Ez a kis kitekintés némileg rendhagyó lesz, mert nem a szokásos kibontjuk/kalibrálunk/játszunk/filmezünk/szemmel vizsgálunk metodikát választottuk. Végeredményben éppenhogy csak teszteltük a monitorokat, valójában inkább használtuk őket, méghozzá napokon keresztül a sajátunk helyett, miközben jegyzeteket készítettünk a pozitívumokról és a negatívumokról. A monitorokat egy kicsit igényesebbnek tekinthető átlagfelhasználói szemmel vizsgáltuk; egy Samsung 214T helyét vették át egyenként 1-2 napra, a felhasználási területek pedig: net, office, játék, filmnézés és némi photoshop.

Samsung BX2440 [+]

A 214T helyére először a BX2440 került. Ez egy lényegében jellegtelen külsejű monitor, a SyncMaster 245T-re hajazó burkolattal, de annál jóval vékonyabb kávával. A BX2440 külsőleg egy monitor a szó szoros értelmében, tehát nem egy nappaliba való díszítőelem, ami manapság a sok csillogó-villogó típus között már lassan unikumnak számít. Egyszerű, szögletes formák, szimpla fekete borítás jellemzi. Ugyanakkor funkcionalitás tekintetében az olcsóbb monitorok közül kitűnik, hiszen a tartószerkezet lehetőséget ad a kijelző magasságának megváltoztatására és elforgatására. Azért látszik rajta, hogy a tömegigények kielégítésére készítették, mert ez az állvány szerintünk elég vékonyka műanyagból készült, persze a monitorokat nem szokás dobálni, hajlítgatni, de akkor is, érzésre kevés az anyag.

Acer S243HL [+]

A BX2440-et az Acer S243HL követte, ez külsőre már hajlik a "divatmonitorok" irányzata felé. A kijelző még mindig szögletes és fekete, de egy egészen egyedi, aszimmetrikus talpat társítottak mellé, ezzel ugyanakkor ergonómiailag be is határolták, mert csak a panel előre- és hátradöntésére van lehetőségünk. Nem beszélve a talp aljának kidolgozásáról, ami elég szerencsétlenre sikeredett, ugyanis szinte azonnal felkarcolta a vadi új íróasztalunkat. A káva meglepően vékonyra, "hi-tech"-esre sikerült, ami első ránézésre igen impresszív benyomást tett ránk. Szólnunk kell a beépített hangszóróról is, ami éppen úgy szól, ahogy azt sejtettük: egy 2 wattos hangszóró kiváltására alkalmas.

LG W2486L [+]

Az LG W2486L lekerekített formáival, tükröződő burkolatával és érdekes alakú, bordós színű állványával már egyike napjaink divatmonitorjainak. Az érintésérzékeny gombokkal rendelkező burkolat egészen addig jól hangzik, amíg nem kell használnunk őket.

A felsorolt három monitor közös jellemzője a manapság előszeretettel kihangsúlyozott és reklámozott LED-es háttérvilágítás. Az emberek a LED-es panelekre hajlamosak úgy tekinteni, mintha valami UFO-technológia lenne, ergo a gyártók elérték a céljukat, az utcákon és az interneten is mindenfelé a LED-es monitorok és tévék az aktuális követendő divat. De mi a valóság? Az átlagos LCD TFT-kben CCFL, azaz hidegkatódos fluoreszcens lámpákat találunk, ennek ismerősek a jellemzői: átlagos színreprodukció, nem túl mély fekete és nem túl homogén háttérvilágítás, illetve magas fogyasztás. A LED-alapú háttérvilágítás használatával szélesebb színskála válik megjeleníthetővé, a jobb fényerőszabályzásnak köszönhetően pedig elvileg javul a kép kontrasztja, feketeszintje és a homogenitása, illetve még fogyasztása is alacsonyabb. Ergo a LED tényleg jó. De vajon segít ez valamit egy 60-80 000 forintos tucatmonitoron? Erre később még visszatérünk.

HP ZR24w [+]

Az LG után a HP ZR24w-t vettük elő, és az első gondolatunk az volt, hogy "wow". Ez súlyra (érzésre) legalább kétszer-háromszor nehezebb, mint az előző modellek, nem beszélve a káváról, ami szintén legalább kétszer vastagabb a többiekénél. Valójában csak azért lepődtünk meg annyira, mert kibontáskor a HP LA2405wg-re számítottunk (szórakozottságunkban meg sem néztük a dobozon található feliratot), ami az előző három modellhez hasonló belsőleg, viszont a ZR24w teljesen más. Nem szeretnénk előre lelőni a poént, de a HP beüzemelése előtt éppen azon morfondíroztunk, hogy de jó lenne egy olyan monitor, ami ergonómiailag olyasmi, mint a Samsung BX2440, a kijelző pedig legalább olyan, mint az Acer S243HL-é. A HP épp ilyen volt, ez már az első bekapcsoláskor látszott. Később persze kiderült egy-két turpisság. A ZR24w a Samsunghoz hasonlóan egyszerű, de ugyanakkor egy monitortól elvárható külsejű típus, lekerekített szélekkel, feketében, normális nyomógombokkal és masszív talppal, az állvány pedig lehetőséget biztosít a képernyő magasságának beállítására, előre- és hátradöntésére is. Szerintünk ez az alap, ha monitorról van szó. A HP ZR24w nem véletlenül drágább az előző három típusnál, külsőleg (bár ez egyéni ízlés kérdése) és belsőleg is fejlettebb azoknál.

Még mindig a külső

A Samsung és a... [+]

HP kijelzője forgatható [+]

Mint már említettük, a Samsung BX2440 és a HP ZR24w kijelzője elforgatható. Ez két esetben jöhet jól: ha valakinek mutatni szeretnénk valamit és az a valaki mellettünk áll vagy ül, illetve amikor a monitor talpa nem teljesen merőleges a mi nézőpontunkból, például mert nem fér el másképp. Ilyenkor elég a panelt egy picit elforgatni, nem kell az egész monitort elmozgatni, húzgálni (amivel az íróasztal épségét is veszélyeztethetjük).

Az Acer és az LG csak előre és hátra dönthető... [+]

Éppen ezért az Acer S243HL és az LG W2486L nem éppen a zsánerünk. Ezek nem csak hogy nem forgathatók (ami még a kisebbik baj), de a magasságuk sem állítható. Tekintve, hogy TN+film paneles típusokról van szó, amely panelnek van egy olyan rossz tulajdonsága, hogy már enyhén lentről nézve is felfelé sötétedik ("inverzesedik"), ez elég sok kényeletlenséget tud okozni. Mivel a monitor magassága nem állítható, így hasznáéatba vételkor kénytelenek leszünk a szék magasságát a monitorhoz igazítani, hiszen enyhén fentről lefelé nézve a monitort nem éppen szemkímélő. Másrészt ott van a panel betekintési szögeiből adódó probléma. A mérnökök talán úgy gondolják, hogy ezeket a monitorokat az Acerről készült második fotós beállításban érdemes használni.

A Samsung és a HP magasságát állíthatjuk [+]

A Samsung BX2440-nel és a HP ZR24w-vel nincs ilyen probléma.

A Samsung és a HP portré módban [+]

Utóbbi kettő még a portré módot is támogatja, ami a keskeny weboldalak böngészésére kiváló, csak legyen az embernek kedve ide-oda forgatni a panelt.

Kezelőszervek [+]

Ami a nyomógombokat illeti, ezen a téren csak az LG-t éreztük félresikerültnek. Az érintésérzékeny gombok gyakran nem reagálnak sehogy, pedig az OSD-ben van egy olyan menüpont, amivel érzékenyebbé tehetjük a reagálásukat, de ez mit sem segít, az OSD-ről készült videón jól látszik majd, hogy a gombok nyomkodása közben egyfolytában billeg a monitor. A HP kezelőszervei szerintünk tökéletesek. Nincs túlbonyolítva, szimpla gombokról van szó. Nagyjából ugyanez elmondható az Acerről és a Samsungról is, bár ezek kezelése kissé fárasztóbb, mert máshogy kell tartani a kezünket. Az Acert hüvelykujjal érdemes nyomkodni, a Samsungot viszont lentről felfelé a mutató- vagy a középső ujjal, ráadásul a gombok nagyon pindurkák. Bárcsak ez lenne a legnagyobb gond, alapjában véve az érintéskérzékeny kezelőszervvel ellátott monitorokon kívül az összes többi gond nélkül használható.

Az OSD és némi tapasztalat

Mit mondhatnánk az OSD-kről? Az Aceré elég egyértelmű és könnyen kezelhető, viszont nagy hibapont jár azért, hogy kihagyták belőle a három alapszínt, ezeket ugyanis csak az Acer saját szoftverével, az eDisplayjel módosíthatjuk. Meg kell jegyeznünk, hogy a monitor mellé csomagolt CD-ről nem lehet feltelepíteni ezt a szoftvert, valószínűleg már túl régi, de a netről letölthető a legújabb, ami működik (de mi történik olyankor, ha nincs net a közelben?). Az Acer OSD-jének egyetlen érdekessége az ACM, azaz Adaptive Contrast Management, ami a fényerő - a képernyőn megjelenő "objektumoktól függő" - automatikus átállításával a kontrasztarányt hivatott javítani. Nos, miután ezt bekapcsoltuk, kisült a szemünk... Ez szerintünk csak arra képes, hogy az egekbe emelje a fényerőt. Egyeseknek valószínűleg szemre tetszeni fog, de a kalibrált állapottal váltogatva tisztán látszik, hogy színárnyalatok tűnnek el, és alapvetően az a célja, hogy a sötét képkockáknál abszolút sötétség, a világosabbaknál pedig rikító világosság legyen, ez ugyanis elvben azt jelenti, hogy nőtt a kontrasztarány.

Az LG OSD-je az Aceréhez hasonlóan elég egyértelmű, viszont kevésbé jól kezelhető, főleg a rosszul kitalált gombstruktúra miatt, rengetegszer előfordult, hogy az egyik menüt szerettük volna megnyitni, de egy másik nyílt meg vagy éppenséggel bezártuk az előzőt. A menürendszerben feltűnik egy "Black level" nevezetű opció, amivel a fekete szintjét állíthatjuk magasra vagy alacsonyra. A magas beállítást használva a legalább 5 éves TN-paneles monitorok feketéje köszön vissza ránk, tehát nem igazán ajánljuk. A Live Sensor hivatott az érintésérzékeny gombok érzékenységét megnövelni, ez nálunk nem igazán vált be. A SMART bekapcsolásával a monitor a környezet fényviszonyaihoz igazítja a panel fényerejét, az Auto Bright pedig a monitoron megjelenő tartalomhoz igazítja a fényerőt. A kettő együtt használva megfigyelésünk szerint egészen jó eredményt produkál, csak nagyon lassú. Egy példával szemléltetve egy sötét szobában (csak a monitor mögött volt háttérvilágítás) sötét Windows asztalon a panel felvilágosodik, aztán ha hirtelen a böngészőre váltunk világos weboldallal, akkor lesötétül, de ez kb. 2 másodpercet vesz igénybe. Az OSD-ben feltűnik egy Cinema mód nevű opció is, de ezt csak az LG saját programjával, a Forte Managerrel hívhatjuk életre. A Cinema mód bekapcsolásával a képernyő egy általunk kijelölt területe világos marad, a körülötte lévő terület pedig lesötétedik, az olvasókra bizzuk a döntést, hogy ez mire is való és hogy használható-e.

A Samsung BX2440 OSD-je a szokásos samsungos egyszerűséggel és átláthatósággal, érthetőséggel készült. A szokásos opciókon felül azonban találunk benne egy-két érdekességet, amelyek felcsillanthatják egyesek szemét, de ez a reménykedés gyorsan legyintésbe megy át (legalábbis velünk ez történt). Először is ott van a dinamikus kontraszt, ami általános használatra (net, office) teljesen alkalmatlan, mert rettentő világos. A MagicBright egyes beállításai is érdekesek: a normál mód fakó és szürke színeket eredményez. A játék fakó és rikító, a mozi pedig sárgás, még a korábbiaknál is világosabb, a gamma az egekbe tolva és elmosódás tapasztalható. Másodszor ott van a MagicAngle menüpont, ami éppen a TN-panelekre jellemző lentről felfelé sötétedés problémájára kíván gyógyír lenni. Bizonyos szemszögből ez sikerül is, ugyanis ezzel a menüponttal a fényerőt tolhatjuk fel az egekbe, de más nem történik. Ez azon felül, hogy igen primitív próbálkozás, sajnos még csúnya is. A harmadik érdekes menüpont a MagicEco névre hallgat, ami sejthető, hogy az energiamegtakarítással kapcsolatos. Ez úgy működik, mint a laptopok esetében: ha energiát akarunk megtakarítani, akkor leveszi a fényerőt; viszont a menüpont tudása ennyiben ki is merül. A slusszpoén, hogy ezek a Magic funkciók együtt nem használhatóak. Összességében az OSD-vel nincs gond, de úgy gondoljuk, a Samsung márkanévre nem vet jó fényt, hogy ilyen áltechnológiákkal igyekszik elkápráztatni a kevésbé tájékozott vásárlókat.

Érdekes módon a HP, bár drágább a többieknél, OSD-je azokhoz képest mentes a különböző flancos "technológiáktól", bár azért némi ráadást itt is kapunk. Az első dolog, ami feltűnt nekünk, hogy a három alapszín beállításánál 100 helyett 255 egységnyi a csúszka hossza, ami finomabb kalibrációt tesz lehetővé. A Samsung-féle MagicEco itt egyszerűen Power Saverként szerepel, és ahogy mi észrevettük, saját beállításaink mellett semmilyen hatása nincs sem a fogyasztásra, sem a fényerőre sem. Az OverDrive és a Dinamikus kontraszt itt is ki-, illetve bekapcsolható, előbbi az utánhúzást hivatott csökkenteni, bár mi kikapcsolva használtuk, így sem vettünk észre utánhúzást (Team Fortress 2, NFS Shift, Gears of War, AvP). Végül csak egy kis plusz, de OSD-ből kikapcsolhatjuk a monitor kéken világító állapotledjét, ami sötétben egyeseket zavarhat, tehát nem rossz ötlet.

Használat

Az elmúlt 1 évben finoman fogalmazva sem történt túl sok mindent a monitorok piacán. Alapvetően három jelentőségteljesnek nevezhető eseményről számolhatunk be. Ahogy mi látjuk az alapján a TN+film paneles monitorok továbbra is vezető pozícióban vannak (eladási mutatókról van szó), sőt talán még dominánsabbak, mint korábban. Ezen a téren az egyedüli változás a LED háttérvilágítású panelek megjelenése, és ennek következtében a milliós kontrasztaránnyal rendelkező monitorok piacra dobása. Elég megnézni az általunk tesztelt típusokat, 2 000 000:1-től 12 000 000:1-ig terjed az egyes típusok dinamikus kontrasztaránya. Természetesen talán mondanunk sem kell, de a dinamikus kontraszt egy szimpla átverés. A monitor a panelen megjelenő tartalomhoz igazítja a fényerőt, ha világos a képjelenet, akkor megemeli, ha sötét, akkor lecsökkenti azt, így a világos világosabbnak, a sötét sötétebbnek hat, tehát egyszerűen fogalmazva megemelkedett a kontrasztarány, legalábbis ezt állítják a gyártók. De mivel csak a fényerőt állítgatja a panel, a kontrasztaránnyal semmi sem történik, ezt abból is nagyon jól lehet látni, hogy a fényerő megemelésével a sötét tónusok is világosabbak lesznek, a fényerő csökkentésével pedig a világos területek is sötétebbek lesznek. A kontrasztarány kiszámolása igen egyszerű: a fehéren mért maximális fényerőt el kell osztani a feketén mért minimális fényerővel (pl. 250 cd/m² / 0,17 cd/m² = 1470:1). A gyártók által specifikált sokmilliós kontrasztarányt nem tudjuk, hogy hogyan számolták ki, de még a legjobb esetben is maximum 25 000:1-hez értéket tudnánk elképzelni (250 cd/m² / 0,01 cd/m²), de ehhez az kéne, hogy a fekete ténylegesen tökéletes fekete legyen, ez viszont lehetetlen, mivel amíg van valami megjelenítendő a panelen, addig van fényerő is, ergo nem lehet 0 a fekete fényereje. Erre kár is a szót pazarolni, egy teljesen értelmetlen egymásra licitálás csak az egész.

A második érdekesség az MVA/PVA panelek visszaszorulása, már csak elvétve találkozunk erre épülő monitorokkal. Tudomásunk szerint a Samsungnak és az Eizónak vannak még ilyen modelljei, ezeket mi is bemutattuk, de már ezek is több mint 1 évesek.

A harmadik "esemény" az IPS panelhez kapcsolódik, ez ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy átveszi az MVA/PVA helyét. Az elmúlt 2 évben egyre több jött ki belőlük, melyek többnyire az IPS továbbfejlesztésére épülnek. A HP például H2-IPS-nek nevezi a ZR24w-ben található panelt, de a 22 colos ZR22w-ben UH-IPS található; ezek elvileg az új generációs H-IPS alacsonyabb fogyasztású verziói, a H-IPS pedig az S-IPS egy újabb változata, amely a pixeleket vízszintes, egyenes vonalba rendezi, a köztük található elektródok szélességét pedig lecsökkentették. Létezik még az AS-IPS, az e-IPS és a p-IPS (meg még ki tudja melyik), amelyekben vagy a válaszidőt javították, vagy szimplán csak egyes gyártók IPS-megnevezései.

Na de mi is a lényeg? A négy tesztelt monitor mind a kommersz piacra készült, csak picit más-más igényeket kívánnak kielégíteni. A TN+film köré épülő monitorok a gyártók szerint elegendőek a legtöbbünk számára, az IPS (ezesetben H2-IPS) pedig egy kicsit jobb.

A kalibrálást a már régről ismert módon végeztük el. Először a GretagMacbeth Eye One Display kalibrátorral (xRite i1Display 2) bemértük a kijelzőt alapállapotban. A kalibrációval kapcsolatban az idevágó cikket érdemes átolvasni. Ezután a monitort a LaCie Blue Eye Pro programmal kalibráltuk úgy, hogy a végeredmény 6500 kelvines színhőmérséklet, 80 cd/m²-es fényerő és 2,2-es gamma legyen. Korábban 120 cd/m²-es fényerőt használtunk, azonban a mindennapi használathoz szerintünk sokkal megfelelőbb a 80 cd/m²-es érték, nem annyira világos, de nem is sötét, és a kontraszttal sincs gond.

TFT LCD-t vizsgáló cikkeinkben az egyes kijelzők bemutatása után közzéteszünk egy táblázatot, melyből a fényerő, kontraszt és a három alapszín értéke olvasható ki. Ezeket az értékeket (az OSD-ben vagy a monitorhoz mellékelt programmal) beállítva az adott monitoron, majd a mellékelt ICC profilt betöltve színhelyesre „kalibrálhatjuk” a monitort (a gammát és a színhőmérsékletet alapállapotban kell hagyni minden esetben), de csak egy adott videokártyával (HD 5850-et használtunk). Javaslatunk, hogy mielőtt ez megtörténne, írjuk fel a korábbi adatokat, ugyanis a színhelyes beállítás nem egyezik meg a szemünk számára legkellemesebb képpel. A gyártók a monitorokat szánt szándékkal rikító színekkel, túl kontrasztos képpel szállítják, mert a szem számára ez a tetszetősebb, azonban ez nem egyezik meg a színhelyes beállítással. Az ICC profil betöltésére többféle program létezik (pl.Windows Color Control Applet), azonban a legegyszerűbb módszer, ha a Windows asztalon jobbklikk után a Képernyő felbontás / Speciális beállítások / Színkezelés / Színkezelés fül alatt hozzáadjuk a listához az általunk mellékelt profilt, és ezt tesszük alapértelmezetté; a Windows újraindítása után már ez fog betöltődni.

Monitor típusa	Acer S243HL	LG W2486L	Samsung BX2440	HP ZR24w
Kalibrálás előtt
Gamma	2,1	2,3	1,9	2,2
Színhőmérséklet (Kelvin)	6624	7280	6012	7051
Fényerő (cd/m2)	101	76	122	132
Delta E (átlag / max)	4,5 / 9,4	3,9 / 10,4	4,5 / 9	2,1 / 7,3
Kalibrálás után
Gamma	2,2	2,2	2,2	2,2
Színhőmérséklet (Kelvin)	6538	6522	6511	6524
Fényerő (cd/m2)	79	77	79	79
Delta E (átlag / max)	3,9 / 12	1,1 / 2,4	2,6 / 9	0,4 / 1,5
Feketén mért fényerő (cd/m2)	0,1	0,1	0,1	0,2
Kalibrált értékek
Fényerő Kontraszt Vörös Zöld Kék	25 60 77 67 68	10 63 73 32 37	12 90 46 42 53	20 82 249 206 214
Profil	Acer S243HL	LG W2486L	Samsung BX2440	HP ZR24w

Ezúttal nem a monitorok által felkínált különböző profilokat mértük ki, hanem azt a beállítást, ami a szemünk számára jónak tűnt (szép volt). Itt a monitorok nem szerepeltek túl fényesen, bár a HP a 2,1-es DeltaE értékével simán vitte a prímet. Kalibrálás után az Aceren kívül mindhárom monitor jól vizsgázott, bár a Samsung picit gyengébb volt, de a 2,6-os átlagérték még az elfogadható kategória. Az Acert többszöri próbálkozásra sem sikerült bekalibrálni, pedig szemre egymás mellé téve az egyes típusokat ugyanolyannak tűnt, mint a másik kettő TN-paneles típus. Érdekesség, hogy a minimális kimért fényerőértékeknél a HP szerepelt a leggyengébben, 0,2 cd/m²-es értéket mértünk a többiek 0,1-ével szemben. Erre még legyintettünk, elvégre ez csak egy tesztprogram, napközben nem látszik a különbség.

Acer és LG (TN+film) [+]

Samsung (TN+film) és HP (H2-IPS) [+]

Samsung 214T (S-PVA) [+]

Érdekesebbnek tűnt a fekete éjszakai viszonyok közti vizsgálata. Elsőként a Samsungot használtuk, és óriási meglepődésünkre egészen elfogadható volt a feketéje, csak alul látszott némi világosság. Azonban legjobban az Acernél döbbentünk meg, azon ugyanis a fekete teljesen fekete volt (egy LCD TFT-hez képest), már olyan szintű, mint az MVA/PVA paneleké. Az LG-nél már csak azért nem lepődtünk meg, mert ezek után már számítottunk a kellemes meglepetésre. A H2-IPS paneles HP ZR24w ugyanakkor csalódást keltő volt, mert a feketéje nem csak hogy világosabb volt az egyébként teljesen leírt TN-paneles modellekénél, de még foltos is, főleg a két felső sarokban. Viszonyításként elkészítettük az S-PVA paneles Samsung 214T fényképét is, elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy ez a legjobb az itt szereplő öt monitor közül. A fekete egyébként így önmagában nem olyan fontos, az ember ritkán bámul egy koromsötét képernyőt hosszú időn keresztül, tehát ezen gyorsan túlléptünk. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a LED háttérvilágítás ezen a téren megtette jótékony hatását, és a TN-panelek egyébként igen gyatra feketéjét feljavították olyan szintre, amit az MVA/PVA már kb. 5 évvel ezelőtt is tudott. Félreértés ne essék, ez már kellett.

TN+film kontra H2-IPS [+]

Az úgynevezett "barnatesztben" gyorsan kiderült, hogy mi a különbség a két technológia között. A TN-paneles monitorok lentről felfelé sötétednek annak ellenére, hogy teljesen egyenesen vannak felállítva (a fényképezőgéppel szemben), míg a H2-IPS-re épülő HP képe totálisan homogén, szemre nulla eltéréssel (itt nem a képek színét kell nézni, hanem a színek egyenletességét).

Jellemzők

A további "elemzés" előtt álljon itt néhány gondolat a monitorokról. A Samsung BX2440 képe a kalibrálás után egészen kellemesnek tűnt, de picit szürkés/kékes lett az egész, ami játékok alatt nem volt megnyerő, de a MagicColor Intelligensre kapcsolásával tökéletessé vált. Az LG-t egészen gyorsan szemre tetszetősre sikerült állítani. A panelmagasság állításának a hiányában, hogy a kép a szemre párhuzamos legyen, egy picit hátra kell dönteni, így viszont a panel felső régiójában jól látható a sötétedés, ez sajnos a TN-panelek nagy hibája. Ez a betekintésiszög-probléma már olyan szintű, hogy kalibrálásnál eleinte nem értettük, hogy miért sárgásra/vörösesre kalibrál a kalibráló eszköz, már azt hittük, hogy hibás. Végül aztán rájöttünk, hogy ez a panel hátradöntése miatt van, mivel a kalibrátort javasolt a picit megdöntött panelre helyezni hogy tökéletesen rá tudjon feküdni. Az LG-vel kapcsolatos érdekesség, hogy egy teljesen fekete képet megjelenítve magától kikapcsol a panel (energiamegtakarítás), de ha már egyetlen pixel eltér a feketétől, akkor nem. Ilyenkor egyébként nagyon jól látszik a különbség a panel feketéje és a valódi fekete (kikapcsolt állapot) között. Az Acer már alapbeállítással is szép volt, de levéve a fényerőt még jobb lett, legalábbis szemre. A profiloknak nem látjuk sok értelmét, mivel ezek mind annyira világosak, hogy lényegében használhatatlanok.

TN+film / H2-IPS / S-PVA [+]

A különböző panelek eltérően mutatnak, ha más-más szögből nézzük őket, mindnek megvannak a maga gyengéi és erősségei. A TN-panelek rákfenéje a lentről felfelé érzékelhető sötétedés, ami, mint azt már az előző oldalon láttuk, szemből nézve is észrevehető. Ez úgy küszöbölhető ki, ha a panelt egyenesbe hozzuk. Ezen a téren az IPS és így a H2-IPS is elvben a legjobb, elvileg minden oldalról tökéletes a kép, a kontrasztarány csak minimálisan csökken. Sajnos a fényképek nem adják vissza azt a képet, amit a valóságban lát az ember, amikor a HP ZR24w-t nézi oldalról vagy felülről, ez a monitor ugyanis szimplán beszürkül, ha nem szemből nézzük. Nem csak a kontrasztarány csökken le (tehát nem fakóvá válik a kép), hanem szó szerint szürkül. Igencsak meglepődtünk ezen, óriási csalódásként éltük meg, bár nem volt teljesen váratlan, mert már a korábbi IPS-eskre is jellemző volt az úgynevezett "glow" jelenség, amikor "lilul" a panel oldalról. Az S-PVA paneles 214T-nek is láthatóan csökken a kontrasztaránya, de meg kell hogy mondjuk, simán körözi a HP-t. Az az igazság, hogy ezt a HP-t ebből a szempontból még a TN-paneles Acer és az LG is veri.

A korábbi években rengeteget szidtuk a TN-paneles monitorokat, most azonban, hogy napokig használtuk őket, rá kellett jönnünk, hogy ez valóban elég a többség számára. A lentről felfelé való sötétedés a panel pozícióba állításával nagyjából megszüntethető (nem teljesen), de ez kis idő múltán már fel sem tűnik. A H2-IPS paneles HP szemből (és lentről) nézve valóban jobb, de oldalról és felülről a TN simán felveszi vele a versenyt. Járt már nálunk IPS paneles monitor, de az nem volt ennyire gyenge ebből a szempontból, teljesen másra számítottunk.

H2-IPS / S-PVA [+]

A HP helyzetét tovább rontja, hogy a már említett feketéje a szélesvásznú filmek nézése közben erősen látszik. Sajnos a fényképek abszolút nem adják vissza a színvilágot, oldalról nézve az S-PVA panel jobb ennél, a H2-IPS pedig rosszabb, ezeket a fényképeket alapvetően a szélesvászon világosságának bemutatására készítettük. Ez a baj ezekkel a tesztekkel, cikkekkel és videókkal, hogy nem tudjuk úgy visszaadni a látványt, ahogy az megjelenik előttünk a valóságban.

Az utánhúzásról nincs igazán mit mondani. A TN-paneles modellek 2 ms-es g2g válaszidővel a legkorszerűbbek, aki ezeket lassúnak látja, az magára vessen és térjen vissza a CRT-re. A H2-IPS paneles HP-t az overdrive bekapcsolása nélkül használtuk napokig, és nem úgy vettük észre, hogy bármiféle gond lenne ezen a téren. Az S-PVA paneles 214T-t ebből a szempontból veri a HP, a különböző játékokban ismerünk olyan szituációkat, ahol jól láthatóan előjön az S-PVA lassúsága, de a HP ezeken a helyeken is tökéletes volt.

Egy konnektorba dugható mérőeszközzel lemértük a monitorok fogyasztását is. Úgy tűnik, hogy a Samsung a legenergiatakarékosabb, majd az Acer és az LG következik, végül pedig az IPS paneles HP, ami az előbbiek sokszorosát eszi meg. Előbbiek nem csak hogy egyszerűbb panel köré épülnek, de LED háttérvilágítást használnak, ami ebben az esetben sokat számít.

Értékelés

Amit lehetett, azt leírtuk a monitorokkal kapcsolatban. Sajnos egyik sem volt annyira jó, hogy azt mondhatnánk rá, ez igen, ez kell nekünk. Az LG W2486L teljesen indokolatlanul drágább a többi TN panelesnél, valószínűleg a dizájn miatt. Esetleg a sok csatlakozó miatt mondhatnánk, hogy jobb, mint a többiek, de a panel minősége nem jobb, mint az Aceré, a külső pedig egyeseknek tetszhet, de funkcionalitásból elmaradott. Az Acer S243HL a három TN-es monitor közül a panel minőségét tekintve szerintünk a legjobb (annak ellenére, hogy a kalibrálás nem sikerült). Az Acer feketéje nagyon jó, nem foltos és nem világosabb, mint az S-PVA. A felfelé sötétedés ezen a legkevésbé észrevehető. Ugyanakkor ergonóniailag elég gyengus, a panel pozíciója csak nagyon szűk határok között állítható (és még az íróasztalt is összekarcolta a talpa). A Samsung panelja kicsit gyengébb az Acerénél és az LG-nél, a feketéje világosabb, foltosabb, ugyanakkor ergonómiailag ez a legjobb, mert a panel magassága állítható. A HP ZR24w egy nagyon jó monitor, rohannánk megvenni, ha nem lenne három hibája: a feketéje csapnivaló, oldalról és fentről gyorsan veszít a kontrasztból és erősen melegszik (ami télen ugyan jól jöhet, de alapvetően nem egy pozitívum). A három felsorolt probléma közül egyedül az első az, ami komolyabban aggasztó, ezért egyelőre még várunk a vétellel.

Az első három monitor használata után úgy gondoltuk, hogy az Acer a legjobb és valószínűleg ezt választanánk, de csak óvatosan (nem csak a talp miatt). Utána beüzemeltük a HP-t és megváltozott a véleményünk, de végül az első esti mozizás itt is sokat rontott az összképen, majd amikor az IPS-paneles HP-t visszacseréltük az Acerre, rájöttünk, hogy miért is olcsó a TN és miért drágább az IPS: az első pillanatban látszott, hogy mennyivel fakóbb a kép. Azonban ezt az ember nem veszi észre egészen addig, amíg nem váltogatja közvetlenül a monitorokat. Mindkét panel be volt kalibrálva, ugyanazokat az értékeket használtuk, és a HP után az Acer kis túlzással olyan volt, mintha monokróm tévét néznénk. Ennek ellenére még várnánk a monitorvásárlással; más gyártók is kínálnak hasonló képességű monitorokat, szeretnénk még több modellt látni.

A HP ZR24w monitor értékelése következő, IPS paneles monitortesztünkben található.

fLeSs

A monitorokat a gyártók magyar képviseletei (Acer, HP, LG és Samsung) bocsátották rendelkezésünkre.