24 colosok manapság

Használat

Az elmúlt 1 évben finoman fogalmazva sem történt túl sok mindent a monitorok piacán. Alapvetően három jelentőségteljesnek nevezhető eseményről számolhatunk be. Ahogy mi látjuk az alapján a TN+film paneles monitorok továbbra is vezető pozícióban vannak (eladási mutatókról van szó), sőt talán még dominánsabbak, mint korábban. Ezen a téren az egyedüli változás a LED háttérvilágítású panelek megjelenése, és ennek következtében a milliós kontrasztaránnyal rendelkező monitorok piacra dobása. Elég megnézni az általunk tesztelt típusokat, 2 000 000:1-től 12 000 000:1-ig terjed az egyes típusok dinamikus kontrasztaránya. Természetesen talán mondanunk sem kell, de a dinamikus kontraszt egy szimpla átverés. A monitor a panelen megjelenő tartalomhoz igazítja a fényerőt, ha világos a képjelenet, akkor megemeli, ha sötét, akkor lecsökkenti azt, így a világos világosabbnak, a sötét sötétebbnek hat, tehát egyszerűen fogalmazva megemelkedett a kontrasztarány, legalábbis ezt állítják a gyártók. De mivel csak a fényerőt állítgatja a panel, a kontrasztaránnyal semmi sem történik, ezt abból is nagyon jól lehet látni, hogy a fényerő megemelésével a sötét tónusok is világosabbak lesznek, a fényerő csökkentésével pedig a világos területek is sötétebbek lesznek. A kontrasztarány kiszámolása igen egyszerű: a fehéren mért maximális fényerőt el kell osztani a feketén mért minimális fényerővel (pl. 250 cd/m² / 0,17 cd/m² = 1470:1). A gyártók által specifikált sokmilliós kontrasztarányt nem tudjuk, hogy hogyan számolták ki, de még a legjobb esetben is maximum 25 000:1-hez értéket tudnánk elképzelni (250 cd/m² / 0,01 cd/m²), de ehhez az kéne, hogy a fekete ténylegesen tökéletes fekete legyen, ez viszont lehetetlen, mivel amíg van valami megjelenítendő a panelen, addig van fényerő is, ergo nem lehet 0 a fekete fényereje. Erre kár is a szót pazarolni, egy teljesen értelmetlen egymásra licitálás csak az egész.

A második érdekesség az MVA/PVA panelek visszaszorulása, már csak elvétve találkozunk erre épülő monitorokkal. Tudomásunk szerint a Samsungnak és az Eizónak vannak még ilyen modelljei, ezeket mi is bemutattuk, de már ezek is több mint 1 évesek.

A harmadik "esemény" az IPS panelhez kapcsolódik, ez ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy átveszi az MVA/PVA helyét. Az elmúlt 2 évben egyre több jött ki belőlük, melyek többnyire az IPS továbbfejlesztésére épülnek. A HP például H2-IPS-nek nevezi a ZR24w-ben található panelt, de a 22 colos ZR22w-ben UH-IPS található; ezek elvileg az új generációs H-IPS alacsonyabb fogyasztású verziói, a H-IPS pedig az S-IPS egy újabb változata, amely a pixeleket vízszintes, egyenes vonalba rendezi, a köztük található elektródok szélességét pedig lecsökkentették. Létezik még az AS-IPS, az e-IPS és a p-IPS (meg még ki tudja melyik), amelyekben vagy a válaszidőt javították, vagy szimplán csak egyes gyártók IPS-megnevezései.

Hirdetés

Na de mi is a lényeg? A négy tesztelt monitor mind a kommersz piacra készült, csak picit más-más igényeket kívánnak kielégíteni. A TN+film köré épülő monitorok a gyártók szerint elegendőek a legtöbbünk számára, az IPS (ezesetben H2-IPS) pedig egy kicsit jobb.

A kalibrálást a már régről ismert módon végeztük el. Először a GretagMacbeth Eye One Display kalibrátorral (xRite i1Display 2) bemértük a kijelzőt alapállapotban. A kalibrációval kapcsolatban az idevágó cikket érdemes átolvasni. Ezután a monitort a LaCie Blue Eye Pro programmal kalibráltuk úgy, hogy a végeredmény 6500 kelvines színhőmérséklet, 80 cd/m²-es fényerő és 2,2-es gamma legyen. Korábban 120 cd/m²-es fényerőt használtunk, azonban a mindennapi használathoz szerintünk sokkal megfelelőbb a 80 cd/m²-es érték, nem annyira világos, de nem is sötét, és a kontraszttal sincs gond.

TFT LCD-t vizsgáló cikkeinkben az egyes kijelzők bemutatása után közzéteszünk egy táblázatot, melyből a fényerő, kontraszt és a három alapszín értéke olvasható ki. Ezeket az értékeket (az OSD-ben vagy a monitorhoz mellékelt programmal) beállítva az adott monitoron, majd a mellékelt ICC profilt betöltve színhelyesre „kalibrálhatjuk” a monitort (a gammát és a színhőmérsékletet alapállapotban kell hagyni minden esetben), de csak egy adott videokártyával (HD 5850-et használtunk). Javaslatunk, hogy mielőtt ez megtörténne, írjuk fel a korábbi adatokat, ugyanis a színhelyes beállítás nem egyezik meg a szemünk számára legkellemesebb képpel. A gyártók a monitorokat szánt szándékkal rikító színekkel, túl kontrasztos képpel szállítják, mert a szem számára ez a tetszetősebb, azonban ez nem egyezik meg a színhelyes beállítással. Az ICC profil betöltésére többféle program létezik (pl.Windows Color Control Applet), azonban a legegyszerűbb módszer, ha a Windows asztalon jobbklikk után a Képernyő felbontás / Speciális beállítások / Színkezelés / Színkezelés fül alatt hozzáadjuk a listához az általunk mellékelt profilt, és ezt tesszük alapértelmezetté; a Windows újraindítása után már ez fog betöltődni.

Monitor típusa	Acer S243HL	LG W2486L	Samsung BX2440	HP ZR24w
Kalibrálás előtt
Gamma	2,1	2,3	1,9	2,2
Színhőmérséklet (Kelvin)	6624	7280	6012	7051
Fényerő (cd/m2)	101	76	122	132
Delta E (átlag / max)	4,5 / 9,4	3,9 / 10,4	4,5 / 9	2,1 / 7,3
Kalibrálás után
Gamma	2,2	2,2	2,2	2,2
Színhőmérséklet (Kelvin)	6538	6522	6511	6524
Fényerő (cd/m2)	79	77	79	79
Delta E (átlag / max)	3,9 / 12	1,1 / 2,4	2,6 / 9	0,4 / 1,5
Feketén mért fényerő (cd/m2)	0,1	0,1	0,1	0,2
Kalibrált értékek
Fényerő Kontraszt Vörös Zöld Kék	25 60 77 67 68	10 63 73 32 37	12 90 46 42 53	20 82 249 206 214
Profil	Acer S243HL	LG W2486L	Samsung BX2440	HP ZR24w

Ezúttal nem a monitorok által felkínált különböző profilokat mértük ki, hanem azt a beállítást, ami a szemünk számára jónak tűnt (szép volt). Itt a monitorok nem szerepeltek túl fényesen, bár a HP a 2,1-es DeltaE értékével simán vitte a prímet. Kalibrálás után az Aceren kívül mindhárom monitor jól vizsgázott, bár a Samsung picit gyengébb volt, de a 2,6-os átlagérték még az elfogadható kategória. Az Acert többszöri próbálkozásra sem sikerült bekalibrálni, pedig szemre egymás mellé téve az egyes típusokat ugyanolyannak tűnt, mint a másik kettő TN-paneles típus. Érdekesség, hogy a minimális kimért fényerőértékeknél a HP szerepelt a leggyengébben, 0,2 cd/m²-es értéket mértünk a többiek 0,1-ével szemben. Erre még legyintettünk, elvégre ez csak egy tesztprogram, napközben nem látszik a különbség.

Acer és LG (TN+film) [+]

Samsung (TN+film) és HP (H2-IPS) [+]

Samsung 214T (S-PVA) [+]

Érdekesebbnek tűnt a fekete éjszakai viszonyok közti vizsgálata. Elsőként a Samsungot használtuk, és óriási meglepődésünkre egészen elfogadható volt a feketéje, csak alul látszott némi világosság. Azonban legjobban az Acernél döbbentünk meg, azon ugyanis a fekete teljesen fekete volt (egy LCD TFT-hez képest), már olyan szintű, mint az MVA/PVA paneleké. Az LG-nél már csak azért nem lepődtünk meg, mert ezek után már számítottunk a kellemes meglepetésre. A H2-IPS paneles HP ZR24w ugyanakkor csalódást keltő volt, mert a feketéje nem csak hogy világosabb volt az egyébként teljesen leírt TN-paneles modellekénél, de még foltos is, főleg a két felső sarokban. Viszonyításként elkészítettük az S-PVA paneles Samsung 214T fényképét is, elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy ez a legjobb az itt szereplő öt monitor közül. A fekete egyébként így önmagában nem olyan fontos, az ember ritkán bámul egy koromsötét képernyőt hosszú időn keresztül, tehát ezen gyorsan túlléptünk. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a LED háttérvilágítás ezen a téren megtette jótékony hatását, és a TN-panelek egyébként igen gyatra feketéjét feljavították olyan szintre, amit az MVA/PVA már kb. 5 évvel ezelőtt is tudott. Félreértés ne essék, ez már kellett.

TN+film kontra H2-IPS [+]

Az úgynevezett "barnatesztben" gyorsan kiderült, hogy mi a különbség a két technológia között. A TN-paneles monitorok lentről felfelé sötétednek annak ellenére, hogy teljesen egyenesen vannak felállítva (a fényképezőgéppel szemben), míg a H2-IPS-re épülő HP képe totálisan homogén, szemre nulla eltéréssel (itt nem a képek színét kell nézni, hanem a színek egyenletességét).

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!