ZyXEL Armor X1
Az Armor Z2 router mellett megkaptuk tesztre az Armor X1 jeltovábbítót vagy hozzáférési pontot (AP) is, ami természetesen jelerősítőként vagy hálózati kliensként is bevethető, a ZyXEL weboldalán is többféleképp határozzák meg funkcióját. Fő érdekessége, hogy a routerhez hasonlóan négy Wi-Fi adatfolyama van az 5 GHz-es tartományban, tehát ketten együtt elég komoly vezeték nélküli átviteli tempóra képesek.
A négy adatfolyam négy antennát igényel, ezekhez pedig elég tekintélyes gépház kell, ha nincsenek kivezetve kívülre. A rejtett antennás Armor X1 nagyjából akkora, mint egy szerényebb router, de előlapján mindössze egyetlen, kör alakú lámpát és szintén kör gombot találunk. A fény színe (zöld-narancs-vörös) a befogott Wi-Fi hálózat jelerősségéről ad némi információt, a gombbal pedig a WPS kapcsolódás végezhető el, ami – mint kiderült – kulcsfontosságú szerepet kapott esetünkben.
A jobb vétel érdekében célszerű a mellékelt talapzatba állítani az eszközt, de az egyik oldalán lévő takarólemez mögött falra rögzítéshez való nyílásokat is találunk. Hátulján routerekre jellemzően négy Ethernet port van, ráadásul gigabites tempóra képesek. Hogy belül milyen chipkészletet találtunk, arról nem árulkodott a termék honlapja és az internet mélyebb bugyrai sem, így szét kellett szedni ahhoz, hogy kiderüljön Quantenna QT3840BC benne a rádiós egység, amivel számos, felső kategóriás, második hullámos MU-MIMO routerben találkozni, például az Armor Z1-ben is. Antennából hatot számoltunk meg, ebből kettő 2,4 GHz-es, négy pedig 5 GHz-es, egyesített elvi csúcssebességük pedig 300 + 1733 Mbps, amiből némi marketinges kerekítéssel AC2100-as besorolás jön ki.
Elméletben rém egyszerű rácsatlakozni erre az eszközre Ethernet vagy Wi-Fi hálózat segítségével, majd a böngészőbe írt http://zyxelsetup linkkel a konfigurációs felületre ugorhatunk. Nálunk ez a művelet három különböző Wi-Fi és négy különböző Ethernet kapcsolattal próbálva is elég rapszodikusan működött. Amikor végre kaptunk rendes IP címet és a link is életre kelt, akkor egy klasszikus, AP vagy jeltovábbító felületen találtuk magunkat, ahol a legkönnyebb a pár lépéses kapcsolati varázslót használni, de vannak mélyebb beállítási lehetőségek is. Az Armor Z2-höz kapcsolódás Wi-Fi felderítéssel szintén vacakolt, viszont a WPS gombok használat pillanatok alatt és többször megismételve mindig pozitív eredményt hozott.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
